Hermelin
A hermelin (Mustela erminea) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj. Egyéb neve hölgymenyét.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Figyelő példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Hermelin fehér téli bundában
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Mustela erminea Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hermelin témájú médiaállományokat és Hermelin témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
Ázsia, Európa és Észak-Amerika tundráin és a mérsékelt övi erdőségeiben él. A Földközi-tenger vidékén nem fordul elő, Magyarországon ritka, védett, természetvédelmi értéke jelenleg 50 000 forint. Új-Zélandra is betelepítették.
Alfajai szerkesztés
|
|
- amerikai hermelin (Mustela richardsonii) (Bonaparte, 1838) - a hermelinről 2021-ben leválasztott faj
|
|
- Haida-szigeti hermelin (Mustela haidarum) (Preble, 1898) - a hermelinről 2021-ben leválasztott faj
Megjelenése szerkesztés
Fejének és törzsének hossza élőhelyétől és nemtől függ: Európában 20-33 centiméter, Észak-Amerikában eléri a 44 centimétert. A hímek akár kétszer akkorák is lehetnek, mint a nőstények. Farka 8-12 centiméter hosszú, testtömege 70-245, néha 440 gramm is lehet.
Teste igen karcsú és nyúlánk.
Életmódja szerkesztés
Általában a nedves élőhelyeket kedveli. Leginkább a nyílt területek, így a mezők, rétek, folyó- és tópartok lakója. Előfordul szántóföldeken is, ahol mindig sok rágcsálóra számíthat. A hegyvidékeken 3400 méter magasra hatol fel. A zárt erdőségeket kerüli.
Kizárólag ragadozó életmódot folytat, azaz elsősorban kisebb rágcsálókat, madarakat fogyaszt; jobb híján a rovarokra, lárvákra, vagy akár a dögevésre is ráfanyalodhat.
Technikás, ügyes vadász. Gyorsaságának köszönhetően nála nagyobb állatokat is zsákmányolhat.
Közeli rokonához, a menyéthez hasonlóan a hermelin is ért hozzá, hogy kényelmessé tegye tanyáját. Földi lyukakban, vakond- és hörcsögtanyákon, sziklahasadékokban, falrepedésekben, kőrakások alatt, fák odvában, lakatlan épületekben és sok más efféle búvóhelyen üti fel tanyáját.
A nappalt rendszerint átalussza, és alkonyatkor indul portyára, de ha éhes, fényes nappal, az emberek szeme láttára is vadászik. Napszállta felé nagyon élénk és virgonc, és először tanyája környékét kutatja át. Gyors, jellegzetesen elnyújtott ugrásokkal szalad, közben felágaskodik és figyel. Könnyeden fut és ugrik, kitűnően kúszik, és szükség esetén széles folyókat is gyorsan és biztosan úszik át.
Téli vedlése novemberben vagy decemberben kezdődik; ilyenkor az állat fekete farokhegyét leszámítva hófehér színt ölt. A fehér téli bunda először a hermelin hasán, nyakán és farka alatt kezd növekedni. Nyáron a háta gesztenyebarna; hasa és melle fehér (esetleg sárgás árnyalattal), farka hegye fekete. Az Alpoktól délre a hermelinek nem cserélik fehérre barna bundájukat. Az őszi színcsere gyorsabb, mint a tavaszi.
Természetes ellenségei főként a baglyok, rókák, macskák – valamint az ember, aki értékes bundája miatt csapdázással ritkítja számát.
Természetes életkörülmények között másfél-két évig él – a hímek valamivel rövidebb életűek, mint a nőstények. Fogságban 7–8, esetenként 10 évig élő példányokról is tudunk.
Szaporodása szerkesztés
Az ivarérettséget a nőstény 6-7 hónaposan, a hím egyévesen éri el.
Párzási időszaka május közepétől augusztus közepéig tart, de a csíra nyugalmi állapota miatt az embriók csak tél végén kezdenek fejlődni. A vemhesség időtartama a pete beágyazódása után nagyjából 30 nap. A nőstény 4-5 kölyköt hoz a világra. Az újszülöttek bundája fehér, a szemük zárt. Négy hetesen már kapnak szilárd táplálékot. „Elválasztás” után még több hétig együtt maradnak anyjukkal, aki vadászni tanítja őket; az ivarérés után a hím utódok új vadászterületet keresnek, a nőstények viszont egyes esetekben anyjuk territóriumán maradnak. Túlélési esélyük erősen függ a zsákmánykínálattól.
Rokon fajok szerkesztés
A Mustela nemzetség nem mindegyik tagja közeli rokonuk.
Legközelebbi rokona a menyét (Mustela nivalis), amivel össze is szokták téveszteni – fontos különbség, hogy a menyétnek van rozsdabarnás-vöröses torokfoltja, a hermelinnek ilyen soha nincs!
Közeli rokonai a görények is: Mustela putorius, M. eversmanni, M. furo. Ez a rokonság sok félreértésre ad okot, így például Leonardo da Vinci híres festményén, a Hölgy hermelinnelen a hölgy valójában egy fehér vadászgörényt tart. (A hermelin rosszul tűri az ember közelségét, fogságban szaporodni sem igen hajlandó.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
- Brehm: Állatok világa/2. Menyétek (Mustela L.)
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Kerti ragadozók
- A Répce állatvilága
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
