Wikipédia

Hikádé Aladár

(1888-1970) magyar villanyszerelő, pártmunkás

Hikádé Aladár, olykor Hikade, teljes születési nevén Hikade Aladár Antal[1] (Budapest, Józsefváros, 1888. január 29. – Budapest, 1970. július 11.[m 1]) villanyszerelő, pártmunkás, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a kispesti munkástanács elnöke, majd a Budapesti Forradalmi Törvényszék vádbiztosa és elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja, a Partizán Szövetség és a Munkásőrség tagja.

Hikádé Aladár
SzületettHikade Aladár Antal
1888. január 29.
Budapest, Józsefváros
Elhunyt1970. július 11. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaFleck Mária
SzüleiHikade Johanna Paulina (Janka) született: Budapest, 1863.06.09 Mostoha apja: Joseph Wendel Marks született: Theresienstadt, 1833.05.23 - elhunyt: Budapest, 1910.01.17 Házasságkötésük: 1890.10.29.
Foglalkozásavillanyszerelő
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Hikade Johanna Paulina (Janka) törvénytelen gyermekeként született Budapesten.[m 2][1] Nagyszülei: Hikade Antal asztalos mester (született: Budapest, 1824. 09. 21.) és felesége Depeny Erzsébet akik 1848. 09. 20-án kötöttek házasságot. Dédszülei: Hikade Antal és felesége Rozália, valamint Depeny Ferenc és Lontz Anna. Mostoha apja: Josep Wendel Marks (született: Theresienstadt, 1833. 05. 23., elhunyt: 1910. 01. 17.) aki 1890. 10. 29-én kötött házasságot Hikade Johanna Paulinával. Aladár mostoha testvérei: Mária és Gizella.

Négy gimnáziumi osztályt végzett, majd két éven át elektrotechnikus tanfolyamra járt,[2] s a Siemens-gyárban villanyszerelő-segédként dolgozott. Felszabadulását követően 1905-ben belépett a Vasas-szakszervezetbe, szervező munkát végzett a vasmunkások között[3] majd belépett az MSZDP-be. Dolgozott a Ganz gyárban is, az első világháború alatt bevonultatták (csapattest: k. u. LIR. Nr. 1 alosztály: 12. Komp. - rendfokozat: gyalogos), s a Lipták-gyárba vezényelték, ahol a gyár esztergályosainak bizalmija lett. Részt vett az antimilitarista mozgalomban, 1917-ben és 1918-ban több háborúellenes sztrájk szervezésében is részt vett. Alapító tagja volt a KMP-nek, s a kispesti munkásság egyik vezetőjévé vált. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a kispesti munkástanács elnöke volt, 1919 áprilisától a budapesti forradalmi törvényszék politikai fővádbiztosa, majd elnöke. A kommün bukása után bűnrészesség vádja címén bebörtönözték,[2] s 1922-ben azonban a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretei közt a Szovjetunióba került, ahol Moszkvában az SZKP KB apparátusában működött: kezdetben mint villanyszerelő, később műhelyvezető, majd a pártgazdasági osztály alosztályvezetője, de volt a Nyugdíjintézet igazgatója is.[4] Később a Kremlben dolgozott mint fordító, tolmács és irattáros, néha Sztálinnal is együtt ebédelt.[5] 1938-ban letartóztatták és még ugyanazon a napon 17 évi kényszermunkára ítélték. Szibériából üzent Sztálinnak, azt írta: „Letartóztattak, valami tévedésről lehet szó, kérem a segítségét.” Sztálin a következőt válaszolta neki: „Bírósági ítélete jogerős, nem tehetek semmit az érdekében.” Büntetése letöltése után, 1955-ben tért haza. 1956 októberében a Corvin közi felkelőknek elmagyarázta, hogy szerinte a sztálinizmustól meg kell szabadulni, azonban véleménye szerint nem lett volna jó, ha a forradalom a szocializmus bukásához vezetett volna. 1963-ban, 75. születésnapján Fővárosi Tanács jóvoltából ajándékkosárral köszöntötték és megkérdezték tőle, hogy hogyan volt képes megőrizni elveit annak ellenére, hogy éveket töltött börtönben ártatlanul. Erre a következőt válaszolta: „Nem értitek ezt, gyerekek. Más a politika, és más a világnézet. A politika igazságtalanul meghurcolt, de ettől még a világnézetem nem változott meg.” Egyik megalapítója volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Munkásőrségnek. Elhunyt 1970. július 11-én, örök nyugalomra helyezték 1970. július 17-én a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pantheonjában (bal V. pilon 30/2. parcella).[3]

Kitüntetése szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

Kispesten utca viselte a nevét 1978-tól 1990-ig, valamint korábban róla volt elnevezve a kispesti Bolyai János Általános Iskola is.

Művei szerkesztés

  • Visszaemlékezések az 1918-as polgári demokratikus forradalomra és a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulására. Párttörténeti Közlemények, 1968. (14. évf.) 4. sz. 164-170. p.
  • A Forradalmi Törvényszék munkájáról. Párttörténeti Közlemények, 1959. (5. évf.) 2. sz. 233-235. p.

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ A Magyar Életrajzi Lexikon kiegészítő kötetében, továbbá A szocialista forradalomért c. életrajzgyűjteményben a halál dátumául 1970. július 13-a van megjelölve. Az itt szereplő adatok Hikádé Aladár gyászjelentéséből származnak.
  2. ↑ Budapest Főváros Levéltárában őrzött fogolytörzskönyvei szerint szülei neve Hikádé József és Marx Janka. Hikade Aladár születési anyakönyvi kivonata és házassági bejegyzése szerint azonban törvénytelen gyermekként született, s anyja neve Hikade Johanna Paulina.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Cikkek szerkesztés

  • Kékesdi Gyula: Pártalapítók. (Népszabadság, 1968. nov. 24.);
  • Kende János: Kilencvenéve született Hikádé Aladár, a kispesti Lipták-gyár főbizalmija, a KMP alapító tagja. (Magyar Hírlap, 1978. jan. 29.);
  • Elhunyt Hikádé Aladár (Népszabadság, 1970. júl. 14.);
  • Vadász Ferenc: Mindig a szívemre hallgattam. Megemlékezés Hikádé Aladárról, születésének 90. évfordulóján. (Magyar Hírlap, 1978. jan. 29.).

Levéltári anyagok szerkesztés

  • HU BFL - VII.18.d - 13/6662 - 1920
  • HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 4384
  • HU BFL - VII.102.a - fogoly - 1921 - 4509

Online szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hikádé_Aladár&oldid=26783652”