Hillinger János
Hillinger János (Budapest, Terézváros, 1912. december 20.[1] – Budapest, 1989. április 17.) magyar orvos.
| Hillinger János | |
| Született | 1912. december 20. Budapest |
| Elhunyt | 1989. április 17. (76 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | négy gyermek |
| Szülei | Hillinger Adolf Klein Eszter |
| Foglalkozása | orvos |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem ( – 1930-as évek, orvostudomány) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hillinger János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Hillinger Adolf Nagyváradról származó székesfővárosi végrehajtó és Klein Eszter gyermekeként született izraelita családban.[2] Apai nagyszülei Hillinger Lipót (Leib) és Spitzer Ilona (1856–1939), anyai nagyszülei Klein Ignác és Baum Regina voltak. Édesapja elesett az első világháborúban.
A Pesterzsébeti Magyar Királyi Állami Kossuth Lajos Reálgimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel (1931). Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte. Iskolai évei alatt dekatlonista volt. Eleinte Kálozon dolgozott, mint orvos. 1942-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1943–1945 között munkaszolgálatos lett; Komáromban, Érsekújváron, Görgényoroszfalun, Kisbéren és Sopronban is dolgozott ebben az időszakban. 1945 januárjában Németországba deportálták. Édesanyját és bátyját elhurcolták és a holokauszt áldozatai lettek.[3] 1945. április 15-től május 14-ig a kapuvári kórházban dolgozott.
A háború végeztével visszatért Kislángra, akkori lakóhelyére és a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének elnöke lett. 1946-ban Székesfehérvár tisztiorvosa és az SZDP Fejér megyei elnöke lett. 1948-ból felmentettek pártbeli funkcióból, s a kékcédulás választást követően visszavonult a politikától. 1951-ben a tapolcai kórház tüdőosztályának főorvosa lett. 1956. október 26-án megalakult Tapolcán a Forradalmi Tanács, melynek elnökévé választották. 1956. november 4-e után munkahelyéről elbocsátották és letartóztatták. Pár hét elteltével szabadon engedték, de Tapolcáról kitiltották. 1957-ben Zalaszentgyörgyre került orvosként. 1957 és 1959 novembere között ismét börtönbe került. Szabadulását követően Biharugrán lett orvos. 1973-ban nyugdíjba vonult. Ezt követően a fővárosba költözött, és 1977–1983 újra orvosként dolgozott. 1989-ben tagja lett az MSZDP-nek.
Családja szerkesztés
1940. február 3-án házasságot kötött Molnár Máriával. Négy gyermekük született: János (1940–1941), Mária (1942), Éva (1944),[4] Zsuzsanna (1953).
Díjai, elismerései szerkesztés
- 1956-os emlékérem és emléklap (posztumusz, 1991)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 3538/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 12.)
- ↑ Hillinger Adolf és Klein Eszter házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 345/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 12.)
- ↑ Reindl Erzsébet és Vass Albert Könyvtár és Múzeum: Dr. Hillinger János. Tapolcai életrajzok. Tapolca, 2006.
- ↑ Bagiszki.hu
Források szerkesztés
- Helytörténeti gyűjtemény honlapja. Balatonalmádi, Balatonfüred, Zirc. Hillinger János szócikk. Forrása: Kertész Károly, Tapolcai életrajzi lexikon 4. Tapolca, 2009.
- Reindl Erzsébet és Vass Albert Könyvtár és Múzeum: Dr. Hillinger János. Tapolcai életrajzok. Tapolca, 2006.
- 56-os utózöngék. Digitalcity Web-projekt, Debrecen
- Laczay András: In memoriam dr. Hillinger János. Orvosi Hetilap, 1995. április 30. 18. szám.
- Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998
