Hodgkin-kór

limfocita eredetű daganatos betegség

A Hodgkin-kór vagy Hodgkin-limfóma főleg a nyirokcsomókat érintő limfocita eredetű daganatos betegség (ún. limfóma), amelyet Thomas Hodgkin brit patológusról neveztek el, aki 1832-ben elsőként írta le a betegség jellemzőit. [1] A Hodgkin-kór sajátos, kiszámítható terjedési mintázattal rendelkezik, nyirokcsomóról a szomszédos nyirokcsomókra terjed a szervezetben, anélkül, hogy közbeeső nyirokcsomót átugrana. Nyirokcsomón kívüli (extranodális) érintettség csak a betegség előrehaladott stádiumában jelentkezik. Szövettanilag jellegzetesek a betegségre a tumort képező nagy, többmagvú óriássejtek. Kezelésében kemoterápia, sugárkezelés (a Polivy elnevezésű gyógyszer is alkalmazható, ám ennek a költségvonzata 90 ezer amerikai dollár) és csontvelőátültetés alkalmazható, figyelembe véve a beteg korát, kísérőbetegségeit és a betegség szövettani altípusát. A modern kezelésekkel a fejlett ipari országokban a betegek több mint 80%-a meggyógyítható, egy az USA-ban 2003 és 2009 között készült statisztikában az összesített 5 éves túlélést 85,1 százaléknak találták,[2] egy 2007-es publikációban pedig a kis kockázatú, korai stádiumú betegség 5 éves túlélése 98% volt.[3]

Hodgkin-limfóma
Hodgkin-kóros sejtek fénymikroszkópos megjelenése citológiai kenetben.
Hodgkin-kóros sejtek fénymikroszkópos megjelenése citológiai kenetben.

'SzinonimákHodgkin-kór
LatinulMorbus Hodgkin
AngolulHodgkin's lymphoma, Hodgkin's disease
Osztályozás
BNO-10C81.
BNO-9201
ICDO9650/3-9667/3
'...
Adatbázisok
OMIM236000
DiseasesDB5973
MedlinePlus000580
eMedicinemed/1022 
MeSH IDD006689
A Wikimédia Commons tartalmaz Hodgkin-limfóma témájú médiaállományokat.

Epidemiológia szerkesztés

A Hodgkin-kór incidenciája két korcsoportban mutat emelkedést. Az egyik csúcs fiatal felnőttkorra esik, ezután az előfordulása csökken, majd az életkor előrehaladtával fokozatosan emelkedik.[4] Az éves incidenciáját az Egyesült Államokban 2,7/100.000 főnek találták.[5] Nemek szerinti eloszlását tekintve férfiakban gyakoribb.[4]
Ismert, hogy a Hodgkin-kóros esetek közel fele (kb. 30-50%-a) Epstein–Barr-vírus (EBV) fertőzéssel asszociált,[6] és azt is leírták, hogy a HIV fertőzöttekben gyakrabban alakul ki a betegség.[7]

Csoportosítása szerkesztés

A Hodgkin-kór valójában B-sejt eredetű daganat, azonban a tumorsejtek sem morfológiailag, sem immunfenotípusukat tekintve nem sok hasonlóságot mutatnak a normális B-sejtekkel.[8][9] Ebből, valamint sajátos klinikai viselkedéséből kifolyólag nem a B-sejtes hematológiai tumorokhoz sorolják, hanem a WHO beosztásában a Hodgkin-kór a limfoid neopláziákon belül önálló csoportot képez.[10] A Hodgkin-kóron belül két altípust különböztetnek meg, az egyik a noduláris limfocita predomináns Hodgkin-limfóma (NLPHL), a másik a klasszikus Hodgkin-limfóma (CHL).

Noduláris limfocita predomináns Hodgkin-limfóma szerkesztés

 
Noduláris limfocita predomináns Hodgkin-kór szövettani metszeten (H&E festés). A kép közepén egy popcorn sejt látható.

Ebben a formában a tumoros sejtek sokkal inkább megőrzik a B-sejtekre jellemző sajátságaikat, mint a klasszikus Hodgkin-kórban – például a felszínükön továbbra is megtalálható a CD20 molekula, mely egy általános B-sejt marker –, ugyanakkor negatívak az olyan molekulákra nézve, amik a klasszikus Hodgkin-kórban látható Reed-Sternberg-sejtekben kifejeződnek (pl. CD15, CD30).[11] Fénymikroszkóppal kis felbontással vizsgálva jellemző rá, hogy a tumor csomókat (nodus) képez. Ezek elszórtan elhelyezkedő tumorsejtekből, és az őket nagy számban körülvevő reaktív limfocitákból állnak. A daganatsejtek ezeknél nagyobbak, magjuk megjelenése a szövettanászokat pattogatott kukoricára emlékeztette, ezért széleskörűen csak popcorn sejteknek nevezik őket. A tumorsejtekben gyakoriak a BCL-6 gént érintő genetikai abnormalitások,[12] ugyanakkor nem mutatható ki a betegség Epstein-Barr vírussal (EBV) való asszociációja.
A noduláris limfocita predomináns forma a Hodgkin-kór egy ritka altípusa, az összes Hodgkin-kóros eset mintegy 3-8%-át teszi ki.[13] A klasszikus Hodgkin-kórhoz képest ez a forma egy kicsit idősebb (30-40 éves) betegekre, és inkább férfiakra (férfi:nő arány 3:1) jellemző.[11] További különbség, hogy a klasszikussal ellentétben ez az altípus nem annyira a centrális nyirokcsomókat érinti (pl. gátorüreg), hanem sokkal inkább a periférián jelentkezik, pl. a nyaki, vagy hónalji nyirokcsomókban,[14] és a terjedési mintázata sem felel meg a klasszikus Hodgkin-kórra jellemzővel, ebben a formában a betegség nem feltétlenül csak a szomszédos nyirokcsomók felé terjed, hanem átugorhat nyirokrégiókat.[14]

Klasszikus Hodgkin-limfóma szerkesztés

A klasszikus Hodgkin-kórra a tumort képező óriássejtek, az ún. Reed–Sternberg-sejtek jelenléte jellemző. Ezek altípusai, valamint az őket körülvevő sejtek összetétele alapján a klasszikus Hodgkin-limfómát további négy szövettani alcsoportra osztják.[15]

Klasszikus Hodgkin-kór
Altípus Rövid szövettani leírás ICD-10 ICD-O
Noduláris szklerózis (NSCHL) A Hodgkin-kór leggyakoribb formája, ahol a daganat kollagén sövényekkel elválasztott csomókat (nodus) képez. Ezekben a csomókban elszórtan, illetve kisebb csoportokban találhatók lakunáris típusú Reed-Sternberg sejtek, amiket vegyesen vesznek körbe limfociták, neutrofil és eozinofil granulociták, valamint plazmasejtek. C81.1 M9663/3
Kevert-sejtes (MCCHL) Szintén gyakori altípus, melyre a Reed-Sternberg sejteket körbevevő sokféle sejt (limfocita, granulocita, plazmasejt, hisztiocita) jellemző, ám nem társul hozzá fibrózis, nincs fokozott kollagén lerakódás. A tumorsejtekben gyakran kimutatható az EBV fertőzés. C81.2 M9652/3.
Limfocita gazdag (limfocita predmoináns, LRCHL) Ritkábban előforduló forma, nagyszámú reaktív limfocitával, melyek tüszőket (follikulus) képeznek, a tüszők széli részein pedig kevés Hodgkin típusú Reed-Sternberg (HRS) sejt található. C81.0 M9651/3
Limfocita szegény (limfocita depléciós, LDCHL) Ritka altípus, melyre nagy számú, gyakran változatos megjelenésű Reed-Sternberg sejt jellemző, reaktív limfociták csak igen kis számban vannak jelen a tumorban. C81.3 M9653/3
Nem meghatározható C81.9 M9650/3

Tünetek szerkesztés

A Hodgkin-kór legfőbb tünete a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása (limfadenomegália), mely leggyakrabban a nyakon, illetve válltájon alakul ki észrevehetően, valamint a mellüregi nyirokcsomókban, ami köhögést, nehézlégzést okozhat,[14] és amit sokszor mellkasröntgen vizsgálat is ki tud mutatni. Gyakran a lép is megnagyobbodik (szplenomegália). Emellett a betegek kb. harmadában szisztémás, ún. B-tünetek (éjszakai izzadás, láz, bőrviszketés, testsúlycsökkenés, fáradtság) is jelentkezhetnek. Érdekes, de ritka tünete a Hodgkin-kórnak az alkoholfogyasztás után perceken belül jelentkező fájdalom, melyet Hodgkin-kórra jellegzetesnek tartanak.[16][17]
Hodgkin-kórban megjelenhetnek ún. paraneopláziás szindrómák, melyek nem a daganat közvetlen, lokális kiterjedésével magyarázhatóak (szemben pl. az áttétek okozta tünetekkel). Ezek a szervezet bármely pontját érinthetik, ismertek pl. Hodgkin-kórral társuló bőrbetegségek (pl. szerzett iktiózis,[18]) idegrendszeri betegségek (pl. szenzoros neuropátia,[19] limbikus enkefalitisz[20]), vagy szemészeti kórképek (pl. episzkleritisz[21]). A Hodgkin-kórhoz társulva kialakulhat a betegben nefrózis szindróma is, melynek hátterében szövettanilag leggyakrabban minimális elváltozással járó nefropátia áll (angolul: Minimal change nephropathy).[22]
Bár a Hodgkin-limfóma gyakran a mediasztinális nyirokcsomókban jelenik meg, csak ritkán okoz a felső üres visszér (vena cava superior) összenyomásával járó vena cava superior szindrómát.[23]

Diagnosztika szerkesztés

 
Hodgkin-limfóma megjelenése egy PET-CT fúziós felvételen.

A Hodgkin-kór rendszerint fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodásként (limfadenomegália) jelentkezik, amire vagy fizikális vizsgálattal (pl. nyaki, hónalji nyirokcsomók), vagy képalkotó vizsgálatokkal (pl. mediasztinális nyirokcsomók) derül fény. A diagnózis felállítása szempontjából alapvető, hogy a kórképet elkülönítsék az egyéb limfadenomegáliát okozó állapotoktól (pl. fertőzések, más daganatok). A végleges diagnózist valamelyik érintett nyirokcsomóból készült szövettani vizsgálat adja. A további képalkotó és laborvizsgálatok a betegség stádiumának meghatározást szolgálják, illetve azt igyekeznek felmérni, hogy a beteg mennyire lesz képes tolerálni a kemoterápiás kezeléseket. Előrehaladott, a csontvelőt is beszűrő Hodgkin-kórra jellegzetes laboreltérés a csökkent limfocita- és vérlemezkeszám, illetve a vér alacsony hemoglobin koncentrációja.[24] A stádium besoroláshoz képalkotó vizsgálatként elsősorban CT-t, illetve PET-et alkalmaznak.

Stádiumbeosztás szerkesztés

A Hodgkin-kór esetében (és néhány non-Hodgkin-limfómánál is) az ún. Ann Arbor-i stádiumbeosztást használják, melyet először 1971-ben az amerikai Michigan állambeli Ann Arborban dolgoztak ki, és azóta többször módosítottak.[25]

Az Ann Arbor-i stádiumbeosztás:
Stádium Kritérium
I. a folyamat egyetlen nyirokcsomó régiót érint
II. kettő vagy több kóros nyirokcsomó régió a rekesz azonos oldalán
III. kóros nyirokcsomó régiók a rekesz mindkét oldalán
IV. extralimfatikus szervek diffúz érintettsége

A fenti négy fő kategóriát betűkkel is kiegészítik, az alábbiak szerint:

  • A: nincs szisztémás tünet
  • B: szisztémás, ún. B-tünetek vannak (pl. fertőzéshez nem köthető láz, éjszakai izzadás, fogyás)
  • X: 10 cm-t meghaladó egybefüggő tumor-konglomerátum (angolul: bulky disease)
  • E: extralimfatikus érintettség közvetlen ráterjedéssel

Kezelés szerkesztés

A Hodgkin-kór kezelésében elsősorban kombinációs kemoterápiát alkalmaznak, melyet sugárkezeléssel egészíthetnek ki. A kezelés kiválasztásánál figyelembe veszik a beteg korát, általános állapotát, kísérőbetegségeit, a betegség szövettani altípusát és stádiumát. A kezelésre nem reagáló, vagy utána kiújuló Hodgkin-kór esetében csontvelő átültetést javasolnak.[26]

A Hodgkin-kór kezelésében alkalmazott kombinációk:
MOPP[27] ABVD[28] Stanford V[29] BEACOPP[30]
meklóretamin doxorubicin doxorubicin bleomicin
vinkrisztin bleomicin bleomicin etopozid
prokarbazin vinkrisztin vinblasztin doxorubicin
prednizon dakarbazin vinkrisztin ciklofoszfamid
etopozid vinkrisztin
prednizon prokarbazin
prednizon

Az első polikemoterápia, melyet a Hodgkin-kór kezelésében sikeresen alkalmazni kezdtek a MOPP volt, míg 1975-ben leírtak egy újabb, a MOPP-nál hatékonyabb és kevesebb mellékhatással bíró kombinációt, az ABVD-t,[28] mely azóta a Hodgkin-kór elsővonalbeli kezelésévé vált. Előrehaladott (III.-IV. stádiumú), magas kockázatú betegség esetén a BEACOPP is alkalmazható, melynek azonban az ABVD-hez képest több mellékhatása van, beleértve a másodlagosan kialakuló daganatokat is.[31] A BEACOPP és az ABVD protokollokat ezen betegcsoportban több publikációban is összehasonlították, ám arról megoszlanak a vélemények, hogy melyik számít hosszú távon is kedvezőbbnek.[32][33] Egy 2011-es tanulmányban az előrehaladott stádiumú betegeknél a hosszú távú túlélést figyelembe véve nem találtak szignifikáns különbséget a két kezelési séma között (84% volt az ABVD, és 89% a BEACOPP esetében).[34] Egy másik, 2012-es tanulmányban, melyben több mint 2000 előrehaladott Hodgkin-kóros beteget vontak be, a 6 ciklus BEACOPP kezelést találták a leghatékonyabbnak, melyet minden esetben PET vizsgálat, és annak pozitivitása esetén kiegészítő sugárkezelés követett.[35]

A Klasszikus Hodgkin-kór (CHL) kezelési sémái:[36]
Betegség típusa Kezelés
Klasszikus HL, I-II. stádium, kis rizikójú 2 ciklus ABVD + sugárkezelés (IF-RT)
Klasszikus HL, I-II. stádium, kedvezőtlen prognózisú 2 ciklus BEACOPP + 2 ciklus ABVD + sugárkezelés (IF-RT)
Klasszikus HL, III-IV. stádium 6 ciklus BEACOPP, azt követő pozitív PET lelet esetén sugárkezelés (IF-RT)

Célzott molekuláris terápiák szerkesztés

A Hodgkin-limfóma kezelésében is megjelentek célzott biológiai terápiák, melyet a betegség patobiokémiájának korábbinál alaposabb feltérképezése tett lehetővé.[37] A B-sejtes non-Hodgkin-limfómák kezelésében kiterjedten használt rituximab-ot nem alkalmazzák rutinszerűen Hodgkin-kórban. A rituximab egy CD20 elleni monoklonális antitest, azonban klasszikus Hodgkin-kórban a tumoros sejteken az esetek többségében nem található meg a CD20 molekula. Ellenben a noduláris limfocita predomináns Hodgkin-limfómában (NLPHL) a daganatos limfociták sejtfelszínén jelen van a CD20, és ezen altípus kezelésében hatékonynak találták.[38][39]
Egy másik racionális gyógyszercélpont a CD30 molekula, mely a klasszikus Hodgkin-limfóma tumorsejtjein van jelen. CD30 elleni monoklonális antitestekkel és azokhoz kémiailag kapcsolt kemoterápiás szerekkel (pl. brentuximab vedotin) jelenleg is végeznek klinikai kutatásokat.[40]

Késői mellékhatások szerkesztés

Mivel a Hodgkin-kór sok esetben fiatal felnőtteket érint, és a modern kezelésekkel nagyon jó a gyógyulási arány, megnőtt a terápiák késői mellékhatásinak jelentősége. Ezek közül a legsúlyosabb, életet veszélyeztető mellékhatások a másodlagosan megjelenő tumorok, illetve a kardiotoxikus kemoterápia (pl. doxorubicin) okozta szívkárosodás.[41] Ezek mellett előfordulhatnak még endokrin rendellenességek, légzőszervi bántalmak, illetve meddőség, melyek jelentősen ronthatják a Hodgkin-limfómát túlélő beteg életminőségét. A kezelések racionalizálásával igyekeznek csökkenteni a késői mellékhatások gyakoriságát,[42] azonban lehetséges előfordulásuk miatt a gyógyult betegeket is követni szokták.

Prognózis szerkesztés

A betegség 1832-es leírásától számított közel egy évszázadon keresztül a betegség gyakorlatilag gyógyíthatatlan volt. A 20. században a sugárkezelés és a kemoterápia megjelenésével, majd fejlődésével ez a helyzet drasztikusan megváltozott. Mára a Hodgkin-kór viszonylag jól kezelhető hematológiai daganatnak számít, a nem előrehaladott, jó prognózisú Hodgkin-limfómában szenvedő betegeknél az 5 éves várható túlélés 98 százalék,[3] de még a kedvezőtlenebb kórlefolyású betegcsoportban is 85 százalék körüli.[3]
Az előrehaladott Hodgkin-kóros betegek rizikó szerinti besorolására több pontrendszert is kidolgoztak, ezek közül az egyik legelterjedtebb egy 1998-ban nemzetközileg meghatározott osztályozás, mely hét kritériumot határoz meg, mindegyik külön-külön egy pontot ér.[43] Az összesített pontok alapján megjósolható a beteg várható túlélése, minél több pontot ér el, annál kedvezőtlenebb kórlefolyás valószínűsíthető a beteg számára. A tanulmányban az alábbi prognosztikai faktorokat írták le:

Története szerkesztés

 
Egy 1938-as orvosi könyvből származó, Hodgkin-kórt bemutató fotó.

1832-ben a brit Thomas Hodgkin írta le a betegség makroszkopikus jellemzőit.[1] Hodgkin összesen hét, fájdalmatlan nyirokcsomómegnagyobbodással jelentkező beteget vizsgált. Utólagos szövettani és immunológiai vizsgálatok alapján a hétből három a mai kritériumrendszer szerint is Hodgkin-kóros beteg volt, a többi esetben pedig non-Hodgkin limfóma, szifilisz, illetve gümőkór állt a tünetek hátterében.[44][45]
1856-ban Samuel Wilkins újabb eseteket közölt, és először hivatkozott a betegségre Hodgkin-kórként.[45] 1898-ban az osztrák Carl Sternberg, majd tőle függetlenül 1902-ben az akkor mindössze 28 éves amerikai Dorothy Reed írta le a betegségre jellemző óriássejteket.[46] 1956-ban leírták a betegség egyik granulómatózus, kedvezőbb prognózisú szövettani variánsát, melyet később noduláris szklerózisnak neveztek el.[47] Az 1994-es REAL (angolul:revised European–American lymphoma) konferencián a Hodgkin-kórt két fő altípusra osztották, így született meg a klasszikus (CHL) és a noduláris limfocita predomináns Hodgkin-kór (NLPHL) fogalma.[48] 2008-ban, az Egészségügyi Világszervezet csoportosította a hematológiai neopláziákat, melyben a Hodgkin-kór a limfocita eredetű tumorokon belül önálló csoportként lett definiálva.[10]
A Hodgkin-kór az orvostudomány sikertörténetei közé tartozik, a leírásakor halálos kimenetelű, gyógyíthatatlan betegség ma az egyik legjobban kezelhető hematológiai daganatnak számít.[3]

Források szerkesztés

  1. a b Hodgkin. (1832). „On some Morbid Appearances of the Absorbent Glands and Spleen.” (angol nyelven). Med Chir Trans. 17, 68-114. o. PMID 2089559.  
  2. Hodgkin Lymphoma—SEER Stat Fact Sheets (angol nyelven). Seer.cancer.gov. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
  3. a b c d Fermé C. et al. (2007. November). „Chemotherapy plus involved-field radiation in early-stage Hodgkin's disease.” (angol nyelven). N Engl J Med. 357 (19), 1916-27. o. DOI:10.1056/NEJMoa064601. PMID 17989384.  
  4. a b Shenoy P, Maggioncalda A, Malik N, Flowers CR. (2011. February). „Incidence patterns and outcomes for hodgkin lymphoma patients in the United States.” (angol nyelven). Adv Hematol. 2011, 725219. o. DOI:10.1155/2011/725219. PMID 21197477.  
  5. SEER Stat Fact Sheets: Acute Myeloid Leukemia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  6. Gandhi MK, Tellam JT, Khanna R. (2004. May). „Epstein-Barr virus-associated Hodgkin's lymphoma.” (angol nyelven). Br J Haematol. 125 (3), 267-81. o. PMID 15086409.  
  7. Biggar RJ, Jaffe ES, Goedert JJ, Chaturvedi A, Pfeiffer R, Engels EA. (2006. december). „Hodgkin lymphoma and immunodeficiency in persons with HIV/AIDS.” (angol nyelven). Blood. 108 (12), 3786-91. o. DOI:10.1182/blood-2006-05-024109. PMID 16917006.  
  8. Schwering I, Bräuninger A, Klein U, Jungnickel B, Tinguely M, Diehl V, Hansmann ML, Dalla-Favera R, Rajewsky K, Küppers R. (2003. February). „Loss of the B-lineage-specific gene expression program in Hodgkin and Reed-Sternberg cells of Hodgkin lymphoma.” (angol nyelven). Blood. 101 (4), 1505-12. o. DOI:10.1182/blood-2002-03-0839. PMID 12393731.  
  9. Stein H, Bob R. (2009. July). „Is Hodgkin lymphoma just another B-cell lymphoma?” (angol nyelven). Curr Hematol Malig Rep. 4 (3), 125-8. o. DOI:10.1007/s11899-009-0018-1. PMID 20425425.  
  10. a b Campo E, Swerdlow SH, Harris NL, Pileri S, Stein H, Jaffe ES. (2011. May). „The 2008 WHO classification of lymphoid neoplasms and beyond: evolving concepts and practical applications.” (angol nyelven). Blood. 117 (19), 5019-32. o. DOI:10.1182/blood-2011-01-293050. PMID 21300984.  
  11. a b Lee AI, LaCasce AS. (2009. July). „Nodular lymphocyte predominant Hodgkin lymphoma.” (angol nyelven). Oncologist. 14 (7), 739-51. o. DOI:10.1634/theoncologist.2009-0099. PMID 19605845.  
  12. Wlodarska I, Stul M, De Wolf-Peeters C, Hagemeijer A. (2004. August). „Heterogeneity of BCL6 rearrangements in nodular lymphocyte predominant Hodgkin's lymphoma.” (angol nyelven). Haematologica. 89 (8), 965-72. o. PMID 15339680.  
  13. Hawkes EA, Wotherspoon A, Cunningham D. (2012. March). „The unique entity of nodular lymphocyte-predominant Hodgkin lymphoma: current approaches to diagnosis and management.” (angol nyelven). Leuk Lymphoma. 53 (3), 354-61. o. DOI:10.3109/10428194.2011.608455. PMID 21812538.  
  14. a b c Mauch PM, Kalish LA, Kadin M, Coleman CN, Osteen R, Hellman S. (1993. March). „Patterns of presentation of Hodgkin disease. Implications for etiology and pathogenesis.” (angol nyelven). Cancer. 71 (6), 2062-71. o. PMID 8443755.  
  15. Mani H, Jaffe ES. (2009. June). „Hodgkin lymphoma: an update on its biology with new insights into classification.” (angol nyelven). Clin Lymphoma Myeloma. 9 (3), 206-16. o. DOI:10.3816/CLM.2009.n.042. PMID 19525189.  
  16. BICHEL J, BASTRUP-MADSEN P. (1953. April). „Alcohol pain in Hodgkin's disease.” (angol nyelven). Lancet. 1 (6764), 764-6. o. PMID 13036159.  
  17. Bobrove AM. (1983. June). „Alcohol-related pain and Hodgkin's disease.” (angol nyelven). West J Med. 138 (6), 874-5. o. PMID 6613116.  
  18. Rizos E, Milionis HJ, Pavlidis N, Elisaf MS. (2002. December). „Acquired icthyosis: a paraneoplastic skin manifestation of Hodgkin's disease.” (angol nyelven). Lancet Oncol. 3 (12), 727. o. DOI:10.1016/S1470-2045(02)00928-2. PMID 12473513.  
  19. Oh BC, Lim YM, Kwon YM, Khang SK, Kim KK. (2004. February). „A case of Hodgkin's lymphoma associated with sensory neuropathy.” (angol nyelven). J Korean Med Sci. 19 (1), 130-3. o. DOI:10.3346/jkms.2004.19.1.130. PMID 14966355.  
  20. Kung S, Mueller PS, Geda YE, Krahn LE. (2002. November-December). „Delirium resulting from paraneoplastic limbic encephalitis caused by Hodgkin's disease.” (angol nyelven). Psychosomatics. 43 (6), 498-501. o. PMID 12444235.  
  21. Thakker MM, Perez VL, Moulin A, Cremers SL, Foster CS. (2003. May). „Multifocal nodular episcleritis and scleritis with undiagnosed Hodgkin's lymphoma.” (angol nyelven). Ophthalmology. 110 (5), 1057-60. o. PMID 12750114.  
  22. Audard V, Zhang SY, Copie-Bergman C, Rucker-Martin C, Ory V, Candelier M, Baia M, Lang P, Pawlak A, Sahali D. (2010. May). „Occurrence of minimal change nephrotic syndrome in classical Hodgkin lymphoma is closely related to the induction of c-mip in Hodgkin-Reed Sternberg cells and podocytes.” (angol nyelven). Blood. 115 (18), 3756-62. o. DOI:10.1182/blood-2009-11-251132. PMID 20200355.  
  23. Rizvi I, Zaman S, Zaidi N, Ashraf SM, Kumar A, Gupta A, Ahmad M. (2012. February). „Superior vena cava syndrome caused by Hodgkin's lymphoma in an adolescent girl.” (angol nyelven). BMJ Case Rep. 21. DOI:10.1136/bcr.01.2012.5487. PMID 22665460.  
  24. Weiss RB, Brunning RD, Kennedy BJ. (1975. December). „Hodgkin's disease in the bone marrow.” (angol nyelven). Cancer. 36 (6), 2077-83. o. PMID 1203865.  
  25. Carbone PP, Kaplan HS, Musshoff K, Smithers DW, Tubiana M. (1971. November). „Report of the Committee on Hodgkin's Disease Staging Classification.” (angol nyelven). Cancer Res. 31 (11), 1860-1. o. PMID 5121694.  
  26. Kuruvilla J. (2009). „Standard therapy of advanced Hodgkin lymphoma.” (angol nyelven). Hematology Am Soc Hematol Educ Program., 497-506. o. DOI:10.1182/asheducation-2009.1.497. PMID 20008235.  
  27. DeVita VT Jr, et al. (1980. May). „Curability of advanced Hodgkin's disease with chemotherapy. Long-term follow-up of MOPP-treated patients at the National Cancer Institute.” (angol nyelven). Ann Intern Med. 92 (5), 587-95. o. DOI:10.7326/0003-4819-92-5-587. PMID 6892984.  
  28. a b Bonadonna G, Zucali R, Monfardini S, De Lena M, Uslenghi C. (1975. July). „Combination chemotherapy of Hodgkin's disease with adriamycin, bleomycin, vinblastine, and imidazole carboxamide versus MOPP.” (angol nyelven). Cancer. 36 (1), 252-9. o. PMID 54209.  
  29. Bartlett NL, Rosenberg SA, Hoppe RT, Hancock SL, Horning SJ. (1995. May). „Brief chemotherapy, Stanford V, and adjuvant radiotherapy for bulky or advanced-stage Hodgkin's disease: a preliminary report.” (angol nyelven). J Clin Oncol. 13 (5), 1080-8. o. PMID 7537796.  
  30. Diehl V, et al. (1998. December). „BEACOPP, a new dose-escalated and accelerated regimen, is at least as effective as COPP/ABVD in patients with advanced-stage Hodgkin's lymphoma: interim report from a trial of the German Hodgkin's Lymphoma Study Group.” (angol nyelven). J Clin Oncol. 16 (12), 3810-21. o. PMID 9850026.  
  31. Bauer K, Skoetz N, Monsef I, Engert A, Brillant C. (2011. August). „Comparison of chemotherapy including escalated BEACOPP versus chemotherapy including ABVD for patients with early unfavourable or advanced stage Hodgkin lymphoma.” (angol nyelven). Cochrane Database Syst Rev. 10 (8), CD007941. o. DOI:10.1002/14651858.CD007941.pub2. PMID 21833963.  
  32. Cheson BD. (2007. July). „Is BEACOPP better than ABVD?” (angol nyelven). Curr Hematol Malig Rep. 2 (3), 3161-6. o. DOI:10.1007/s11899-007-0022-2. PMID 20425365.  
  33. Diehl V, Fuchs M; GHSG. (2007. August). „Will BEACOPP be the standard for high risk Hodgkin lymphoma patients in advanced stages?” (angol nyelven). Transfus Apher Sci. 7 (1), 37-41. o. PMID 17714996.  
  34. Viviani S, et al. (2011. July). „ABVD versus BEACOPP for Hodgkin's lymphoma when high-dose salvage is planned.” (angol nyelven). N Engl J Med. 365 (3), 203-12. o. DOI:10.1056/NEJMoa1100340. PMID 21774708.  
  35. Engert A, Haverkamp H, Kobe C, et al. (2012. May). „Reduced-intensity chemotherapy and PET-guided radiotherapy in patients with advanced stage Hodgkin's lymphoma (HD15 trial): a randomised, open-label, phase 3 non-inferiority trial.” (angol nyelven). Lancet. 379 (9828), 1791-9. o. DOI:10.1016/S0140-6736(11)61940-5. PMID 22480758.  
  36. Rancea M, Engert A, von Tresckow B, Halbsguth T, Behringer K, Skoetz N. (2013. March). „Hodgkin's lymphoma in adults: diagnosis, treatment and follow-up.” (angol nyelven). Dtsch Arztebl Int. 110 (11), 177-83. o. DOI:10.3238/arztebl.2013.0177. PMID 23555321.  
  37. Sweetenham JW. (2010. February). „Novel therapies for Hodgkin Lymphoma.” (angol nyelven). Ther Adv Hematol. 1 (1), 23-9. o. DOI:10.1177/2040620710387980. PMID 23556069.  
  38. Schulz H, Rehwald U, Morschhauser F, et al. (2008. January). „Rituximab in relapsed lymphocyte-predominant Hodgkin lymphoma: long-term results of a phase 2 trial by the German Hodgkin Lymphoma Study Group (GHSG).” (angol nyelven). Blood. 111 (1), 109-11. o. DOI:10.1182/blood-2007-03-078725. PMID 17938252.  
  39. Saini KS, Azim HA Jr, Cocorocchio E, et al. (2011. August). „Rituximab in Hodgkin lymphoma: is the target always a hit?” (angol nyelven). Cancer Treat Rev. 37 (5), 385-90. o. DOI:10.1016/j.ctrv.2010.11.005. PMID 21183282.  
  40. Newland AM, Li JX, Wasco LE, et al. (2013. January). „Brentuximab vedotin: a CD30-directed antibody-cytotoxic drug conjugate.” (angol nyelven). Pharmacotherapy. 33 (1), 93-104. o. DOI:10.1002/phar.1170. PMID 23307550.  
  41. Adams MJ, Constine LS, Lipshultz SE. (2007. July). „Late effects of therapy for Hodgkin's lymphoma.” (angol nyelven). Curr Hematol Malig Rep. 2 (3), 143-50. o. DOI:10.1007/s11899-007-0020-4. PMID 20425363.  
  42. Ng AK, Mauch PM. (2009. March-April). „Late effects of Hodgkin's disease and its treatment.” (angol nyelven). Cancer J. 15 (2), 164-8. o. DOI:10.1097/PPO.0b013e31819e30d7. PMID 19390314.  
  43. Hasenclever D, Diehl V. (1998. November). „A prognostic score for advanced Hodgkin's disease.” (angol nyelven). N Engl J Med. 339 (21), 1506-14. o. DOI:10.1056/NEJM199811193392104. PMID 9819449.  
  44. Dawson PJ. (1999. December). „The original illustrations of Hodgkin's disease.” (angol nyelven). Ann Diagn Pathol. 3 (6), 386-93. o. PMID 10594291.  
  45. a b Geller SA. (1984. August). „Comments on the anniversary of the description of Hodgkin's disease.” (angol nyelven). J Natl Med Assoc. 76 (8), 815-7. o. PMID 6381744.  
  46. Zwitter M, Cohen JR, Barrett A, Robinton ED. (2002. June). „Dorothy Reed and Hodgkin's disease: a reflection after a century.” (angol nyelven). Int J Radiat Oncol Biol Phys. 53 (2), 366-75. o. PMID 12023141.  
  47. Smetana HF, Cohen BM. (1956. March). „Mortality in relation to histologic type in Hodgkin's disease.” (angol nyelven). Blood. 11 (3), 211-24. o. PMID 13293197.  
  48. Harris NL, Jaffe ES, Stein H, Banks PM, Chan JK, Cleary ML, Delsol G, De Wolf-Peeters C, Falini B, Gatter KC, et al. (1994. September). „A revised European-American classification of lymphoid neoplasms: a proposal from the International Lymphoma Study Group.” (angol nyelven). Blood. 84 (5), 1361-92. o. PMID 8068936.