Hodierna tripoliszi grófné

II. Balduin jeruzsálemi király leánya, Tripolisz grófnéja (12. század)

Hodierna tripoliszi grófné, született Hodierna jeruzsálemi királyi hercegnő (1110 körül – 1164 körül) jeruzsálemi királyi hercegnő, házassága révén Tripolisz grófnéja.

Hodierna tripoliszi grófné
Hodierna jeruzsálemi királyi hercegnő, Tripolisz grófnéja és a haldokló Jaufré Rudel
Hodierna jeruzsálemi királyi hercegnő, Tripolisz grófnéja és a haldokló Jaufré Rudel

UralkodóházHouse of Rethel
Született1110
Tripoli
Elhunyt1164 (53-54 évesen)
ÉdesapjaII. Balduin jeruzsálemi király
ÉdesanyjaMorfia jeruzsálemi királyné
Testvére(i)
HázastársaRaymond II
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Hodierna tripoliszi grófné témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 

Hodierna jeruzsálemi királyi hercegnő valamikor az 1110-es években jött világra II. Balduin jeruzsálemi király és Morfia melitenei úrnő harmadik gyermekeként. Születésekor frank nemesi származású édesapja edesszai grófként uralkodott, csak 1118-ban örökölte a jeruzsálemi koronát. Édesanyja egy örmény uralkodó leányaként keleti légkört teremtett a királyi udvarban. A négygyermekes családban nem volt fiúgyermek; a hercegnő és három nővére rendkívül szoros kapcsolatban álltak egymással. A négy hercegnő erős természete és öntörvényűsége széles körben ismert volt a keresztesek között; a korban példátlan magatartás abból fakadt, hogy fiúgyermek híján a jeruzsálemi király leányai egyikét szánta örökösének, s ennek megfelelően neveltette őket.

1135 körül – ekkorra már elhalálozott édesapja óhajának eleget téve – Hodierna királyi hercegnő házasságot kötött Rajmund tripoliszi trónörökössel, aki két évvel később örökölte meg a grófság koronáját. A házastársak kapcsolatát szinte a kezdetektől fogva veszekedések tarkították: a független, önálló Hodierna grófné heves féltékenységet váltott ki férjéből. Hivatalosan két gyermekük született; a szóbeszéd szerint azonban a második gyermek édesapja nem a tripoliszi gróf volt – az anyai nagynénje után Melisenda névre keresztelt leányt a törvényes származására vetülő gyanú miatt nem vette feleségül I. Mánuel bizánci császár. A történészek szerint a „valóságban valószínűleg semmi kétség sem férhetett Melisenda törvényes származásához,”[1] a bizánci császár csak ürügyként használta az igazi apa kiléte körüli szóbeszédet a jegyesség felbontásához, és a háttérben politika húzódott.

II. Rajmund tripoliszi grófnak és Hodierna jeruzsálemi királyi hercegnőnek két gyermeke született:

  • Rajmund (1142 körül–1187), később Tripolisz grófja, Galilea fejedelme
  • Melisenda (1143 körül–1161 után), apáca.

1148-ban a feltételezések szerint a legidősebb nővér, az immáron uralkodó Melisenda jeruzsálemi királynő a tripoliszi grófné kérésére szervezte meg az I. Alfonz toulouse-i gróf elleni merényletet, mikor a gróf az országba érkezett, és trónkövetelőként lépett fel.[2] Viszonzásként Hodierna hercegnő végig támogatta nővérét annak tulajdon fia, III. Balduin jeruzsálemi király elleni küzdelmében. A harcokat végül a királynő 1152-ben elvesztette ugyan; azonban nabluszi birtokáról a száműzött uralkodónő és Hodierna grófné továbbra is befolyással bírtak a jeruzsálemi pátriárka megválasztása fölött. Ez idő tájt II. Rajmund gróf és felesége között újabb jelentős vitatkozás alakult ki; a gróf el akarta zárni hitvesét a világ elől. Melisenda királynő és fia északra jöttek, hogy beavatkozzanak a házastársak belügyeibe, és megegyezésre bírják őket. A két fél hajlandónak mutatkozott a kibékülésre; Hodierna grófné ugyanakkor jobbnak látta nővérével és unokaöccsével a fővárosba utazni egy rövid időre. Egy darabon a tripoliszi gróf is elkísérte őket; majd miközben visszafelé tartott Tripoliszba, meggyilkolták őt az asszaszinok.[3]

Hodierna özvegy grófné nyomban visszatért a városba, hogy átvegye a régensséget kiskorú fia felett. A jeruzsálemi király támogatta nagynénjét, megszerezte számára az állam nemeseinek beleegyezését és hűségét; hálából a grófné megengedte az uralkodónak, hogy a gróf halálát kihasználó muszlim támadás visszaverése céljából átadja Tartusz várát és a környező vidéket a templomosoknak.

1161-ben Hodierna özvegy grófné jelen volt Melisenda királynő halálos ágyánál. Édesanyja halála után a jeruzsálemi uralkodó átvette az irányítást Nablusz fölött, amit később az Oultrejourdain feletti uralomért cserébe átadott Philippe de Milly templomos nagymesternek. Hodierna grófné elhunyt nővére nevében támogatta a cserét.

Hodierna tripoliszi grófné és jeruzsálemi királyi hercegnő halálozási dátuma ismeretlen; vélhetően az 1160-as években halt meg. Emlékezete Jaufré Rudel francia trubadúr a „távoli szerelemről” szóló művében maradt fent. Eszerint Hodierna hercegnő szépsége a zarándokokon keresztül eljutott francia földre is, s a költő azért vett részt a második keresztes hadjáratban, hogy megpillanthassa a gyönyörű asszonyt. Az úton azonban megbetegedett, és haldokolva jutott el a grófnéhoz, akinek karjai közt meg is halt. A történet később Petrarca, Heinrich Heine, Robert Browning és Giosuè Carducci műveiben, Edmond Rostand: La Princesse Lointaine (A napkeleti királykisasszony) című drámájában éled újra azzal a változtatással, hogy az imádott nő nem Hodierna jeruzsálemi királyi hercegnő, hanem leánya, Melisenda.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Runciman. 537. oldal
  2. Runciman. 481. oldal
  3. Runciman. 520. oldal

Források és irodalom szerkesztés

Források szerkesztés

Kapcsolódó irodalom szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

Előző:
Cecília francia királyi hercegnő
Tripolisz grófnéja
1137–1152
 
Következő:
Bures-i Eschiva galileai hercegnő