Hollaender Hugó

(1876–1922) orvos, közegészségügyi segédfelügyelő

Hollaender Hugó, Holländer (Budapest, 1876. augusztus 16.[1] – Budapest, Józsefváros, 1922. október 18.)[2] orvos, magyar királyi állami közegészségügyi segédfelügyelő.

Hollaender Hugó
Született1876. augusztus 16.
Budapest
Elhunyt1922. október 18. (46 évesen)
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Hollander Ede könyvvivő és Reichsmann Berta fiaként született. A Budapesti Tudományegyetemen tanult, majd a belügyminisztérium közegészségügyi osztályán lett bakteriológus, később felügyelő. Pécsi Dániel főorvossal együtt megalapította az ingyenes Budai Ambulatoriumot; melynek, valamint állami tüdőgondozó intézetnek igazgatója lett. Kiváló orvos volt; az emberi nyirokban élősködő állati parazitában, a Lymphocytozoon hominisban ő ismerte fel a golyvás betegségek okozóját. Munkatársa volt több hazai és külföldi orvostudományi folyóiratnak, ahová főképp a rák és tüdővész gyógyítása és az orvosi kémia körébe vágó tanulmányokat írt. Felesége a nála tíz évvel fiatalabb Salamon Eugénia (Jenni) volt, akivel 1909. augusztus 31-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[3] Halálát nyirokmirigy burjánzás, szívgyengeség okozta.

Főbb művei szerkesztés

  • A malária elterjedése Magyarországon (1907)
  • A malária-kérdés jelen állása (1912)
  • Die Pathochemie des Diabetes

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés