Homokbálványos

település Szerbiában

Homokbálványos (szerbül Баваниште / Bavanište, németül Bawanischte) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben.

Homokbálványos
(Баваниште / Bavanište)
A görögkeleti templom
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségKevevára
Rangfalu
Irányítószám26222
Körzethívószám+381 13
Népesség
Teljes népesség5820 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület90,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″Koordináták: é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Homokbálványos
témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

Pancsovától keletre, Kevevárától északnyugatra, Dolova és Székelykeve közt fekvő település.

Története szerkesztés

Homokbálványos Bavaniste nevét már a középkorban is Bálványos néven említették az oklevelek. A település az elpusztult Keve vármegyéhez tartozott.

1412-ben még néptelen puszta volt, Zsigmond király ekkor Keve városának adományozta. 1428-ban, mikor Zsigmond király Keve városának új kiváltságokat adott, már önálló helységként szerepelt.

1453-1455-ben a Keve város részére kiállított megerősítő levelekben pedig ismét pusztának mondták.

Az 1717-es kamarai jegyzékben két ilyen nevű helység is volt a pancsovai kerületben egymás mellett, Malo-Balvaniste néven négy és Veliko-Balvaniste néven 30 házzal.

1723-1725-ben gróf Mercy térképén Palfsanista alakban, pusztaként volt megjelölve.

 
Homokbálványos egy régi térképen

1765-1768. között a dunavölgyi Határőrvidék területének kiterjesztésekor a német-szerb határőrök letelepedési helye lett.

II. József császár első délmagyarországi körútjakor, 1768. május 6-án érkezett Homokbálványosra, ahonnan másnap Beresztócz felé vette útját. A császár a piactér sarkán levő Stojanovics-féle házban töltötte az éjszakát.

1788-ban a török hadjárat alatt a törökök megtámadták a falut és kifosztották.

1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.

Ekkor Deszpinics Áronnak, Abelsberg Lajosnak, Huber Frigyes örököseinek és Dinusz Jánosnak volt itt nagyobb birtokuk.

1873-ban nagy kolerajárvány volt a településen, melyben 170-en haltak meg.

Egykor a mai Homokbálványos és Kevevára között feküdt Skronovetz falu, melyet Zsigmond király 1412-ben szintén Keve városnak adományozott. Ekkor még csak puszta földterület volt, de 1428-ban már királyi helységként említették, majd az 1435-1440. közötti években kelt oklevelek már falunak mondták.

Népesség szerkesztés

1910-ben 6849 lakosából 194 fő magyar, 325 fő német, 21 fő szlovák, 46 fő román, 1 fő rutén, 6 fő horvát, 6115 fő szerb, 133 fő egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 311 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 2 fő református, 210 fő ág. hitv. evangélikus, 6219 fő görögkeleti ortodox, 12 fő izraelita, 85 fő egyéb ( felekezeten kívüli "nazarénus") vallású volt. A lakosok közül 3389 fő tudott írni és olvasni, 941 lakos tudott magyarul.

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
5805 6053 6133 6322 6412 6517 6106[2] 5820[1]

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség Szám %
Szerbek 5467 89,37
Cigányok 411 6,73
Magyarok 37 0,60
Macedónok 36 0,58
Románok 16 0,26
Jugoszlávok 16 0,26
Muzulmánok 9 0,14
Horvátok 8 0,13
Szlovákok 5 0,08
Bolgárok 5 0,08
Ukránok 2 0,03
Szlovének 2 0,03
Németek 2 0,03
Csehek 1 0,01
Ruszinok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek szerkesztés

  • Görögkeleti temploma - 1776-ban épült

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.