Hosszú sugárzóknak nevezzük azokat a monopólusokat és dipólusokat, amelyek hosszúsága többszöröse az üzemi hullámhossznak. Az ilyen sugárzókon mind az árameloszlás, mind a feszültségeloszlás szinuszos, vagyis több áramhas és feszültségcsúcs alakul ki.[1]

A többhullámhosszú antennáknak kétféle tipusát használják:

  • Harmonikusan gerjesztett sugárzó - Amikor egy f0 frekvenciára méretezett antennát 2f0, 3f0, 4f0, ... 8f0 stb... frekvenciákon is használnak. Az ilyen használat kompromisszumos ugyan, mert minden felharmonikuson mind az antenna sugárzási karakterisztikája, mind a sugárzó elektromos tulajdonságai eltérnek.
  • Aperiodikusan gerjesztett sugárzó - Ezt az antennatipust Long Wire antennának hívják. Használatát a beltéri antennahangolók elterjedése tette lehetővé. A talppontot nagy áttétellel illesztik a tápvezetékhez (1:20 - 1:50), így a beltéri antennahangoló viszonylag kis veszteséggel le tud illeszteni akármilyen hosszú vezetéket. Ez is kompromisszumos megoldás, az ilyen antennák viselkedése kiszámíthatatlan.

Feszültség és áramviszonyok a hossú sugárzón szerkesztés

Hosszú monopólus szerkesztés

 

Hosszú monopólust ritkán használnak vertikális antennaként, legtöbbször megdöntve, vagy vízszintesen elhelyezve használják, és a talppont közelében alakítanak ki jó hatásfokú földelést. Leginkább rádióamatőr gyakorlatban fordul elő ennek a tipusnak a használata, pl. egy 40m-es sávra tervezett antenna jól használható a 20, 15, 10 m-es sávokon is. Az antennán több áramhas és feszültségcsúcs lép fel, ennek következtében úgy viselkedik, mint több, egymáshoz kapcsolt monopólus.

A talpponti ellenállása a következőképp alakul[2]:

 

Hosszú dipólus szerkesztés

A hosszú, vízszintes dipólus használata gyakori, mind harmonikusan gerjesztett változatban, mind aperiodikus gerjesztéssel.

Az antennán több áramhas és feszültségcsúcs lép fel, ennek következtében úgy viselkedik, mint több, egymáshoz kapcsolt monopólus.


 

Talpponti ellenállása a következőképp alakul:

 

A hosszú sugárzó iránykarakterisztikája szerkesztés

A sugárzók hosszabbításával egy adott hosszúság után már nem javul az antenna nyeresége, hanem melléknyalábok jelennek meg. Monopólus esetén a fő sugárzási irány el is tűnik, így a hosszú vezeték nem alkalmas iránysugárzásra.

Rövidhullámok esetén, ionoszférára történő sugárzás esetén kifejezetten előnyös ez a tulajdonsága, különösképpen, ha a talaj reflektáló hatását is figyelembe vesszük. Ilyenkor olyan félgömbszerű sugárzót kapunk, ami felfelé koncentrikus körökben "vetít" az ionoszférára.

 

Jegyzetek szerkesztés

  1. H. Meinke. Rádiótechnikai kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó Budapest (1961) 
  2. Karl Rothammel. Antennakönyv. Műszaki könyvkiadó. ISBN 963-10-2060-6