Hullámimpedancia (vezeték)

Elegendően nagy frekvenciák esetén egy (táv)vezeték a hullámimpedanciájával jellemezhető. Ez általános esetben a pozitív irányba haladó feszültség, és a pozitív irányba haladó áram komplex amplitúdójának hányadosa. Ideális távvezeték esetén ez az érték tisztán valós, ekkor ohmos veszteség, vagyis Joule-hő nem keletkezik a távvezetéken, ilyenkor hullámellenállásnak szokás nevezni.

A frekvencia szerepe szerkesztés

A távvezeték-modell egy kétvezetős modell. Azaz egy oda- és egy visszavezetésből áll. Legyen a távvezeték átmérője  , valamint a vezetékek hossza  . A vezetékeken a feszültség és az áram hullámként terjed, a terjedés sebessége függ a távvezeték-paraméterektől, vagyis a távvezeték, és a vezetékek közti szigetelő anyagától. Ez a  , sebesség felírható a hullámoknál megszokott módon is:

 .

A távvezeték-modell akkor alkalmazható, ha a következő megfontolások igazak:

 .

Matematikai modell szerkesztés

A távvezetéken kialakuló hullám komplex amplitúdójára vonatkozó Helmholtz-egyenletek megoldásai:

 

 

ahol   a terjedési együttható,   a terjedés iránya. Ekkor a   hullámimpedancia:

 ,

ahol   a távvezeték hosszegységre eső ellenállása,   a hosszegységre eső induktivitása,   a vezetékek közötti szigetelőanyag tökéletlenségéből adódó hosszegységre eső átvezetése,   a vezeték-szigetelő-vezeték rendszer hosszegységre eső kapacitása.

Illesztett lezárás szerkesztés

Ha a távvezetéket a hullámimpedanciájával megegyező nagyságú impedanciával zárjuk le, akkor elkerülhető a reflexió, azaz hogy a továbbított jel a vevőtől (nyelőtől) ugyanazon az úton visszajusson az adóhoz, torzítva így a csatorna jelét. Ekkor nincs negatív irányban haladó hullám.

Források szerkesztés