Hvang Szunvon
Hvang Szunvon (1915. március 26. – 2000. szeptember 14.), Hwang Sun-wŏn: jelentős koreai író és költő, „egyszerű, de kifinomult” írói stílusáról ismert.
| 황순원 Hvang Szunvon | |
| Élete | |
| Született | 1915. március 26. Tedong, Dél-Phjongan, Korea |
| Elhunyt | 2000. szeptember 14. (85 évesen) Szöul, Dél-Korea |
| Nemzetiség | koreai |
| Gyermekei | Hwang Tong-gyu |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | novella, regény, költészet |
Élete és pályafutása szerkesztés
A mai Észak-Korea területén található Dél-Phjonganban született 1915-ben gazdag családban. Iskolás korában már versei jelentek meg irodalmi folyóiratban. 1934-ben egy tokiói középiskolába ment tanulni, itt jelent meg első verseskötete, a Pangga (방가, „Hangos ének”). 1936-ban a Vaszeda Egyetem hallgatója lett angol irodalom szakon. 1937-ben publikált először novellát, amit egy novelláskötet követett, innentől kezdve erre a műfajra koncentrált. Amikor a japánok megpróbálták rávenni, hogy japánbarát műveket írjon, 1942-ben csendben hazaköltözött.
1946-tól Dél-Koreában élt családjával, ugyanebben az évben kezdett tanítani a Szöuli Középiskolában. Ebben a korszakban írt novelláiban tükröződik a koreaiaknak a nemzet kettészakadása miatt érzett frusztráltsága és zavarodottsága, melyet Hvang írásaiban a természet szépségével és szereplői ártatlanságával próbált gyógyítani. 1957 és 1993 között a Kjonghi Egyetemen koreai irodalmat oktatott.
Novellái, mint a Pjol (Csillagok, 1940), Hvang noin (Az öreg Hvang, 1942), Thok cshinnon nolgoni (Az öreg fazekas, 1944), Hak (Darvak, 1953) vagy a Szonagi (Zivatar, 1959) a modern koreai irodalom legismertebb elbeszélései közé tartoznak. Az 1950-es években megjelent Iroborin szaram thul (Elveszett lélek) novelláskötete különleges helyet foglal el munkásságában, mert az elbeszélések egy témakör köré csoportosulnak: a társadalomból kivetett embert ábrázolják.
Az 1950-es években kezdett el regényeket írni, a legjelentősebbek közé tartozik a Khaini huje (카인의 후예, Káin leszármazottai), a Namudul pithare szoda (나무들 비탈에 서다, Fák a sziklán) és az Umdzsiginun szong (움직이는 성, Mozgó kastély).
Írói pályafutása hét évtizedet ölel át, ami példa nélküli a koreai irodalomban.
| „ | Hvangot a nyelvi ismeretei, a városi és vidéki környezetben való jártassága, változatos elbeszélő technikái, élénk művészi képzelőereje, hihetetlenül változatos szereplőarzenálja és az emberi természetet kiválóan ismerő képessége teljes íróvá teszi, olyanná, akit csaknem képtelenség kategorizálni. | ” |
| – Korean Literature Today | ||
Magyarul megjelent művei szerkesztés
- Hvang Szun-von: Kagylóhéjak; ford. Yoo Jin-Il, Szűts Zoltán; Ráció, Bp., 2005
Források szerkesztés
- Hwang Sun-won, a Leading Advocate of Pure Literature. KBS World, 2012. március 29. [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 9.)
- (1996) „Hwang Sun Won”. Korean Literature Today 1 (2), Kiadó: The Korean Center of International P.E.N / The Korean Culture and Arts Foundation. [2012. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 9.)
- Korea's Master Storyteller : THE BOOK OF MASKS by Hwang Sun-won edited by Martin Holman. The Los Angeles Times, 1989. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. november 9.)
További információk szerkesztés
- Hvang Szunvon: Darvak, Osváth Gábor fordításában
