I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg

toszkánai nagyherceg

I. Ferdinánd nagyherceg (Ferdinando de’ Medici) (Firenze, 1549. július 30. – Firenze, 1609. február 3.) toszkánai nagyherceg (grandduca) 1587. október 19. és 1609. február 7. között;[5] uralma alatt nagymértékben nőtt az ország hatalma és jóléte.

I. Ferdinánd

Toszkána nagyhercege
Uralkodási ideje
1587. október 19. 1609. február 3.
ElődjeI. Ferenc
UtódjaII. Cosimo
Életrajzi adatok
UralkodóházMedici-család
Született1549. július 30.[1][2][3][4]
Firenze
Elhunyt1609. február 3. (59 évesen)[1]
Firenze
NyughelyeCappella dei Principi
ÉdesapjaI. Cosimo de’ Medici
ÉdesanyjaToledói Eleonóra
Testvére(i)
  • Bia de' Medici
  • Lucrezia de' Medici
  • Isabella de' Medici
  • Virginia de' Medici
  • Princess Maria de' Medici of Tuscany
  • Giovanni de’ Medici
  • Garzia de' Medici
  • Pietro de' Medici
  • Don Giovanni de' Medici
  • Francesco de’ Medici
  • Pedricco de' Medici
HázastársaLotaringiai Krisztina
GyermekeiCosimo (1590-1621)
Eleonora (1591-1617)
Caterina (1593-1629)
Francesco (1594-1614)
Carlo (1595-1666)
Filippo (1598-1602)
Lorenzo (1599-1648)
Maria Maddalena (1600-1633)
Claudia (1604-1648)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferdinánd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja szerkesztés

 
 
Ferdinánd de’ Medici bíboros

I. Cosimo de’ Medici (15191574) nagyherceg és Toledói Eleonóra firenzei hercegné (15191562) gyermeke, Francesco (1541-1587) nagyherceg öccse. 1589-ben vette feleségül III. Károly (1543-1608) lotaringiai herceg lányát, Lotaringiai Krisztina (1565-1637) hercegnőt. A házassággal – amely a Franciaország iránti közeledés politikáját jelképezte – az itáliai spanyol befolyást akarták ellensúlyozni.

Mecénás szerkesztés

Ferdinándot 14 éves korában bíborossá nevezték ki. Rómában élt, amikor bátyja, Francesco fiú utód nélkül meghalt, így a nagyhercegi címet ő örökölte (1587). Csak 1589-ben mondott le bíborosi rangjáról, mikor megnősült.[6] Habár kevéssé vonzódott a vallásos élethez, mégis megalapította a Propaganda Fide elnevezésű missziós társaságot és tanúbizonyságát adta kiváló irányítóképességének. Rómában bőven volt lehetősége arra, hogy a klasszikus szobrok iránti vonzalmának áldozzon. Ezekből nagy gyűjteményre tett szert, amely főként görög eredetik római másolataiból állt. Ebben a gyűjteményben volt a Medici Vénusz is. A szoborgyűjtemény elhelyezésére villát vásárolt a Pinción és amikor a bátyja meghalt, sok szobrot hazavitt magával Firenzébe. Pompás vadászkastélyt építtetett Artiminóban és tovább költötte a pénzt a Pitti-palotára és a Boboli-kertre, kibővítve az Uffizi képtárat. Több ritka kéziratot szerzett be Perzsiából és Egyiptomból a Medici-könyvtár számára. Firenzében kórházak épültek és Pisában kollégium alakult tudósok számára. Megerősítette az apjától örökölt flottát és Livorno tovább fejlődött. Egész Európából érkeztek Firenzébe polgárok, akiket vonzott a nagyherceg vallási türelmi ígérete. Szent Lőrinc ünnepén bevezetett egy új és kedves szertartást: minden évben hozománnyal látott el olyan szegény lányokat, akik különben nehezen találtak volna férjet.

Politikus szerkesztés

Uralkodása kezdetén Ferdinánd 38 éves volt. Sokkal kellemesebb ember volt, mint testvére, akit ő sohasem kedvelt. Habár különc – és feltűnésre vágyó ember volt – azonnal Firenze sorsával kezdett el foglalkozni. Úgy tűnt, hogy erővel is készen áll megőrizni városa függetlenségét. Ez ellentétben állt testvére politikájával, aki szerette megkerülni a gondokat. Ferdinánd viszonylag jóindulatú és hatékony uralma alatt a kormányzat kevésbé volt korrupt, a pénzügyek rendeződtek, felvirágzott a kereskedelem és a mezőgazdaság.[7] Ferdinánd titkos kölcsönökkel segítette Navarrai Henriket, még mielőtt Henrik áttért a római katolikus hitre. A pénzre Henriknek ahhoz a háborúhoz volt szüksége, amelynek eredményeképpen IV. Henrik néven a francia trónra lépett. 1591-ben – ugyanebben a háborúban – a toscanai csapatok elfoglalták If várát és ezzel meghiúsították a Marseille-re vonatkozó spanyol terveket. Némi nézeteltérés alakult ki Ferdinánd és Henrik között, mielőtt Ferdinánd visszahívta a helyőrséget If várából (1598). Barátságukat azonban újból megerősítette, hogy Henrik 1600-ban feleségül vette Ferdinánd unokahúgát, Medici Máriát (1573-1642).

Ferdinánd az osztrák Habsburgokkal is meg akarta őrizni a jó viszonyt, így fia, Cosimo 1608-ban feleségül vette Mária Magdaléna főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokatestvérét, a toscanai csapatok pedig segítettek az osztrákoknak a törökök elleni háborúban.[8]

Halála szerkesztés

Ferdinánd halála után tizenkilenc éves fia, II. Cosimo nagyherceg tovább növelte költséges ünnepségeivel a család hírnevét.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://www.treccani.it/enciclopedia/ferdinando-i-de-medici-granduca-di-toscana_%28Dizionario-Biografico%29/
  2. 135730745
  3. 052664074
  4. dmedfe
  5. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  6. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 172. p.
  7. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 264-266. p.
  8. Fodor Á., A. et al.: i. m. 172. p.
  9. Hibbert, C.: i. m. 267. p.

Külső hivatkozások szerkesztés


Előző uralkodó:
I. Ferenc
Toszkána nagyhercege
1587–1609
Medici-család
 
Következő uralkodó:
II. Cosimo