Wikipédia

I. Izabella örmény királynő

A Kilikiai Örmény Királyság (Kis-Örményország) uralkodója a Rupen-házból
Ez a szócikk I. Izabella örmény királynőről szól. Hasonló címmel lásd még: I. Izabella (egyértelműsítő lap).

I. Izabella (Zabel) (1212/13 – Ked, Kis-Örményország (ma Törökország), 1252. január 23.), örményül: Զապել (Zabel), amely az Erzsébet örmény megfelelője, Örményország királynője Kilikiában (Kis-Örményország). András magyar királyi herceg[1] jegyese. Nevét anyai nagyanyja, I. Izabella jeruzsálemi királynő után kapta. A Rupen-ház utolsó uralkodója.

I. Izabella
Zabel
I. Erzsébet
Örmény Királyság királya
Զապել
Uralkodási ideje
1219. május 2. – 1252. január 23.
KoronázásaSzisz
1226. június 14.
ÖrököseII. Leó
ElődjeI. (Nagyszerű) Leó
UtódjaI. (Barbaroni) Hetum
Életrajzi adatok
UralkodóházRupen-ház
Született1212/13
Kis-Örményország
Elhunyt1252. január 23. (40 évesen)
Ked, Kis-Örményország (ma Törökország)
NyughelyeTrazargi kolostor
ÉdesapjaI. (Nagyszerű) Leó örmény király (1150–1219)
ÉdesanyjaLusignan Szibilla jeruzsálemi és ciprusi királyi hercegnő (1198–1225 után)
Testvére(i)Stefánia jeruzsálemi királyné
Házastársa(jegyese): Árpád-házi András magyar királyi herceg, Halics hercege (1210/12–1234)
Házastársa1. Poitiers-i Fülöp antiochiai herceg, iure uxoris örmény király (1203–1225)
Házastársa2. I. (Barbaroni) Hetum iure uxoris örmény király (1215–1270)
Gyermekei2. férjétől:
1. Eufémia (Fimi) (–1309)
2. Mária (–1310)
3. Rita
4. Vacaghk (Rupen) (megh. fiatalon)
5. Leó (1236–1289)
6. Szibilla (1240 körül–1290)
7. Torosz (Theodórosz) (1244–1266)
8. Izabella (–1268/69)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Izabella témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

 
I. Izabella második férjével I. Hetummal egy pénzérmén

I. Leó örmény király és Lusignan Szibilla ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő[2] lánya. Apja második házasságából származott. Nővére, Stefánia[3] és unokatestvére, Rupen Rajmund ifjabb örmény király[4] mint fiú örökös megelőzték a trónöröklésben.

II. András 1218-as örményországi látogatása változtatott ezen a helyzeten. A magyar király a szentföldi hadjáratáról hazatérőben útban megállt az örmény fővárosban, Sziszben, ahol az örmény király, I. Leó nagy örömmel fogadta, rokonként üdvözölte,[5] és megegyeztek gyermekeik házasságában. Az örmény király a legkisebb lányát, Zabelt II. András legkisebb fiával, András herceggel jegyezte el, és megtette őket az örmény korona örököseinek. Joscelint Korikosz urát küldte a magyar udvarba követként a házasság megkötésére és a magyar herceg Örményországba küldésére, hogy ott nevelkedjen. A házasságból azonban nem lett semmi, hiszen a következő évben, 1219. május 2-án meghalt az örmény király.

(A következő szöveg korabeli, XIX. század végi helyesírással és nyelvi stílussal íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[6] is ígéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[7] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi király – Leónak idősebbik leányát kb. 1216 óta birta nőül – alig hogy hirét vette ipja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[8] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[9] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[10] Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, Hetum (1215–1270) barbaroni úrhoz ment feleségül.

Gyermekei szerkesztés

Ősei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ II. András magyar király harmadszülött fia.
  2. ↑ I. Izabella jeruzsálemi királynő és Imre ciprusi király lánya.
  3. ↑ I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király és régens második felesége.
  4. ↑ III. Rupennek, a Hegyek urának (I. Leó örmény király bátyja) az anyai unokája.
  5. ↑ Lusignan Szibilla örmény királyné II. András harmadfokú unokatestvére volt, hiszen mindketten II. Balduin jeruzsálemi király ükunokái voltak annak egy-egy lánya révén. Szibilla II. Baldvin idősebb lányától, Melisenda jeruzsálemi királynőtől származott, míg II. András II. Baldvin másodszülöttjétől, Aliz antiókhiai fejedelemnétől.
  6. ↑ Laszkarisz Teodor császár, akinek a lányát, Laszkarisz Máriát később II. András elsőszülött fia, a későbbi IV. Béla vette feleségül, másodszorra I. Leó örmény király unokahúgát, Filippát vette feleségül, de 1216-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  7. ↑ Pontosabban már 1219-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  8. ↑ Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, Stefánia és a fia, János az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  9. ↑ Antiochiai Fülöp örmény király 1221. január 25-én vette feleségül I. Izabella királynőt, és valójában pár évvel később, 1225-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  10. ↑ Lásd Wertner (1892: 453–454).

Források szerkesztés

Korabeli forrás szerkesztés

Szakirodalom szerkesztés

  • Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2015. június 11. 
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Wertner Mór. András herczeg, in: Wertner Mór: Az Árpádok családi története (magyar nyelven), Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, 452–456. o. (1892). Hozzáférés ideje: 2015. június 11. 

Szépirodalom szerkesztés

  • Passuth László: Hétszer vágott mező, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970.

További információk szerkesztés

Előző
I. (Nagyszerű) Leó 		Örmény király 
1219 – 1252 		Következő
I. (Barbaroni) Hetum
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Izabella_örmény_királynő&oldid=24143381”