Róbert nápolyi király

I. (Anjou) Róbert más néven Bölcs Róbert (1277 – Nápoly, 1343. január 20.) nápolyi király, címzetes jeruzsálemi király, Provence és Forcalquier grófja 1309-1343-ig. A korabeli Itália politikájának központi és meghatározó figurája volt.

Róbert
Nápolyi király
Uralkodási ideje
1309. május 5. – 1343. január 20.
Elődje	II. Károly
Utódja	I. Johanna
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Anjou-ház
Született	1277 Santa Maria Capua Vetere
Elhunyt	1343. január 20. (66 évesen) Nápoly
Nyughelye	Santa Chiara
Édesapja	II. Károly nápolyi király
Édesanyja	Mária magyar királyi hercegnő
Testvére(i)	Anjou Mária mallorcai királyné Anjou Eleonóra szicíliai királyné Anjou Blanka aragóniai királyné Anjou Margit nápolyi királyi hercegnő Toulouse-i Szent Lajos Peter Tempesta Anjou Károly calabriai herceg Raymond Berengar of Andria János durazzói herceg I. Fülöp tarantói herceg
Házastársa	Aragóniai Jolán nápolyi trónörökösné Aragóniai Sancia nápolyi királyné
Gyermekei	Anjou Károly calabriai herceg Charles d'Artois Robert de Naples
A Wikimédia Commons tartalmaz Róbert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Uralkodása

1282-ben a szicíliai vecsernye felkelés idején III. Péter aragóniai király túsza volt.

Róbert II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária nápolyi királyné harmadik fia volt. Bátyjai azonban meghaltak, így már legidősebb bátyja, Martell Károly 1295-ben bekövetkező halála után ő volt a nápolyi trón örököse. Apja uralkodása idején a trónörökös - Calabria hercege - címet viselte (1296-1309). Annak érdekében, hogy megszerezze a szomszédos Szicíliát, 1297-ben feleségül vette II. Jakab aragóniai király húgát Jolánt, azzal a feltétellel, hogy Jakab elhagyja Szicíliát. A szicíliai bárók azonban Róbert helyett Jakab öccsét, II. Frigyest választották királlyá. A háború tovább folytatódott, végül az 1302. augusztus 29-én megkötött caltabellottai békében kikötötték, hogy II. Frigyes Szicília sziget uralkodójaként a Trinacria királya címet viseli, Róbert és az Anjou-ház pedig örökre elveszítette Szicíliát, s uralmuk csak Itália félszigeti részeire korlátozódott.

Róbert a pápa támogatását élvezte, ráadásul a pápák Avignonba költözése - amely a nápolyi Anjouk birtoka volt - szorosabbra fűzte a pápaság és az Anjouk nápolyi ága közötti köteléket. V. Kelemen pápa romagnai és toszkánai pápai vikáriusnak (helytartónak) nevezte ki, mely titulusánál fogva avatkozott bele a firenzei pártviszályba , s fogadta el a város Signora címét. Róbert az itáliai guelf párt vezetőjeként ellenezte VII. Henrik német-római császár itáliai tartózkodását (1311-1313), és Róma általa történt elfoglalását (1312). Henrik császár halála után, a guelf reakció a ghibellinek észak itáliai vezetői, Visconti Mátyás és Scala ellen Róbert, mint Itália bírája járt el. 1317-ben Róbert presztízse tovább emelkedett, a pápa Róma szenátorának nevezte ki 1318-34 Genova, 1319-ben Brescia ura címet is fölvette, 1317-től pedig egész Itália általános pápai vikáriusa lett. 1328-ban újra szembe került a császársággal, IV. Lajos német-római császárral ám ez a veszélyt János cseh király hárította el, aki szintén szembe került Lajossal. Róbert itáliai hegemóniájának fényét csak Aragón-Szicília árnyékolta be.

Trónutódlás

Róbertnek két fia született első felesége, Aragóniai Jolán nápolyi trónörökösnétől, a gyermekkorában meghalt Lajos (1301-1310), és Károly (1298-1328), Calabria hercege, akinek 2. feleségétől Valois Mária calabriai hercegnétől két leánya, Johanna és Mária és egy pár napos csecsemőként elhunyt fia született. Róbertnek a második, Aragóniai Sancia mallorcai királyi hercegnővel kötött házasságából nem születtek gyermekei, így Károly halálával kérdésessé vált a trón öröklése, ekkor elevenítette fel igényét a nápolyi trónra az elsőszülöttség jogán I. Károly magyar király lévén II. Károly nápolyi király elsőszülött fiának, Martell Károlynak az elsőszülött fia. Martell Károly 1295-ben 24 évesen meghalt, s a király-(nagy)apa úgy döntött, unokáját kirekeszti a trónöröklési rendből, ő majd a magyar ősök trónjára ülhet fel, ha az hamarosan megüresedik, s nápolyin pedig az idősebbnek, Martell Károly öccsének Róbertnek van helye. Károly magyar király megegyezett a nagybátyjával, Róberttel, hogy összeházasítják a magyar Endre herceget Róbert idősebb unokájával Johannával, hogy majd azok együtt örököljék a közös ősök királyi székét. Károly magyar király abban a tudatban halt meg 1342. július 16.-án, hogy fia, András nápolyi király lesz. Róbert király halála, 1343. január 20. előtt 4 nappal megváltoztatta a végrendeletét, s csak Johannát jelölte meg a trón örökösének.(Passuth László regényében a Nápolyi Johannában azzal indokolja az öreg Róbert döntésének megváltozását, hogy a hitelezők (Bardi, Peruzzi, és Niccolo Acciaioli) vették rá az érdekeiket sértő magyar herceg trónra kerülésének megakadályozását kimondó testamentum megírására az egyébként teljesen eladósodott nápolyi királyt). A bonyodalom a magyar és nápolyi Anjuok között ekkor újrakezdődött-kiéleződött Endre herceg mellőzése okán.