I. Vardanész pártus király
I. Vardanész (?- 46) a Pártus Birodalom királya volt i. sz. 40-tól haláláig. Uralkodása fivérével, II. Gotarzésszal való hatalmi harccal telt, míg 46-ban meg nem gyilkolták.
| I. Vardanész | |
| Királyok királya | |
,_Seleucia_mint.jpg) | |
| I. Vardanész arcképe a Szeleukeiában vert pénzén | |
| A Pártus Birodalom királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 40 – 46 | |
| Elődje | II. Artabanosz |
| Utódja | II. Gotarzész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Arszakidák |
| Elhunyt | 46 |
| Édesapja | II. Artabanosz |
| Testvére(i) | XXII. Arsak pártus király |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vardanész témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Származása szerkesztés
Vardanész II. Artabanosz király fia volt. Neve a középiráni Wardān (jelentése rózsa) görög átirata.
Uralkodása szerkesztés
Miután II. Artabanosz i. sz. 40 körül meghalt, Vardanész került a Pártus Birodalom élére.[1] Röviddel később azonban Artabanosz fogadott fia, II. Gotarzész elbitorolta a trónt,[1][2] majd feleségével és gyerekével együtt meggyilkoltatta a potenciális riválisnak számító másik fivérét, Artabanoszt.[1] A nemesség felháborodott zsarnoki tettein és visszahívták Vardanészt, aki állítólag két nap alatt három ezer stadionnyi (471-528 km) távolságot megtéve meglepte és legyőzte Gotarzészt.[1][3] Vardanes a tartományok kormányzóinak támogatásával hamarosan kiterjesztette ellenőrzését a birodalom nagy részére,[1][3] bár a főváros Szeleukeia, amely már 35-ben fellázadt, nem ismerte el őt, így Vardanész ostrom alá vette a várost.[1][4] A hosszas ostrom alatt Gotarzész - főleg dahák és hürkaniaiak támogatásával - visszatért és elűzte Vardanészt, aki a birodalom északkeleti tartományába, Baktriába menekült.[1][5]
Eközben a mind a rómaiak, mind a pártusok által a saját érdekszférájuknak tekintett Örményországban Claudius római császár megbuktatta az addigi pártus származású királyt (Vardanész testvérét, Oródészt) és helyére saját jelöltjét, az ibériai herceg Mithridatészt ültette.[6]
Vardanész és Gotarzész összegyűjtve erőit újabb csatára készült, amikor az utóbbi feltárta fivére előtt, hogy egy nemesi csoport összeesküvést szervez ellenük. A két rivális kiegyezett: Vardanész megkapta a birodalom trónját, míg Gotarzész megtarhatta Hürkaniát.[6][7] Megegyezésük után még ugyanebben az évben (42-ben) Szeleukeia is magadta magát, hét évnyi lázadozást követően.[8] A király jelentősen csökkentette a város autonómiáját és elvette pénzkibocsátási jogát.[4] Udvarát meglátogatta a neves görög filozófus, Tianai Apollóniosz, aki az Indo-pártus Királyságba utazott. Vardanész kísérettel látta el a tudós karavánját és menlevelet adott neki. Mikor Apollóniosz megérkezett az indo-pártus fővárosba, Taxilába, a menlevél láttán nagy megbecsüléssel fogadták.[9]
A hatalmát megszilárdító Vardanész azt tervezte hogy visszahódítja Örményországot, de miután Gaius Vibius Marsus, Szíria római kormányzója háborúval fenyegetőzött, letett szándékáról. Közben Gotarzész is megbánta, hogy lemondott a koronáról és ismét fellázadt Vardanész ellen, aki azonban az Erindesz folyónál (Média és Hürkania határán) vereséget mért rá.[5] Ezután meghódoltatta a még mindig lázadozó tartományokat, egészen Aria régióig (a mai Pakisztánban)[6]
I. sz. 46 körül a hatalmukat féltő nemesek egy csoportja vadászat közben meggyilkolta Vardanészt.[5][10] Utána - bár a nemesek egy csoportja kérte Rómát, hogy küldje el számukra IV. Phraatész király ott élő leszármazottját, Meherdatészt - Gotarzész foglalta el a trónt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g Bivar 1983, 75. o.
- ↑ Olbrycht 2016, 32. o.
- ↑ a b Tacitus, 11.8.
- ↑ a b Lukonin 1983, 720. o.
- ↑ a b c Dąbrowa 2017, 178. o.
- ↑ a b c Bivar 1983, 76. o.
- ↑ Ellerbrock 2021, 51. o.
- ↑ Gregoratti 2017, p. 130; Dąbrowa 2012, p. 183; Lukonin 1983, p. 720
- ↑ Bivar 2007, 26. o.
- ↑ Gregoratti 2017, 131. o.
Irodalom szerkesztés
- Tacitus: Évkönyvek
- Bivar, A.D.H. (1983). "The Political History of Iran Under the Arsacids". In Yarshater, Ehsan (ed.). The Cambridge History of Iran, Volume 3(1): The Seleucid, Parthian and Sasanian Periods. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 21–99. ISBN 0-521-20092-X.
- Bivar, A.D.H. (2007), "Gondophares and the Indo-Parthians", in Curtis, Vesta Sarkhosh and Sarah Stewart, The Age of the Parthians: The Ideas of Iran, vol. 2, London & New York: I.B. Tauris & Co Ltd., in association with the London Middle East Institute at SOAS and the British Museum, pp. 26–36, ISBN 978-1-84511-406-0
- The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. április 30.). ISBN 978-0-19-987575-7
- (2017. április 30.) „Tacitus on the Parthians”. Electrum, 171–189. o.
- Ellerbrock, Uwe. The Parthians: The Forgotten Empire. Oxford: Routledge (2021). ISBN 978-0367481902
- Gregoratti, Leonardo. The Arsacid Empire, King of the Seven Climes: A History of the Ancient Iranian World (3000 BCE - 651 CE). UCI Jordan Center for Persian Studies, 1–236. o. (2017. április 30.). ISBN 9780692864401
- Lukonin, V.G. (1983). "Political, Social and Administrative Institutions: Taxes and Trade". In Yarshater, Ehsan (ed.). The Cambridge History of Iran, Volume 3(2): The Seleucid, Parthian and Sasanian Periods. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 681–746. ISBN 0-521-24693-8.
- Personal Names in the Aramaic Inscriptions of Hatra. Digital Publishing (2018. április 30.). ISBN 9788869692314
- Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2016. április 30.). ISBN 9781785702082
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Vardanes I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: II. Artabanosz |
|
Következő uralkodó: II. Gotarzész |
