Wikipédia

II. Heribert vermandois-i gróf

Vermandois II. Grófja

II. Heribert vermandois-i gróf (kb. 880 – 943. február 23.) a Vermandois Grófság második grófja volt a Karoling-házból.

II. Heribert vermandois-i gróf kivégzése IV. (Tengerentúli) Lajos parancsára.

Élete szerkesztés

Apja feltehetően I. Heribert vermandois-i gróf, anyja Liedgardis.[1] 900-ban örökölte apjától Vermandois és Troyes grófságokat, illetve később megszerezte a Saint de Soissons apátság feletti ellenőrzést is. Felesége Adele de France révén megkapta a Meaux-i Grófságot is. Unokatestvére, Bernárd, Beauvais és Senlis grófja volt, ketten együtt a Frank Királyság északnyugati részének befolyásos urai voltak. 922-ben részt vett a III. Károly nyugati frank király elleni felkelésben és csellel foglyul ejtette a trónjától megfosztott királyt és Château-Thierry-ben tartotta fogságban. Fiatal fiának megszerezte a reimsi érsekséget.

922-ben Seulf, reimsi érsek Heribert segítségét kérte lázadó alattvalói ellen. Seulf halála után (925), Rudolf nyugati frank király segítségével megszerezte kisebbik fiának, Hugónak (aki akkor 5 éves volt) az érseki széket, amely jelentős birtokokkal rendelkezett a nyugati-frank (francia) és keleti-frank (német) királyságokban.

924-ben Rudolf nyugati frank király Heribertnek adományozta Péronne grófságot. I. Arnulf flamand gróffal szövetségben elfoglalták a vikingek egyik utolsó szárazföldi erősségét, Eu-t.[2] 927-ben szövetséget kötött I. Róbert (v. Rollo) normann gróffal, akinél fiát túszként hagyta.[3] 926-ban, Roger laoni gróf halála után Heribert a grófságot Odó fiának követelte. Rudolf király akarata ellenére elfoglalta a grófságot és bár sikertelenül próbálta elfoglalni Laon városát,[4] egy erődítményt építtetett a grófságban magának. 928-ban a király kíséretében Burgundiába utazott, ahol idősebbik fiát, Odót Hugó itáliai király kinevezte Vienne grófjának. 930-ban elfoglalta Vitry-en-Perthois kastélyát Boso-tól, Rudolf öccsétől, aki ekkor egyesítette seregét Hugóval, Neustria őrgrófjával és 931-ben elfoglalták Reimst és legyőzték Hugót, Heribert fiát. Ezt követően három év alatt Heribert elvesztette Vitry, Laon, Château-Thierry és Soissons kastélyokat. Csak szövetségese, Madarász Henrik német király támogatásával tudta ezeket visszaszerezni (Reims és Laon kivételével), cserébe, hogy hűséget esküdött Rudolf királynak.[4]

939-ben Heribert részt vett a IV. Lajos nyugati frank király király elleni felkelésben, amit Hugó frank herceg, Párizs grófja (I. Róbert nyugati frank király fia) és I. Vilmos normandiai herceg vezettek, I. Ottó német-római császár támogatásával. Hugó és Heribert elfoglalták Reimst és visszahelyezték Hugót, Heribert fiát az érseki tisztségbe. Laon városában ostrom alá vették IV. Lajost és csak Ottó közbenjárására rendeződött a helyzet 942-ben.

943. február 23-án halt meg,[5] örökségét egyenlően osztotta fel fiai között. Raoul Glaber krónikás szerint kivégezték, mivel szerinte IV. Lajos nyugati frank király fogságába esett és ő felakasztatta.[6]

Családja és leszármazottai szerkesztés

Felesége (907) Adele de France, Robert párizsi gróf, a későbbi I. Róbert nyugati frank király lánya,[7] a házasságból hét gyermek született:

  • Odó (915 - 946 után).[8] 927-ben apja túszként átadta Rollo normann grófnak. 938-ban, apjával ellentétben, hű maradt IV. Lajos királyhoz, aki a laoni király rezidencia parancsnokává nevezte ki. A király nevében elfoglalta Amiens grófságot és a várost, de 944-ben kiverték onnan.[2]
  • Adele (915 - 960)[9][10]
  • Heribert (kb. 910 - 983), apja halála után örökölte Omois Grófságot, Château-Thierry erődítményt és a soissons-i Saint-Médard apátságot. Lotár király palotagrófnak nevezte ki, majd öccse, Róbert halála után örökölte Meaux és Troyes grófságokat. Felesége Eadgifu, III. Károly nyugati frank király lánya volt.
  • Hugó (920 - 962), 925-ben apja közbenjárására Reims érsekévé nevezték ki (a kinevezést X. János pápa is jóváhagyta). 932-ben Hugót megfosztották tisztségétől, miután apja a király ellen támadt. 940-ben felszentelték papnak és még ebben az évben apja visszafoglalta Reims-t és visszahelyezte Hugó az érseki tisztségbe. Miután apja ostrom alá vette IV. Lajost Laon városában, a király jóváhagyta érseki kinevezését és megtette főkancellárjának. 946-ban azonban Lajos ismét elfoglalta Reims-t és elűzte Hugót, akit 948-ban a pápai legátus fosztott meg végleg tisztségétől. 962-ben a Santiago de Compostela-i zarándokútról visszatérőben halt meg.[2]
  • Liutgardis (925 - 985 után), első férje I. Vilmos normandiai herceg, második férje I. Theobald, Blois grófja.
  • Róbert (? - 966 után) 943 után Meaux grófja, majd Troyes grófja 956-tól.
  • Adalbert (? - 987) 943-ban, apja halála után I. Adalbert néven örökölte Vermandois grófságot.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Egyik korabeli forrás sem tartalmaz közvetlen utalást Heribert és nővére, Beatrix leszármazására, de feltehetően I. Heribert gyermekei voltak mindketten.
  2. ↑ a b c Settipani (1993), p. 224.
  3. ↑ Annals of Flodoard of Reims, quoted in Houts (2000), p. 45.
  4. ↑ a b McKitterick (1983), p. 312.
  5. ↑ Flodoard 943, MGH SS III, p. 389.
  6. ↑ Louis-Paul Colliette, Mémoires pour servir à l'histoire ecclésiastique, civile et militaire de la province du Vermandois, Berthoud, 1771, p. 457
  7. ↑ Flodoard 944, MGH SS III, p. 390.
  8. ↑ Flodoard: "Odonis filii sui [=Heriberto]" algrófnak nevezte ki Udo itáliai király, amikor apjának adta "provintiam Viennensem" grófságot 928-ban. Flodoard 928, MGH SS III, p. 378.
  9. ↑ A Genealogica Arnulfi Comitis nevezte meg "Adelam, domni Heriberti comitis filiam" mint Arnulf gróf feleségét, és hozzáteszi, hogy Adele "duorum Francorum regum, Odonis atque Rotberti, neptem", vagyis Odó és Róbert frank királyok unokahúga volt. Genealogiæ Comitum Flandriæ, Witgeri Genealogica Arnulfi Comitis MGH SS IX, p. 303.
  10. ↑ Flodoard úgy említi Arnulf feleségét, mint Hugó reims-i érsek nővérét.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Herbert II, Count of Vermandois című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Charles Cawley: Medieval Lands
  • Settipani, C.: Nos ancêtres de l'Antiquité. Etudes des possibilités de liens généalogiques entre les familles de l'Antiquité et celles du haut Moyen-Age européen. Paris, 1991
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Heribert_vermandois-i_gróf&oldid=23661134”