IJ (digráf)
Az ij kettős betű, digráf a holland nyelvben, amelynek mindkét tagját nagybetűvel írjuk minden olyan esetben, ha az első i nagybetűs. Az i és a j betűkből tevődik össze, gyakran ligatúraként jelenik meg. Időnként egyetlen betűként is kezelik, és mint ilyet, az y-nal együtt, a holland ábécé 25. betűjeként tartják számon.
Az ij hangalakja a holland köznyelvben és a legtöbb dialektusban általában az [eɪ] vagy az [ɛɪ] kettőshangzó. Helynevekben előfordul még a régi kiejtése, az [i], mint például Wijchen és Wijlre esetében. A -lijk képzőben a hangzása [ə].
Az IJ különbözik az Y betűtől, bár a régies(kedő) feliratokban gyakran az utóbbival helyettesítik. A mai holland nyelvben az y csak külföldi eredetű szavakban fordul elő. A középkori középholland nyelvben azonban – amikor az írásmódok még változatosak voltak – gyakran használták, és görög ij-nek, (a francia nyomán) i-grecnek, illetve ypsilonnak nevezték.
A holland nyelvből származó afrikaans nyelvben az ij-t általában továbbra is az y-nal jelölik.
Eredete szerkesztés
Az ij eredetileg kettős i volt, ami a középhollandban a hosszú [i:] hangot jelezte. Akkoriban az i-t gyakran még pont nélkül írták, ezért az ıı digráf könnyen keverhető volt az u-val. Az olvashatóság könnyítése érdekében látták el a második i-t farkincával. Az ilyen alakot kapott, lange ij-nek nevezett digráfot 1804-ben vezették be hivatalosan.
Jelenlegi alkalmazása szerkesztés
Hollandiában sok vita folyt arról, hogy az IJ egy vagy két betű. Flandriában mindig két betűnek tekintették.
Az egy betűként történő kezelése melletti érvek:
- Ha egy ij-jel kezdődő szónak nagybetűvel kell kezdődnie, akkor mindkét része nagybetűs lesz: IJsselmeer, IJmuiden, és nem Ijsselmeer, Ijmuiden.
- A Grote Winkler Prins Encyclopedie holland nagylexikon 1993-ban leszögezte, hogy az ij a holland ábécé 25. betűje.[1]
- A holland ábécé felmondásakor annak a vége a következőképpen hangzik: iks, ij, zet, és csak a legritkább esetben mondanak ehelyett iks, ypsilon, zetet, iks, i-grec, zetet vagy iks, griekse ij, zetet.
- Az ij ligatúra helyet kapott a HTML-ben és az Unicode-ban (
U+0132 IJ
,U+0133 ij
), bár használata nem javasolt. - A hollandok kézírásban legtöbbször összekötik az egymással az ij két elemét, akkor is, ha a többi betűt külön írják.
Az ij két betűként kezelése melletti érvek:
- A holland nyelvet hivatalos nyelvként használó országok (Hollandia, Belgium és Suriname uniója, a Taalunie], állásfoglalása szerint ezt a digráfot két betűnek kell tekinteni (de a megfelelő esetekben mindkettőt nagybetűvel kell írni).[2]
- A holland gyakorlatban más betűkombinációkat (ou, au, eu és ui) is két betűként kezelnek, még az igazi ligatúrákat is, mint a francia œ. A hangalakot is két jellel jelöljük ([eɪ] vagy [ɛɪ]).
- Az ij eredetileg két i betűből jött létre.
- A Handwoordenboek Hedendaags Nederlands című holland szótár régebbi kiadásai szerint az ij betűjel két i-ből áll, melyek közül a második meghosszabbodik.[3]
- Az ábécérendben is két betű.
- A tekintélyes Van Dale holland nyelvi nagyszótár legutóbbi, 14. kiadásában is két betűként szerepel.[4]
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a IJ (digraaf) című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Grote Winkler Prins Encyclopedie. 9e druk. 1993.
- ↑ Taalunie. Taaladvies Ijsland / IJsland
- ↑ Van Dale. Handwoordenboek Hedendaags Nederlands. 2005. Online változat
- ↑ Van Dale. Groot woordenboek van de Nederlandse taal. XIVe editie. 2005. p. 1472.