Az Iglesia ni Cristo (INC) (magyarul: Krisztus Egyháza) egy nemzetközi keresztény, új vallási mozgalom, a Fülöp-szigetek egyik legnagyobb keresztény egyháza. A Szentháromság-tagadó egyházat a 20. század elején Félix Manalo alapította,[1] [2] aki állítása szerint a küldetését azért kapta, hogy helyreállítsa az igaz egyházat a filippínóiak körében.[3]

Iglesia ni Cristo
Valláskeresztény
Felekezetresztoránus
Alapítva1914. július 27.
AlapítóFelix Manalo
Ország Fülöp-szigetek
SzékhelyQuezon City
Az Iglesia ni Cristo weboldala

A 2015-ös Fülöp-szigetek-i népszámlálás szerint 2,6 millió fő ember tartozik az egyházhoz, ezzel a vallási felekezetek között a negyedik helyen áll. [4]

Jellemzők szerkesztés

Az INC úgy jellemzi magát, mint az egyetlen igaz egyház, az eredeti, Jézus által alapított egyház helyreállítása, amely állítás szerint a kereszténység egyházai hitehagyottá lettek.[5][6] Ezért küldte Isten Felix Manalo-t a napok végét jelző hetedik pecsét feltörésével egy időben.[7] [8] Őt Isten utolsó küldöttének tekintik.[9]

Az egyház úgy véli, hogy a Biblia az egyetlen könyv, amelyet Isten ihletett, így ez minden hitük és vallásgyakorlatuk egyetlen alapja.[10]

Elutasítják a Szentháromságba vetett keresztény hitet, mint eretnekséget. Úgy vélik, hogy azt az álláspontot Jézus és az apostolok tanúsították, hogy csak egy Isten van, az Atya, nem a Fiú és még inkább nem a Szentlélek.[10][11] Az egyház hisz abban, hogy Jézus Krisztus Isten Fia [10] és közvetítő Isten és az emberiség között, akit az Atyaisten teremtett. Isten legmagasabban álló teremtményének tekintik, de tagadják Jézus istenségét.[12]

A keresztség vízbe való bemerítéssel történik. Csak felnőttkeresztséget gyakorolnak, az újszülött keresztséget elvetik.[13]

Hisznek abban, hogy Isten kitűzött egy napot, amikor minden embert megítél.[14] Úgy vélik, hogy ez a nap egyben Jézus Krisztus második eljövetele is.

Történet szerkesztés

Felix Ysagun Manalo 1886-ben született Manila közelében. Miután megkérdőjelezett számos alapvető katolikus tant az 1890-es évek végén elutasította a katolicizmust. Más vallási csoportoknál kereste az igazságot. 1904-ben csatlakozott a metodista episzkopális egyházhoz és egy ideig lelkész lett. Közben különféle felekezeteket is keresett, köztük a presbiteriánus egyházat, a Keresztény Missziót és végül 1911-ben a hetednapi adventistákat. Itt evangélistaként dolgozott, mielőtt vitába szállt az adventista vezetőkkel, majd 1913-ban elhagyta a közösséget.[15] Nyilvánvalóan elégedetlen volt a kereszténység különféle ágaival.

Hirdette, hogy vissza kell térni a Jézus Krisztus által alapított eredeti keresztény valláshoz. Először Manilában alapított gyülekezetet, de hamarosan vidékre távozott, hogy az egész országban prédikáljon.[9] 1914-ben jegyeztette be az Iglesia ni Cristo (Krisztus Egyháza) néven a felekezetét. 1919-ben felszentelték az első három lelkészt.[15]

 
Eduardo V. Manalo, az Iglesia ni Cristo 21. századi vezetője

Manalo 1963-as halála idejére a felekezet már országos egyházzá vált, 1250 kápolnával és 35 katedrálissal. [16] Ezután fia, Eraño G. Manalo folytatta az egyház vezetését, egészen 2009-es haláláig [17] Azután az egyház vezetését az alapító unokája, Eduardo V. Manalo (szül.: 1955) vette át.[18]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Iglesia ni Kristo Registration Document 1914, 1914. július 14. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
  2. {{{title}}}. ISBN 9-78-0-415-26707-6 
  3. Iglesia ni Cristo | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2023. szeptember 6.)
  4. 2018 Philippine Statistical Yearbook. Philippine Statistics Authority, 62. o. (2018. október 1.). Hozzáférés ideje: 2019. április 12. 
  5. Adriel Obar Meimban (1994). „A Historical Analysis of the Iglesia ni Cristo: Cult in the Far East, Philippine Islands”. The Journal of Sophia Asian Studies, Tokyo (12), 98–134. o, Kiadó: Sophia University. [2011. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  6. Anne C. Harper. The Iglesia ni Cristo and Evangelical Christianity [archivált változat]. The Network for Strategic Missions, 101–119. o. (2001. március 1.). Hozzáférés ideje: 2011. június 12. [archiválás ideje: 2011. szeptember 27.] 
  7. Anne C. Harper. „Iglesia ni Cristo”. STJ's Encyclopedia of New Religious Movements, 1–3. o, Kiadó: Sacred Tribes Press. [2011. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  8. Johan D. Tangelder: Sects and Cults: Iglesia ni Cristo. Reformed Reflections. [2011. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 20.)
  9. a b Iglesia ni Cristo (INC) | Description, Religion, Church, & Beliefs | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. szeptember 6.)
  10. a b c Iglesia ni Cristo: A church that shares. Iglesia ni Cristo - Church of Christ - Official Website. Iglesia ni Cristo. [2013. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 26.)
  11. (1968. november 1.) „Pasugo” (tagalog nyelven). Pasugo: God's Message, Quezon City 20 (2), 19. o, Kiadó: Iglesia ni Cristo. ISSN 0116-1636. (Hozzáférés: 2011. június 19.)  
  12. Robin A. Brace: Who are the 'Iglesia ni Cristo'?. UK Apologetics, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  13. On baptism (amerikai angol nyelven). Iglesia Ni Cristo (Church Of Christ), 2020. február 17. (Hozzáférés: 2023. szeptember 6.)
  14. The Second Coming of Christ and Judgment Day (amerikai angol nyelven). Iglesia Ni Cristo (Church Of Christ), 2020. február 17. (Hozzáférés: 2023. szeptember 6.)
  15. a b ManaloMay 10, Religion Iglesia ni CristoOther names Ka FelixNationality FilipinoName Felix ManaloBorn Felix Ysagun: Felix Manalo - Alchetron, The Free Social Encyclopedia (amerikai angol nyelven). Alchetron.com, 2017. augusztus 18. (Hozzáférés: 2023. szeptember 6.)
  16. Sanders, Albert J., "An Appraisal of the Iglesia ni Cristo" in Studies in Philippine Church History, ed.
  17. Arlyn dela Cruz. „Iglesia ni Cristo leader Eraño G. Manalo dies”, Philippine Daily Inquirer, 2009. szeptember 2.. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. június 7.) 
  18. Katherine Adraneda. „Iglesia ni Cristo leader Manalo passes away”, The Philippine Star , 2009. szeptember 2.. [2013. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. június 11.)