Ignaz Moscheles
Ignaz (Isaac) Moscheles (Prága, 1794. május 23. – Lipcse, 1870. március 10.) cseh zeneszerző és zongoravirtuóz.
| Ignaz Moscheles | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Isaac Moscheles |
| Született | 1794. május 23. Prága |
| Elhunyt | 1870. március 10. (75 évesen) Lipcse |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Klara Popper Lieben Joachim Moises Moscheles |
| Iskolái | Prágai Konzervatórium |
| Pályafutás | |
| Hangszer | zongora |
| Tevékenység | zeneszerző, zeneművész |
| Ignaz Moscheles weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ignaz Moscheles témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A zenetanulással édesapja ösztönzésére kezdett foglalkozni, Beethoven akkor forradalminak számító zenéjének szenvedélyes rajongója lett. Kiemelkedő tehetségének köszönhetően tanulmányait a Prágai Konzervatórium után Bécsben folytatta, ahol keresztnevét Ignazra változtatta. Bécsnek kisvártatva kedvelt zongoravirtuóza lett.
Az 1814-15-ös Bécsi Kongresszusra elkészítette a „Sándor variációk” (Alexander Variations, Op. 32) című művét, mely igen nagy népszerűségre tett szert, későbbi nyugat-európai turnéin is gyakran eljátszotta. Bécsben találkozott Meyerbeerrel, akivel barátságot kötöttek. Példaképével, Beethovennel még a bécsi évek alatt megismerkedett meg, a mestert annyira lenyűgözte a fiatalember képessége, hogy megbízta Fidelio c. zongorakivonatának elkészítésével.
A bécsi időszakot nagy sikerű európai turné követte, főként Londonban fogadták kiváltképp szívélyesen. Néhány évre le is telepedett itt, majd a Londoni Zeneakadémia 1822-ben tiszteletbeli tagjává fogadta. Tanácsadója volt a Királyi Filharmóniai Társaságnak és Sir George Smartnak is, később pedig elnyerte az „Albert herceg zongoristája” címet is.
Abraham Mendelssohn-Bartholdy 1824-ben megbízta Moschelest gyermekei, Felix és Fanny zenetanításával. Moscheles felfedezte Felix Mendelssohn kiváló tehetségét, valamint igyekezett őt segíteni pályáján is. A kontinens kiemelkedő zenészeiként őt és Beethovent mutatta be a Királyi Filharmóniai Társaságnak küldött levelében. A Társaság képviselője 1825-ben találkozott Mendelssohnnal, aki 1829-től Londonban koncertezhetett. Az immár idős, beteg Beethovent anyagilag segítette a Társaság, a mester pedig cserébe felajánlotta, hogy megírja a Tizedik Szimfóniát, ami sajnos már nem készülhetett el.
Moscheles szólóesteket adott, folyamatosan népszerűsítette Beethoven műveit, majd ő vezényelte 1832-ben a Missa Solemnis londoni bemutatóját. Liszt Ferenc mellett őt is tartják még a szólózongora-est „feltalálójának”. A csembalót, mint szólóhangszert újra felfedezte; Bach két csembalóra írt darabjait Mendelssohnnal gyakran előadták Londonban.
A komponálás és a koncertezés mellett Moscheles bevételének oroszlánrésze a tanításból származott. 1843-ban, amikor Mendelssohn megalapította a Lipcsei Konzervatóriumot, meghívta őt kollégájának, ami Moscheles szívesen elvállalt. Mendelssohn halála után, 1847-től pedig a konzervatórium vezetője lett. Munkásságuk hatásaként Angliában a Lipcsei Konzervatóriumot oly nagyra becsülték, hogy számos tanítványt küldtek oda a szigetországból. A legtehetségesebb tanítványok közé tartozott Moscheles idejében Arthur Sullivan és Charles Villiers Stanford. Ő adott egész életre szóló biztatást az igen tehetséges, gyermek Max Bruchnak is.
Munkássága szerkesztés
Moscheles 142 művet írt, számos szimfonikus művet, nyitányt és szimfóniát, nyolc zongoraversenyt (ezekből csak az utolsó maradt fenn, ez is töredékesen), népdal-variációkat és -fantáziákat, több zongoradarabot, szonátákat és etűdöket.
