Illatos tejelőgomba

gombafaj

Az illatos tejelőgomba (Lactarius glyciosmus) a galambgombafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, savanyú talajú erdőkben élő, kókuszillatú, nem ehető gombafaj. Egyéb elnevezései: édesszagú tejelőgomba, fakó tejelőgomba, kókuszillatú tejelőgomba.

Illatos tejelőgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Russulales
Család: Russulaceae
Nemzetség: Lactarius
Tudományos név
Lactarius glyciosmus
(Fr. ex Fr.) Fr. (1838)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Illatos tejelőgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos tejelőgomba témájú médiaállományokat és Illatos tejelőgomba témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

Az illatos tejelőgomba kalapja 2-6 cm széles, alakja fiatalon kissé domború, majd hamar kiterül és bemélyedővé válik; a közepén többnyire kicsiny, hegyes púp található. Színe krémrózsás, szürkésbarnás, húsokkeres, esetleg halvány húslilás árnyalattal. Többnyire nem, vagy alig láthatóan zónázott. Felülete száraz, matt, deres-nemezes. Széle fiatalon aláhajló.

Húsa puha, szivacsos, halvány krémszínű, sérülésre fehér tejnedvet ereszt, amely nem változtatja színét. Szaga erős, kellemes, kókuszszerű; íze hamar kissé csípőssé válik.

Sűrű állású lemezei lefutók, féllemezek előfordulnak. Színűk krémszínű, halvány okkeres.

Tönkje 2-7 cm magas és 0,5-1 cm vastag. Alakja hengeres, idősen üregesedik, viszonylag törékeny. Színe fehéres, halvány hússárgás.

Spórapora halvány krémszínű. Spórája széles elliptikus; felülete szemcsés, részben hálózatos; mérete 6,5-8,5 x 5,5-6,5 μm.

Hasonló fajok szerkesztés

A szagos tejelőgomba kalapja sötétebb, fenyőerdőben él; a daróc-tejelőgomba nagyobb, fűszeres, leveskocka-szagú.

Az illatos tejelőgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
 
Életmód
Tráma
Spórapor
 
mikorrhizás
 
lemezes
 
krémszínű
Kalap
Lemezek
Tönk
 
benyomott
 
lefutók
 
csupasz

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka.

Savanyú talajú erdőkben, tőzeglápokon található főleg nyír, esetleg éger vagy fűz alatt. Augusztustól októberig terem.

Nem mérgező, de csípős íze miatt fogyasztásra nem javasolt.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés