Inó (Kadmosz leánya)
Inó (görögül: Ίνώ) a görög mitológiában Kadmosz egyik leánya, Athamasz boiótai király második felesége. Neve prehellén eredetre mutat.[3] Athamasznak már volt egy leánya, Hellé és egy fia, Phrixosz a második házassága idején. Inótól még két gyermeke született, Learkhosz és Melikertész.[4]
| Inó | |
 | |
| Házastársa | Athamasz[1] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Harmonia Kadmosz |
| Sírhelye | hero shrine of Ino in Megara[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Inó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Inó el akarta veszejteni Hellét és Phrixoszt, mostohagyermekeit, mire azok Kolkhiszba menekültek előle.[3] Ezt olyan módon érte el, hogy szándékosan éhínséget okozott Boiótiában. Kívánságára a vetőmagot megpörkölték az asszonyok, a férfiak erről nem tudva azt vetették el. A megpörkölt búza természetesen nem hajtott ki, így nem volt aratás. Athamasz a delphoi jósdától kért orákulumot. Inó a küldötteket megvesztegette, így azok nem jártak Delphoiban, és azt mondták Athamasznak, hogy Phrixoszt fel kell áldozni Zeusz oltárán. Athamasz első felesége, Nephelé azonban a Hermésztől kapott aranygyapjas kos segítségével elmenekítette mindkét gyermekét Aiétészhez. Útközben Hellé meghalt, csak Phrixosz érkezett oda, a kos lenyúzott bőre lett az aranygyapjú, ami miatt az argonauták Kolkhiszba utaztak.[4]
Szemelé halála után Zeusz kérésére magához vette közös gyermeküket, Dionüszoszt is, a bor, az öröm, a szőlő, a termékenység és a téboly kétszer született istenét, aki így Inó Melikertész nevű fiának tejtestvére lett.[3]
Zeusz felesége, a féltékeny Héra tébolyt bocsátott rá és férjére, mire Athamasz lenyilazta Learkhoszt – mivel szarvasnak nézte –, Inó pedig Melikertészt forró vízzel telt üstve vetette és fia holttestével a tengerbe ugrott. Ott Inó tengeristennővé változott, és a Leukothea nevet kapta, Melikertész is tengeri istenné vált, e minőségében Palaimónnak hívják. Mindketten a hajósok és a bajba jutott utazók oltalmazói lettek. Így Odüsszeuszt is Inó-Leukothea mentette ki a viharból.[3]
Rómában Inót Mater Matuta, Palaimónt Portunus néven tisztelték, ő vezérli a tengerészeket, hogy szerencsésen eljussanak a kikötőbe.[3]
Az Inó-mondában a gonosz mostoha meseeleme fedezhető fel.[3]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ MitEnc: Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
- ↑ Apollodórosz: Apollodórosz: Mitológia
További információk szerkesztés
- Kerényi Károly: A görög mitológia, 1997. ISBN 9789639020924
- Robert Graves: A görög mítoszok. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981.
