Wikipédia

Integrált könyvtári rendszer

Az integrált könyvtári rendszer (IKR) olyan alkalmazói szoftverek illetve szoftvercsomagok összessége, amelyek a könyvtári munkafolyamatok automatizálására, gépesítésére hivatottak. Az integrált jelző arra utal, hogy az IKR moduláris szerkezetű (a fő modulok: OPAC, katalogizáló, kölcsönző, periodika, állománygyarapodási, adminisztrációs és statisztikai modulok) és az egyik modulban felvett adatokat a másik modulban is fel lehet használni.

Története szerkesztés

Az IKR első kezdeményezései az 1960-as – 1970-es években jelentek meg, elsősorban az amerikai nagy egyetemi campusokon. Az első igazi, több modullal rendelkező könyvtári rendszerekkel a hetvenes évek végén, a nyolcvanas években találkozhatunk: eredetileg banki rendszereket alakítottak át könyvtári alkalmazói szoftverekké.

Az 1980-as évek végére – 1990-es évek elejére megjelent az IKR harmadik generációja is. Megjelentek a könnyen menedzselhető és kisméretű, általában valamilyen unixos operációs rendszerrel és kereskedelmi forgalomban kapható adatbázis kezelővel felszerelt szerverek, a személyi számítógépek. Jellemző lett a hálózati munka: a katalogizálók számára lehetővé tették, hogy más könyvtárak OPAC-jaiból, központi adatbázisokból rekordokat vehessenek át.

A 21. századra megjelentek a negyedik generációs könyvtári szoftverek. Megjelent a kliens/szerver architektúra, a Z39.50 protokoll alkalmazása, a MARC egyértelmű használata. A legfontosabb újdonság, hogy most már nem annyira a könyvtári munkafolyamatok automatizálásán volt a hangsúly, hanem a komplex tartalom- és információ szolgáltatáson. Az IKR ma már egy olyan informatikai eszköz a könyvtáros kezében, amelynek segítségével a legkülönfélébb információ forrásokat és dokumentumokat fel tudja dolgozni és egyben elérhetővé is teheti azok digitális verzióját.

Jellemzői szerkesztés

Az integrált könyvtári rendszerrel szemben támasztott legáltalánosabb követelmény az, hogy alkalmas legyen a könyvtári munkafolyamatok lehető legteljesebb automatizálására, amit úgy kell megoldani, hogy az egyes modulokban bevitt adatok a másik modulban is felhasználhatók legyenek. Ezt a kettős funkciót alapvetően az úgynevezett „mag” adatbázis, s az azt biztosító adatbáziskezelő szolgáltatja. Az integrált könyvtári rendszerek adatbázis kezelője általában relációs adatbáziskezelő szoftverek (az Oracle Libraries, Corvina, Amicus rendszere esetében a Oracle RDBMS; a Horizon esetében a Sybase illetve a Microsoft SQL Server). Más esetben a könyvtári rendszert fejlesztő cég saját fejlesztéséről van szó.

Modulok szerkesztés

A különböző integrált rendszerek különböző számú modulokból állhatnak. A következő modulok a legtöbb integrált rendszerben megtalálhatóak.

OPAC szerkesztés

Belső OPAC szerkesztés

Az integrált könyvtári rendszerekben a feldolgozott dokumentumok visszakeresését általában az egész rendszer alapját képező relációs adatbáziskezelő felhasználói (olvasói) interfésze biztosítja. Ez az úgynevezett OPAC (On-line Public Access Catalogue) modul. Kettős funkciójú felületről van szó. Az olvasók egyrészt bibliográfiai adatok visszakeresésére (valamelyik metaadat illetve a tematikus feltárás szempontjából), másrészt a bibliográfiai rekordokhoz tartozó példányokkal kapcsolatos információk (kölcsönözhetőség, periodikák érkeztetése stb.) használják.

Az OPAC modullal szembeni egyik legalapvetőbb követelmény az, hogy biztosítania kell a különböző szintű helpek általános elérési lehetőségét. Ezzel párhuzamosan biztosítania kell a haladó és kezdő (egyszerű) visszakeresés kettősségét is.

Az OPAC modulban nem csak a monográfiák adatai kereshetők vissza, hanem egyéb, speciális dokumentumok adatai is. Ezek (pl. régi könyvek, speciális gyűjtemények rekordjai, számítógépes fájlok, CD-ROM-ok, Internet források stb.) sajátosságából következik, hogy olyan mezőket és almezőket is használunk a bibliográfiai leírásnál, amelyek tartalmának visszakereshetősége nélkül erről az állományról csak töredékes információkat kaphatunk.

Annak ellenére, hogy a különböző fejlesztők különböző felületeket alakítottak ki, ezek többé-kevésbé azonosak: a felhasználói igények minden egyes esetben ugyanazok. Ennek megfelelően a kereső felület a következő lehetőségekkel rendelkezik (rendelkezhet): kulcsszavas és böngésző keresés az indexekben, parancsnyelvű keresés; találati halmazok szűkítése és bővítése; találati halmazok megjelenítése a képernyőn; találati halmazok mentése.

A találati halmaz megjelenítésének legfontosabb elve az, hogy legyen lehetséges több megjelenítési szint (formátum) a könyvtári állományok rekordjainak megjelenítésére. Ezek a következők:

  • rövid formátum – listázásra, tájékozódásra;
  • normál formátum – a felhasználók számára a klasszikus katalóguscédula formátumú megjelenítésre;
  • teljes formátum – speciális mezők megjelenítéséhez;
  • MARC formátum – a könyvtárosok belső használatára;
  • státusz megjelenítése – az adott példányok kölcsönzési, hozzáférhetőségi státuszának a kiíratása (a példányinformációk kezelésétől függ, hogy a rendszer mely pontjain jeleníthetik meg a felhasználók);
  • cédula formátum.

WebOPAC szerkesztés

Az OPAC (azaz a lokálisan használt számítógépes katalógus) modul mellett általában találunk olyan felületet, amely a távoli felhasználók (a számítógépes hálózaton keresztül bejelentkezők) számára nyújt lehetőséget a katalógus használatához. Ez a felület, a WebOPAC legtöbbször az OPAC modulnál sokkal egyszerűbb, WebPAC azaz HTML leíró nyelvi eszközökkel definiált grafikus felület.

Katalogizálás szerkesztés

Lényegében a katalogizáló modul a lelke az egész integrált könyvtári rendszernek: a bibliográfiai adatokat – amelyekhez az összes többi modulban bevitt adatok kapcsolódnak – ebben a modulban visszük be.

A katalogizáló modul három fő területet foglal magába: a bibliográfiai adatok bevitele, az egységesített rekordok kezelése, az egyes leírásokhoz kapcsolódó tartalmi feltárás elkészítése.

A katalogizálás teljes folyamán a rendszernek minden mezőt elérhetővé kell tennie, módosításokat azonban csak a jogosult személy által szabad engedélyeznie. Azaz bárki megnézhet bármilyen, a bibliográfiai rekordhoz kapcsolódó adatot, de azok teljes körű változtatása csak egyesek számára engedélyezett.

A könyv (egykötetes művek, monografikus felvétel) adatbeviteli űrlapjai minimálisan a következő mezőket tartalmazzák:

  • Főcím
  • Párhuzamos cím
  • Alcím
  • Párhuzamos alcím
  • Szerző(k)
  • Megjelenési hely
  • Kiadó
  • Felelős kiadó
  • Megjelenési év
  • Terjedelem
  • Sorozatcím
  • Párhuzamos sorozatcím
  • Sorozatszerző
  • A sorozat ISSN-je
  • Sorozatszám
  • Megjegyzések
  • ISBN
  • Tárgyszó

Kölcsönzés szerkesztés

A legelterjedtebb dokumentumszolgáltatási forma a kölcsönzés. Az integrált könyvtári rendszer kölcsönzési moduljára alapuló gépi kölcsönzés csak akkor indítható el, ha a számítógépes katalógusban a kölcsönzésben részt vevő dokumentumoknak már legalább a 65-70%-át feldolgoztuk. Egyike a legösszetettebb moduloknak, jóllehet a vele végzett munka látszólag egyszerű és gyors. Az előkészítés, a modul konfigurációjának beállítása azonban meglehetősen bonyolult.

Az integrált gép rendszerek forgalmazási alrendszere megoldja a több szempontú visszakereshetőséget: a dokumentum példányazonosító számához kapcsolható az olvasó azonosító száma, továbbá a kölcsönzés dátuma, és így egyszeri rögzítéssel egyazon rendszerből állapítható meg mind a dokumentum holléte (példánystátus), mind egy-egy felhasználó „adóssága”, sőt a lejárat dátuma is. Minden vonalkóddal rendelkező példány kölcsönözhető. A példányok (az olvasókhoz hasonlóan) különböző típusokba oszthatók. Külön típusba kerülhetnek például a könyvek, a hangzó és a különböző média anyagok, a különgyűjteményi könyvek, a periodikák. Minden egyes példánytípus kódot kap és más-más kölcsönzési periódushoz köthető.

A legtöbb integrált könyvtári rendszer kölcsönzés modulja a következő tranzakciótípusokat tartalmazza:

  • Kölcsönzés
  • Hosszabbítás
  • Visszavétel
  • Előjegyzés
  • Visszahívás
  • Fenntartás

Periodika szerkesztés

Az egyes könyvtárakban eltérő módon ítélik meg, hogy mit dolgoznak fel periodikaként és mit dolgoznak fel a monográfiák között, sorozatként. A folyóirat modulnak lényegében felkészültnek kell lennie nem csak e két típus feldolgozására, hanem a bármilyen periodicitású időszaki kiadványok feldolgozására is. A folyóirat modul általánosságban képes a periodikákkal kapcsolatos bármilyen könyvtári munkafolyamat elvégzésére: szállítók és számlázás kezelése, bibliográfiai adatok felvétele, a periodicitással kapcsolatos különféle adatok felvételére, a periodikák érkeztetésére és archiválására.

Beszerzés szerkesztés

A beszerzési modul az integrált rendszerek egyik legösszetettebb modulja: a kölcsönzői modulhoz hasonlóan alapos előkészítést igényel rendszerbe állítása. Kapcsolatban van a legtöbb modullal. A beszerzési modulban bevitt adatok közvetlen kapcsolatban vannak a katalogizálási és folyóirat érkeztetési modulban bevitt adatokkal.

Kiválasztás szerkesztés

A kiválasztás elsődleges szempontja a dokumentum tartalma, annak forrásértéke. Ez az érték azonban nem általánosítható, csak elméletben kategorizálhatók a dokumentumok az általuk hordozott információ alapján elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) értékűekre, de a gyakorlatban ez az érték mindig valamihez viszonyítva jelentkezik.

Szerepet játszhat a kiválasztásban a dokumentum könyvészeti értéke is. Nemcsak azért, mivel a nemzeti és egyetemes kulturális örökség megőrzése elsődleges közgyűjteményi kötelezettség, hanem a könyvészeti érték mind létében, mind megjelenési formájában egyben információt is hordoz a kutatás és művelődés számára egyaránt. A muzeális értéket képviseli könyvtári dokumentumok az alábbi kategóriákba sorolhatók:

  • középkori kódexek és nyelvemlékek, valamint egyéb középkori kézirat;
  • az 1600 előtt megjelent valamennyi nyomtatvány;
  • az 1711 előtt Magyarországon megjelent nyomtatványok;
  • az 1800 előtt külföldön megjelent magyar nyelvű vagy magyar szerzőtől származó, vagy egyébként magyar nyelvű nyomtatványok;
  • a megjelenés időpontjától függetlenül az unikumok és egyéb könyvritkaságok, továbbá a művészi értékű kötések, előállításuk körülményeire vagy tulajdonosaikra tekintettel muzeális értékűnek minősülő dokumentumok;
  • történeti (különösen történettudományi, irodalom-, művészet-, tudománytörténet- vagy nyomdászattörténeti) szempontból jelentő dokumentumok;
  • olyan – nem levéltár jellegű – kéziratok, amelyek régiségüknél vagy írójuk kimagasló jelentőségénél fogva, illetve a kézirat kiállítása miatt vagy keletkezésük körülményeire, illetőleg a tulajdonosaikra tekintettel muzeális értékűek.

Szervezési szempontból a beszerzendő dokumentumok kiválasztására többféle megoldás kínálkozik: legelterjedtebb gyakorlat az általános gyűjtőkörű (nemzeti könyvtár, lakóhelyi, iskolai és sokszor tudományegyetemi) könyvtárakban a gyarapítási (más néven szerzeményezési) részleg munkatársai között megosztott előválogatás. Ebben a formában a megosztás szempontja lehet nyelvterületek, dokumentum-, illetve kiadványtípusok szerinti, esetleg a kiválasztási segédletek csoportjaira alapozott.

A kiválasztás forrásai lehetnek:

Előszerzeményezés szerkesztés

A beszerzés eldöntésére csak a gyűjteménnyel való egybevetés után kerülhet sor. Ezt a munkafolyamatot hasonlításnak nevezzük. A hasonlítás több szempontú vizsgálódásra vonatkozik:

  • megvan-e a dokumentum már a gyűjteményben, ha igen, hány példányban és milyen állapúakban;
  • megvan-e a dokumentumnak másik kiadása, annak mik a jellemzői;
  • a témával kapcsolatban a könyvtár milyen irodalommal rendelkezik.

A hasonlítási eredmények összességének ismerete fontos adalékokat szolgáltat a beszerzési döntéshez, ami az előszerzeményezés befejező mozzanata.

Rendelés szerkesztés

A rendelés munkafolyamata tágabb, átvitt értelemben használatos. A végleges deziderátumok (a feldolgozás alatt lévő dokumentumok belső nyilvántartásai) teljes körének beszerzési módtól függetlenül gyarapítási kezdeményezését foglalja magába.

A hagyományos formában összeállított és továbbított rendelések szerepét a kereskedelemben egyre inkább felváltja a könyvtárak és a kereskedelmi szervek elektronikus kapcsolata (teleordering).

Érkeztetés szerkesztés

A beérkező dokumentumok fogadása többségében adminisztratív feladatot jelent, amelyek eredményeként indítható el az új gyarapodás a könyvtári munkafolyamat menetében, és a folyamat végén az állomány feltárt részeként épülhet be a szolgáltatások körébe. Az érkeztetés adminisztrációjának pontos elvégzése meghatározó jelentőségű az állomány mindenkori állapota, teljessége szempontjából:

  • a szállítmány és a kísérőjegyzés egybevetése, eltérés esetén reklamálás;
  • a szállítmány és a megrendelés egybevetése, a rendeléshez képest mutatkozó hiányok okának kiderítése, az esetleges fölöslegek visszaküldése;
  • a beérkezett példányok állapotának, hiánytalanságának, épségének megállapítása, a hibás példányok cseréje.

A beérkezés tényét a belső nyilvántartásokban is tükrözni kell. Ennek eszköze az új beszerzések belső nyilvántartása, melyet nóvumnyilvántartásnak is neveznek.

Ebben a szakaszban a beszerzett dokumentumhoz csatlakozik egy kísérőlap (dokumentumkísérő). Ennek induló adatai az azonosításhoz szükséges ismérve (szerző, cím, kötetszám) mellett a beszerzés módjáról, forrásáról, a dokumentum áráról vagy becsértékéről tájékoztatnak.

Nyilvántartásba vétel szerkesztés

A gyarapítás munkamenetének befejező mozzanata a nyilvántartásba vétel. Az állomány-nyilvántartás a könyvtári vagyon okmány értékű bizonylata, ezért valamennyi, tartós megőrzésre a gyűjteménybe kerülő dokumentumot tartalmaznia kell.

A nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok csak a kötelezően feltüntetendő adatokat határozzák meg: nyilvántartási szám, keltezés, jelzet, a dokumentum azonosító adatai rövidített formában, a beszerzés módja és forrása, az ár vagy a becsérték.

A nyilvántartás leghagyományosabb formája a számozott lapokból álló, előzetesen hitelesített ún. leltárkönyv. Ez a forma biztosítja legmegbízhatóbban a nyilvántartási adatok teljességét, változtathatatlanságát és megőrizhetőségét.

Jelentések, beszámolók szerkesztés

Bizonyos integrált rendszerekben beszerzési modul részét képezi. A programnak biztosítani kell a bibliográfiai és költségvetési rekordok mezőire alapuló, report generátorral történő visszakeresést, válogatást, kinyomtatást. Fontos, hogy a jelentés a felhasználó által meghatározott cím alatt legyen kinyomtatható automatikus lapszámozással és dátumozással.

Rendszeradminisztráció szerkesztés

Az integrált könyvtári rendszer egészének konfigurálásával, illetve az egyes munkafolyamatokat segítő modulok paramétereinek megadásával kapcsolatos definíciók és változtatások megadására a rendszerek általában egy külön modult vagy felhasználói felületet biztosítanak.

Ezen keresztül adhatjuk meg az olyan általános információkat, mint a felhasználáshoz fűződő különféle jogosultságok, a nyomtatók beállítása, a hálózati sajátosságokkal kapcsolatos paraméterek stb. A rendszer általános adminisztrációja azonban nem ebben a modulban történik. Az általános rendszeradminisztráció rendszergazdai feladat, s alapvetően nem is tér el az általános rendszergazdai feladatoktól. Ilyen feladat például a jelszavak biztonságos használatáról való gondoskodás.

A rendszer installálása után sok feladat adódik a helyi sajátosságoknak való megfeleltetésből. Ilyen lehet például a könyvtár logójának, a nyitvatartás megjelenítésének a beállítása, a megjelenítési formák finomítása a helyileg feldolgozott speciális dokumentumtípusoknak megfelelően, a lelőhelyek kódjai feloldásának megadása.

Az egyik legfontosabb rendszergazdai feladat a mentések elvégzése. A könyvtári rendszerek szükséges velejárója a mentést végző scriptek leszállítása. ezek azonban a helyi hardver és hálózati viszonyoknak megfelelően konfigurálni kell. Ajánlott megoldás a szerver olyan tárolójára való mentés, amely az adatbázist tartalmazó tárolótól független. Ez azonban csak ideiglenes mentés lehet. Biztosítani kell az így elmentett anyagok.

A rendszergazda napi feladatai közé tartozhat az új felhasználók felvétele. Az új felhasználó felvétele többlépcsős folyamat. Első lépésként operációs rendszer szinten vesszük fel. Második lépésként az adatbáziskezelő felé is regisztrálnunk kell a felhasználót. Végül az adott modulhoz tartozó rendszeradminisztrációs részben is fel kell vennünk a megfelelő jogosultságok kitöltésével. A rendszeradminisztrációs modul természetesen sokféle feladat beállítására alkalmas lehet. Az egyes modulok állandó értékeit és paramétereit itt adhatjuk meg, kezdve a felhasználói jogosultságoktól egészen a lelőhelyek, példánytípusok megadásáig. A modult csak rendszergazdai vagy rendszer könyvtárosi jogosultsággal lehet használni.

Hazánkban (is) használt integrált könyvtári rendszerek szerkesztés

Open source (nyílt forráskódú) rendszerek szerkesztés

Nemzetközi piaci körkép szerkesztés

Források szerkesztés

Külső hivatkozás szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Integrált_könyvtári_rendszer&oldid=26774588”