Intermedier filamentum
Az intermedier filamentumok (IF, ang. intermediate filament) az eukarióta sejtek sejtvázának (más néven citoszkeletonjának) fontos komponensei; hasonlóan a mikrofilamentumokhoz és mikrotubulusokhoz, amelyek között a méretskálán elhelyezkednek. Tartós belső vázat biztosítanak a sejteknek, szerepük van a sejtek környezetükhöz való kapcsolódásában. A sejtplazma állományában elhelyezkedve hálózatos burkot alkotnak a sejtmag körül, a plazmában pedig kötegeket képeznek. A sejthártya belső felszínéhez kapcsolódnak, gyakran pedig az ezen elhelyezkedő különféle sejtkapcsoló struktúrákhoz (a dezmoszómákhoz és a hemidezmoszómákhoz). Egyik csoportjuk, a laminok a sejtmagban helyezkednek el. Az intermedier filamentumok ellenálló, stabil képződmények; a mikrotubulusokkal és mikrofilamentumokkal ellentétben nem jellemző rájuk a folyamatos átépülés.
A 8–10 nanométer átmérőjű intermedier filamentumok alapegységei hosszúkás fehérje monomerek, melyekből többféle előfordul a szervezetben, és jellemzőek lehetnek az egyes sejttípusokra. Egy monomeren megkülönböztetjük 1.) az N-terminális, globuláris feji részt, 2.) a centrális, alfa-helikális szerkezetű, rúdszerű domént, mely hét aminosavból álló ismétlődéseket tartalmaz, valamint 3.) a C-terminális, globuláris farki részt. A monomerek az alfa-helikális domének összecsavarodásával dimerekké, majd végeikkel antiparalell helyzetben egymáshoz kapcsolódva tetramerekké állnak össze. Nyolc tetramer összekapcsolódásával áll össze az intermedier filamentum.
Az intermedier filamentumok típusai szerkesztés
Említettük, hogy az intermedier filamentumokat felépítő monomerek sejt- ill. szövetspecifikusak lehetnek. Monomerjeik alapján az intermedier filamentumoknak több csoportját különböztetjük meg.
- I. és II. típus: savanyú és bázikus keratinok. A keratinok a hámsejtekre jellemző intermedier filamentumok. Ezeknek egyes típusai felhalmozódnak, és átalakulnak az elszarusodó hámsejtekben; például a bőr hámjának legkülső rétegét, a stratum corneumot alkotó sejtek plazmája szinte csak keratint tartalmaz.
- III. típus:
- A dezmin (desmin) elsősorban az izomsejtekre jellemző intermedier filamentum.
- A vimentin legnagyobb mennyiségben a mezenchimális eredetű kötőszöveti sejtekben és simaizomsejtekben fordul elő.
- A savanyú gliafibrillum fehérje (glial fibrillary acidic protein, GFAP) az idegszövet gliasejtjeire jellemző leginkább.
- A periferin (peripherin) perifériás idegsejtekre jellemző.
- Egy sejten belül a III. típusú intermedier filamentumok egymással is kombinálódhatnak.
- IV. típus: A neurofilamentum fehérjék az idegsejtekre jellemzőek. E csoportba tartoznak: NF-L (neurofilamentum-L), NF-M, NF-H, α-internexin. (Az „NF” a „neurofilamentum” szó rövidítése, az ezt követő L, M illetve H betűk pedig a molekulatömegre utalnak: low = kis, medium = közepes, high = nagy molekulasúly.)
- V. típus: A laminok (lamin A/C és lamin B) a sejtmaghártya belső oldalához kapcsolódnak, s a lamina fibrosa (nukleáris lamina) nevű szerkezetet alkotják. Ennek fontos szerepe van a sejtmag és a magpórusok szerkezetének fenntartásában, a kromatinállomány szerveződésében, számos fehérjekomplex kihorgonyzásában stb.
- VI. típus: E csoport tagjait gyakran a IV. típusba sorolják be.
Külső hivatkozások szerkesztés
Az alábbi, angol nyelvű weboldalakon szemléletes ábrák találhatók az intermedier filamentumokról:
Források szerkesztés
- Darvas Zsuzsa, László Valéria: Sejtbiológia. 4. átd. kiadás. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963-9214-79-5
- Röhlich Pál: Szövettan. 2. jav. kiadás. Semmelweis Egyetem Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, Budapest, 2002. ISBN 963-9129-37-2
- Dale D. Tang: Intermediate filaments in smooth muscle. Am J Physiol Cell Physiol 294: 869–878, 2008.