Wikipédia

Inváziós fajok Ausztráliában

Wikimédia-listaszócikk

Az Ausztráliába az európai gyarmatosítás óta véletlenül behurcolt vagy szándékosan, téves meggondolásokból betelepített inváziós fajok nagy károkat okoznak a kontinens eredeti élővilágának, biológiai sokféleségének, és gyakran a mezőgazdaságban is. Az európaiak érkezése előtt a kontinens biológiai szempontból „telítetlen” élettér volt, így az odakerült állatok, különösen a hajókon potyautasként érkező rágcsálók, egerek, patkányok gyorsan elszaporodtak.[1]

A mediterrán régióból származó invazív csigák egy ausztráliai kerítésoszlopon

Történetük szerkesztés

Az inváziós fajok története az európaiak érkezésével kezdődött. Az első telepesek természetesen háziállatokat is hoztak magukkal, hogy biztosítsák megélhetésüket az ismeretlen kontinensen. Ezeknek a disznóknak, kecskéknek, lovaknak egy része később elvadult és elterjedt a kontinens nagy területein. Ezek a „vadkecskék”, „vadszamarak”, „vadlovak”, „vadtevék”, „vadsertések”, „vadbivalyok” mind háziállatok visszavadult utódai.[1]

Az európai telepesek vadászat céljára is betelepítettek őzeket, szarvasokat, zergéket. Ezek állománya nem „szabadult el”, nincs olyan sok belőlük, hogy inváziós fajnak kellene tekinteni őket. A hasonló célokra behozott nyulak azonban szinte katasztrófát okoztak. Néhány év múlva a nyulak milliói lepték el a legelőket, elették a birkák elől a füvet, az üregeikbe lépő marhák pedig eltörték a lábukat. A központi és helyi kormányzatok kétségbeesett kísérleteket tettek az invázió megfékezésére, de nem segített a tömeges vadászat, a „nyúlbiztos” kerítések sem tudták megállítani a terjedésüket. A leghatékonyabb módszer a nyulak bizonyos betegségeinek elterjesztése lett, de ezzel sem sikerült kiirtani őket, csak némileg visszaszorítani az állományt.[1]

A különböző kártékonynak tartott fajok irtását ösztönző programok szerkesztés

A mezőgazdaság, a farmerek támogatása érdekében a központi és a helyi kormányzatok eleinte minden károsnak tartott faj irtásáért jutalmat ajánlottak fel. Sajnálatos módon ezeknek a kezdeti programoknak jelentős szerepük volt néhány őshonos ragadozó, mint az erszényesfarkas kipusztításában, valamint az erszényes ördög, óriás erszényesnyest, ékfarkú sas szinte végzetes megritkulásában. Időnként az elkóborolt házikutyák, a dingó, a róka pusztításáért is díjat ajánlottak fel. Az óriásvarangy irtását célzó kampányt „egy sör a varangyért” mottóval reklámozták.[2]

2002-ben tudományos vizsgálatot végeztek a vörös róka irtását célzó programok hatékonyságáról. (Ezek már 1893-ben, csupán három évtizeddel a faj betelepítése után megkezdődtek.) A tanulmány szerint ezek a díjak felajánlásával folytatott kampányok eredménytelenek maradtak, sőt időnként kontraproduktívok voltak.

Néhány kiemelten fontos inváziós állatfaj szerkesztés

Kép Faj Betelepítés ideje Oka Eredeti élőhely Eloszlás Fenyegetettségi szint Becsült egyedszám Visszaszorítási módszerek Jegyzetek / ref
  Közönséges strucc(Struthio camelus) 1980-as évek Állattenyésztés Dél-Afrika (régió) Csak Dél-Ausztrália államban a Birdsville Track közelében Közepes 20000 Szükségtelen Minden ausztráliai vad strucc az 1980-as években állattenyésztési célra importált állomány leszármazottja. 2021-ben már csak egy ilyen farm működött.[3]
  Óriásvarangy
(Rhinella marina)		 1935 A cukornád-ültetvényekben kárt tevő nádbogár (Dermolepida albohirtum) visszaszorítása céljából Amerika, Hawaiin keresztül Queensland, Új-Dél-Wales, Északi terület), Kimberley Szélsőséges 200 millió+ Irtás,[4] genetikai kontroll[5] Rendkívül szapora, méreganyaga elpusztítja a helyi ragadozóit[6]
  Vörös róka 1855 Vadászat Európa A szárazföld nagy részén, kis számban Tasmaniában Szélsőséges 7,2 millió+ Mérgezés, vadászat Rejtőzködő ragadozója a helyi állatfajoknak és a háziállatoknak[7]
  Macska 1849 Házi kedvenc Európa A trópusi esőerdúők kivételével mindenütt Magas-szélsőséges 2,1 – 6,3 millió[8] Elkerítés, vadászat, csapdázás, mérgezés[9] A visszaszorítása egyes szigeteken sikeres volt; kevésbé a szárazföldön Valószínűleg felelős több kis állatfaj kipusztításáért.[10]
  Európai nyúl
(Oryctolagus cuniculus)		 1857 Vadászat Európa Egész Ausztráliában Szélsőséges 200 millió+ elkerítés; Myxomatosis; Calicivirus (RHD) Rendkívül szaporák, károsítják a termőföldet.
  Kecske
(Capra hircus)		 1840 Állattenyésztés ismeretlen Egész Ausztráliában Magas 2,6 millió+ 1996-ban[11]
  Disznó
(Sus scrofa)		 1788 Állattenyésztés Európa Egész Ausztráliában, a sivatagok kivételével Magas csaknem 23,5 millió 2011-ben Terelés, tömeges vadászat, csapdázás, mérgezés, elkerítés Rendkívül szaporák, károsítják a termőföldet, betegségeket terjeszthetnek[12]
  Szamár
(Equus asinus)		 1866 Teherhordás, igavonás Európa Egész Ausztráliában Közepestől magasig 5 millió körül 2005-ben[13] Terelés, tömeges vadászat, ivartalanítás Grazers that damage sensitive lands
  Egypúpú teve
(Camelus dromedarius)		 1840 Teherszállítás India Outback Közepestől magasig 300 000+ 2013-ban[14] Tömeges vadászat helikopterről Legelés – az ausztráliai száraz éghajlat kitűnően megfelel számukra[15]
  Brumby-ló
(Equus ferus caballus)		 1788 Mezőgazdaság Európa, Dél-Amerika, Indonézia Egész Ausztráliában Közepestől magasig 300 000+ Terelés, tömeges vadászat, ivartalanítás Legelés, érzékeny talajok károsítása[16]
  Banteng
(Bos javanicus)		 1849 Állattenyésztés Indonézia Garig Gunak Barlu National Park Közepes 8000 − 10000 Brucellózis, gümőkór, vadászat Környezeti károk – talajerózió, a vízgazdálkodás megzavarása, a mocsaras területek növényzetének pusztítása
  Vízibivaly
(Bubalus bubalis)		 1829 Állattenyésztés Indonézia Az Északi terület legészakibb része Közepes 150 000+ 2008-ban[17] Brucellózis, gümőkór, vadászat Környezeti károk – talajerózió, a vízgazdálkodás megzavarása, a mocsaras területek növényzetének pusztítása[17]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Balázs-Au 53. o.
  2. ↑ „Beer bounty for cane toads”, The Australian, 2007. február 26.. [2007. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  3. ↑ Lysaght, Gary-Jon, Ostriches roam the outback after failed attempts to farm the flightless birds ABC News, 2 September 2018. Retrieved 10 January 2021.
  4. ↑ Cane Toad Home. Frogwatch. Retrieved 17 July 2012.
  5. ↑ Killing off the cane toad Archiválva 2007. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Institute Molecular Bioscience. Retrieved 17 July 2012.
  6. ↑ The Feral Cane Toad (Bufo marinus) – Invasive species fact sheet
  7. ↑ Invasive Species Fact Sheet: European red fox (Vulpes vulpes). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2010. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  8. ↑ (2017. február 1.) „Enumerating a continental-scale threat: How many feral cats are in Australia?”. Biological Conservation 206, 293–303. o. DOI:10.1016/j.biocon.2016.11.032.  
  9. ↑ Australian scientists plan to kill feral cats with toxic pellets injected into native wildlife. The Telegraph, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. október 17.)
  10. ↑ Invasive Species Fact Sheet: The feral cat (Felis catus). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2010. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  11. ↑ Background document for the threat abatement plan for competition and land degradation by unmanaged goats (2008). ISBN 978-0-642-55417-8 
  12. ↑ Invasive Species Fact Sheet: The feral pig (Sus scrofa). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2011. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 6.)
  13. ↑ Roots, Clive. Domestication. Westport, Conn.: Greenwood Press, 179. o. (2007). ISBN 978-0-313-33987-5 
  14. ↑ Milman, Oliver. „Australian feral camel population overestimated, says study”, The Guardian , 2013. november 18. (Hozzáférés: 2014. március 28.) 
  15. ↑ Camel Fact Sheet. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts (Australia), 2009. [2011. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  16. ↑ Invasive Species Fact Sheet: Feral horse (Equus caballus) and feral donkey (Equus asinus). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2011. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  17. ↑ a b The feral water buffalo (Bubalus bubalis) Archiválva 2011. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Fact Sheet. Department of Sustainability, Environment, Water, Population and Communities. Retrieved 17 July 2012.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Invasive species in Australia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • ↑ Balázs-Au: Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia. Budapest: Panoráma. 1981. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963 243 103 0  
  • ↑ Gábris: Gábris Gyula: Ausztrália természeti viszonyai. In Probáld Ferenc, Horváth Gergely, (szerk): Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 963 463 161 4  

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Inváziós_fajok_Ausztráliában&oldid=26532523”