Wikipédia

Ion Luca Caragiale

román író, drámaíró

Ion Luca Caragiale (Haimanale, 1852. február 1.[1] – Berlin, 1912. június 9.) román író, drámaíró, költő, elbeszélő, újságíró, publicista. A román irodalomtörténet a legnagyobb drámaíróként és az egyik legfontosabb íróként tartja számon.

Ion Luca Caragiale
Élete
Született1852. február 1.
Haimanale
Elhunyt1912. június 9. (60 évesen)
Berlin
Sírhely
Nemzetiségromán
SzüleiLuca és Ecaterina Caragiale
HázastársaAlexandrina Burelly (1889. január 7.)
Gyermekei
  • Luca Caragiale
  • Mateiu Caragiale
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)komédia, dráma, karcolat, gúnyvers, vers
Irodalmi irányzatnaturalizmus
Alkotói évei1873 - 1912
Első művea Telegraf című újság Curiozități nevű anekdotikus rovatában
KitüntetéseiRománia Csillaga érdemrend
Hatottak ráEdgar Allan Poe, Émile Zola
Ion Luca Caragiale aláírása
Ion Luca Caragiale aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ion Luca Caragiale témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

1852. február 1-jén született a Dâmbovița megyei Haimanale-ban, amely ma az ő nevét viseli. Édesapja, Luca Caragiale, és édesanyja, Ecaterina, színészek voltak. Iskoláit Ploiești-ben és Bukarestben végezte. 1868–1870 között Bukarestben tanult mimikát és szónoklatot nagybátyja, Iorgu Caragiale színiiskolájában. A fiatal Caragiale verseket írt titokban, de irodalmi debütálására csak jóval később került sor.

1870-ben családjával Bukarestbe költözött, és apja kívánságára írnokként helyezkedett el a Prahova megyei bíróságon. Caragiale a Familia folyóiratban debütált, és megismerkedett Mihai Eminescuval, mikor nagybátyjánál súgóként és írnokként dolgozott.

1871-ben apja halála után a Bukaresti Nemzeti Színháznál súgónak és írnoknak alkalmazták. 1873-1875 között a Ghimpele (A tüske) folyóiratnál dolgozott, első versei is itt jelentek meg. A következő években dolgozott az Alegătorul liber (A szabad választó), a Claponul (A kappan), a Timpul (Az idő) című újságoknál is. A színpadon Zűrzavaros éjszaka (O noapte furtunoasă) című művével debütált 1879-ben.

A korszak legfontosabb irodalmi mozgalmának, a Junimea-nak a kiemelkedő tagja volt, melyből 1892-ben elvi okok miatt kivált. 1881–1883 között Neamț és Suceava megyék tanfelügyelője volt, 1885-től a bukaresti Sf. Gheorghe líceumban tanított helyettesként. Ebben az évben, március 12-én, született Maria Constantinescutól törvénytelen fia, Mateiu Caragiale, aki szintén író lett.

1889. január 7-én/8-án összeházasodott egy artista lányával, Alexandrina Burelly-vel. Két lánya született tőle: Ioana (1889. október 24.) és Agatha (1890. november 10.), akik 1891 márciusában diftéria áldozatai lettek. 1893. július 3-án fia született, aki apja nevét kapta – Luca Ion lett. 1889-ben Eminescu halálának évében írta Caragiale az În Nirvana című cikket.

1901-ben plágiummal vádolták meg: a Năpasta (Megtorlás) című művét Kemény István egyik darabja másolmányának tartották. Azonban ez csak rágalomnak minősült és Barbu Ștefănescu Delavrancea védőbeszédének köszönhetően tisztázódott a dolog.

1903-ban Kolozsvárra akart költözni, de végül Berlinbe került, miután egy nagyobb összeget örökölt. 1905. március 14-étől végleg oda költözött. 1912. június 9-én halt meg berlini otthonában, testét a bukaresti Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. 1948-ban a Román Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Legfontosabb művei szerkesztés

  • O noapte furtunoasă (Zűrzavaros éjszaka), 1879
  • Conu Leonida față cu reacțiunea (Leonida naccsás úr és a reakció), 1880
  • O scrisoare pierdută (Elveszett levél), 1884
  • D-ale carnavalului (Farsang), 1885
  • Năpasta (Megtorlás), 1890
  • Momente și schițe (Pillanatok), 1900–1901
  • Reminescențe (Emlékek), 1915
  • Smărăndița

Magyarul megjelent művei szerkesztés

  • Két sorsjegy. Novellák; ford. Nagy Elek; Állami Kiadó, Bukarest, 1949
  • Elveszett levél. Vígjáték; ford. Nagy Elek; Állami Könyvkiadó, Bukarest, 1949 (Színház)
  • Jegyzőkönyv. Karcolatok és humoreszkek; ford. Grandpierre Emil, Réz Ádám, Stella Adorján, összeáll. Grandpierre Emil; Szépirodalmi, Bp., 1951
  • Caragiale I. L. válogatott művei, 1-3.; ford. Fodor Sándor et al.; Állami Kiadó, Bukarest, 1952 (Haladó hagyományaink)
    • 1. Színművek
    • 2. Novellák és karcolatok
    • 3. Karcolatok, cikkek és bírálatok
  • Leonida naccságos úr és a reakció; ford. Kiss Jenő; Művelt Nép, Bp., 1952 (Színjátszók könyvtára)
  • Két sorsjegy. Novellák és karcolatok; ford. Nagy Elek et al.; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1956 (Kincses könyvtár)
  • Válogatott írások; ford., összeáll., bev. Kerekes György; Ifjúsági, Bukarest, 1960 (Tanulók könyvtára)
  • Ion Luca Caragiale válogatott művei, 1-2.; ford. Fodor Sándor et al., előszó Silvian Iosifescu; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1960
  • Színdarabok; összeáll., bev. Kerekes György; Ifjúsági, Bukarest, 1961 (Tanulók könyvtára)
  • Goe úr. Karcolatok; Ifjúsági, Bukarest, 1966
  • Megtorlás. Dráma; ford. Fodor Sándor; Népi Alkotások Megyei Háza, Csíkszereda, 1970 (Színpadi füzetek)
  • Abu-Haszán; ford. Kerekes György; Creanga, Bukarest, 1970
  • Az élhetetlen Cănută; ford. Bálint Tibor, Kerekes György, Méhes György; Creanga, Bukarest, 1972 (Minden gyermek könyve)
  • Ötórai tea. Novellák, cikkek, jelenetek; ford. Ignácz Rózsa et al., bev. Páskándi Géza; Kriterion, Bukarest, 1972
  • Az elveszett levél. Vígjáték; ford., utószó Deák Tamás; Kriterion, Bukarest, 1975
  • Az elveszett levél; ford. Szilágyi Zoltán; Szolnoki Szigligeti Színház–Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1984 (A szolnoki Szigligeti Színház műhelye)
  • A helyzet. Karcolatok és pillanatképek; vál., ford., utószó Szász János; Kriterion, Bukarest, 1985 (Román írók)
  • Az elveszett levél és egyéb komédiák; ford., utószó Szász János; Kriterion, Bucureşti, 1988 (Román írók)
  • Farsang. Komédia; Réz Pál fordítása alapján színpadra alkalmazta Parti Nagy Lajos; Nemzeti Színház, Bp., 2005 (Nemzeti Színház színműtár)
  • Vígjátékok; ford. Kacsir Mária; Kriterion, Kolozsvár, 2005
  • I. L. Caragiale összes színpadi művei; ford. Seprődi Kiss Attila; Arca, Nagyvárad, 2008

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Január 30. is szerepel több helyen születési dátumának, de 1970-ben megtalálták a levéltárban az eredeti keresztlevelét, és abban születési dátumként február 1, szerepel. Forrás: Constantin Popescu-Cadem, Manuscriptum, 1977, VIII. évf. 2. szám 179–184 o.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ion Luca Caragiale című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 89-91. o. (1979) 
  • Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. ISBN 963-8157-90-9

További információk szerkesztés

  • Papadima, Liviu. Caragiale, firește. București: Editura Fundației Culturale Române (1999). ISBN 973-577-170-5 
  • Maiorescu, Titu. Comediile domnului Caragiale (1885) 
  • Cioculescu, Șerban. Corespondența dintre I.L. Caragiale și Paul Zarifopol (1935) 
  • Cioculescu, Șerban. Viața lui Ion Luca Caragiale (1940) 
  • Cioculescu, Șerban. Ion Luca Caragiale (1967) 
  • Cioculescu, Șerban. Caragialiana. București: Editura Albatros (2003). ISBN 973-24-0947-9 
  • Călinescu, Alexandru. Caragiale sau vârsta modernă a literaturii (1976) 
  • Manolescu, Florin. Caragiale și Caragiale, Jocuri cu mai multe strategii. București: Editura Humanitas (2000). ISBN 973-50-0210-8 
  • Tappe, Eric D.. Ion Luca Caragiale. New York: Twayne Publishers Inc. (1974). ISBN 0-8057-2199-1 
  • Genoiu, George & Cezar Alexandru Genoiu. I.L. Caragiale, față cu reacțiunea criticii: teorie și document. București: Editura Rampa și Ecranul (2001). ISBN 973-85558-0-9 
  • Fanache, Vasile. Caragiale. Cluj: Editura Dacia (1997). ISBN 978-973-35-0597-6 
  • Iorgulescu, Mircea. Marea trăncăneală: Eseu despre lumea lui Caragiale. București: Editura Compania (2002). ISBN 973-8119-57-X 
  • Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél
  • Életrajza a Világirodalmi Arcképcsarnokban
  • Goe úr
  • Miskolczy Ambrus: Modern mítoszok csapdáiban. Caragiale és Sebastian; Kriterion, Kolozsvár, 2011 (Gordiusz)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

  Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Ion Luca Caragiale témában.
 
A többnyelvű Wikidézetben további idézetek találhatóak :ro:Ion Luca Caragiale témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ion_Luca_Caragiale&oldid=27054144”