Irányi István

Irányi István, Halbschuh (Abos, Sáros vármegye, 1816. december 26. – Eperjes, 1884. november 20.) magyar író, ügyvéd, Irányi Dániel bátyja.

Irányi István
Született	1816. december 26. Abos
Elhunyt	1884. november 20. (67 évesen) Eperjes
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Eperjesen és Késmárkon tanult, 1840-41-ben ügyvédi képesítést szerzett. 1848-ig ügyvéd és váltójegyző volt Eperjesen. Az 1848-49-es szabadságharcban mint hadbíró szolgált az első hadtestben és több ütközetben részt vett. Buda ostrománál egyike volt az elsőknek, akik május 21-én a várfalat megmászták és a nemzeti lobogót kitűzték, amiért is még aznap, ott a helyszínen vitézségi érmet kapott (a Szokoly Viktor által szerkesztett Honvédalbum – Buda ostroma című cikkében mint Hernády szerepel).

A szabadságharc leveretése után több ízben fogságba vetették. Hogy öccse könnyebben menekülhessen, Dánielnek vallotta magát, halálra is ítélték, és csak gróf Szirmay Tamás közbelépése folytán maradt el a végrehajtás. Hosszabb fogság után büntetésből besorozták, majd (ennek a büntetésnek az elengedése után) eltiltották az ügyvédi gyakorlattól. 1860-ban Sáros vármegye főszolgabírája volt, 1867-től pedig tanár az eperjesi jogakadémián. A bíróságok szervezésekor (1872-ben) királyi törvényszéki bíróvá nevezték ki.

Irodalmi epizód

Már kora ifjúságában barátságban volt Kerényi Frigyessel és utóbb Tompa Mihállyal, ezek révén Petőfivel is megismerkedett és tanúja volt az 1845. évben Eperjesen lefolyt költői versenynek.

Források

• Bokor József (szerk.). Irányi, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X