Iszalag

növénynemzetség

Az iszalag (Clematis)[2] a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó nemzetség.

Iszalag
Hegyi iszalag (Clematis montana)
Hegyi iszalag (Clematis montana)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Alcsalád: Ranunculoideae
Nemzetség-
csoport
:
Anemoneae
Nemzetség: Clematis
L.[1]
Szinonimák
  • Archiclematis (Tamura) Tamura, Sci. Rep. Coll. Gen. Educ. Osaka Univ. 16(2): 31. 1968.
  • Atragene L., Sp. Pl. 542. 1753.
  • Cheiropsis (DC.) Bercht. & J.S.Presl, Prirozenosti Rostl. 1 Ran.: 11. 1823.
  • Clematitis Duhamel, Traité Arbres Arbust. 1: 171. 1755.
  • Clematopsis Bojer ex Hutch., Bull. Misc. Inform. 1920: 12. 1920.
  • Coriflora Weber, Phytologia 51: 372. 1982, nom. inval.
  • Muralta Adans., Fam. 2: 460. 1763, nom. rej.
  • Viorna (Pers.) Rchb., Handb. 277. 1837.[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Iszalag témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Iszalag témájú médiaállományokat és Iszalag témájú kategóriát.

Clematis akoensis
Havasi iszalag (Clematis alpina)
Clematis apiifolia
Clematis aristata
Clematis armandii
Clematis brachiata
Clematis campaniflora
Bolyhos iszalag (Clematis cirrhosa)
Clematis coactilis
Clematis columbiana
Clematis drummondii
Illatos iszalag (Clematis flammula)
Clematis florida
Clematis formosana
Clematis gouriana
Clematis grata
Clematis heracleifolia
Clematis hexapetala
Clematis hirsutissima
Réti iszalag (Clematis integrifolia)
Clematis lasiantha
Clematis leschenaultiana
Clematis ligusticifolia
Clematis macropetala
Clematis marmoraria
Clematis mauritiana
Clematis meyeniana
Clematis microphylla
Hegyi iszalag (Clematis montana)
Clematis morefieldii
Clematis napaulensis
Clematis obvallata

A legtöbb iszalag-faj Kínából és Japánból származik, azonban a Föld más részein is számos faj található. A hibrideket szívesen termesztik kertekben és parkokban.[3] Az egyik legrégebbi és legkedveltebb hibrid a kerti iszalag (Clematis x jackmanii), amely már 1862-től létezik. Évente több új hibridet fejlesztenek ki.

Nevük szerkesztés

A Clematis az ógörög nyelvből származik; jelentése: „mászkáló növény”.

Megjelenésük szerkesztés

Ez a nemzetség, elterülő, elfásult kúszónövényekből áll, amelyeken számos inda található. Amíg nem telik el néhány év, a fás szárak eléggé törékenyek.[3] Leveleik keresztben átellenesek, és kisebb levélkékre oszlanak. A leveles, indás szárakkal kúsznak a növények.[3] Egyes fajok bokrosak, míg mások, mint amilyen a felálló iszalag (Clematis recta) lágyszárú, évelő növények. A mérsékelt övön élő fajok lombhullatók, míg a melegebb égöveken élők örökzöldek. A hűvös, nedves talajt kedvelik. Az erős napsütésben érzik jól magukat.[4]

A rügyezés és virágzás fajtól függően változó. A tavasszal nyílók virágai az elmúlt évi szárakon jelennek meg; a nyáron és ősszel bimbózók virágai csak az új hajtások végein láthatóak; vannak olyan fajok is, amelyek kétszer is virágzanak, ez utóbbiak az elmúlt évin, de az új szárakon is növesztenek virágot.[3]

Életmódjuk szerkesztés

A legtöbb iszalag-faj az északi félgömb mérsékelt övén él, közülük csak kevés található meg a trópusokon. Leveleik sokféle lepke-faj hernyójának szolgálnak táplálékul, köztük a Peribatodes rhomboidariának is.

Történetük dísznövényként szerkesztés

A Kínából származó vadon nőtt iszalagok a 17. századig átkerültek Japánba is. A Japán kertekből való kiválasztott fajták voltak az elsők, amelyeket a 18. században Európába is betelepítettek. A kertekből ismert eredeti kínai vad állományokat csak a 19. század végén fedezték fel.[5]

Felhasználásuk és mérgük szerkesztés

Az európai iszalag-fajoknak nincs gyógyszernövényi értékük.[6] A Vadnyugaton a Clematis ligusticifolia iszalagot „bors indának” nevezték, mivel magjait és idősebb leveleit a bors hiányában használták; az amerikaiak a tippet a korábbi spanyol telepesektől kapták, akik „yerba de chivato”-nak nevezték.[7] A nemzetség összes képviselője tartalmaz illóolajokat és olyan anyagokat, amelyek irritálják a bőrt. A borsttól és a paprikától eltérően, a C. ligusticifolia nagy mennyiségű fogyasztása hasvérzést eredményez, mivel tulajdonképpen mérgező növényről van szó. Mielőtt a növénnyel foglalkoznánk célszerű kesztyűt húzni. Habár mérgező növények, a bennszülött amerikaiak kis mértékben fogyasztották fejfájás és idegbajok gyógyítására. A bőr gyógyítására is használták.[8] A Bach-virágterápiában az iszalagnak is szerepe van.

Kártevői és betegségei szerkesztés

Az iszalagokat mindössze néhány kártevő és betegség pusztítja. A Phoma clematidina nevű gomba a növények szárait támadja meg, és emiatt egész ágak száradnak el, azonban egyes fajok képesek ellenállni a fertőzésnek.[9] Egyéb kártevői és betegségei: Blumeria graminis, vírusok, szárazföldi csupaszcsigák, főcsigák, pajzstetvek, levéltetvek, fülbemászók és fitoplazma, amely az úgyneveztt „zöld virág betegség”-et okozza.[10]

Fajok szerkesztés

Az alábbi lista a [1] theplantlist.org szerint van készítve és benne 372[11] faj van elfogadva:

Az alábbi két növényfajt korábban az iszalagok közé sorolták, de manapság más nemzetségekbe helyezték át:

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Genus: Clematis L.. Germplasm Resources Information Network. United States Department of Agriculture, 2000. december 20. (Hozzáférés: 2011. február 2.)
  2. Sunset Western Garden Book, 606–7. o. (1995) 
  3. a b c d Clematis, The Southern Living Garden Book, 2nd, Birmingham, Alabama: Oxmoor House, 250–2. o. (2004. January) 
  4. Hillier Nurseries, The Hillier Manual of Trees and Shrubs, David and Charles, 1998, p723 ISBN 0 7153 0808 4
  5. Coats (1964) 1992.
  6. Of the native European C.vitalba Alice Coats observes "The leaves are acrid and poisonous, and not even the early herbalists attempted to use the plant in internal medicine", but she notes that John Gerard called Clematis flammula Biting Clematis or Purging Periwinkle. (Coats 1992).
  7. US Native Plant Database Clematis ligusticifolia
  8. Tilford, Gregory L.. Edible and Medicinal Plants of the West (1997) 
  9. Howells, J., Choosing your Clematis, Garden Art Press, 2003, pp115-116 ISBN 1 870673 47 6
  10. Buczacki, S. and Harris, K., Pests, Diseases and Disorders of Garden Plants, HarperCollins, 1998, p65 ISBN 0 00 220063 5
  11. There are more wild species of clematis even than of roses", Alice M. Coats remarks in Garden Shrubs and Their Histories (1964) 1992, s.v. "Clematis".
  12. Clematis ternifolia Archiválva 2012. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, Annie's Annuals.
  13. a b GRIN Species Records of Clematis'. Germplasm Resources Information Network. United States Department of Agriculture. [2009. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 2.)

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Clematis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

  Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Iszalag témában.