Itáliai–nyugati újlatin nyelvek
Az itáliai–nyugati vagy italo–nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek egyik ága, amely a szűkebb nyelvészeti értelemben vett nyugati újlatin nyelveket, valamint a keleti és a nyugati latinság közötti átmeneteket alkotó itáliai nyelveket és dialektusokat foglalja magába.
Csoportosításuk szerkesztés
- Nyugati és itáliai újlatin nyelvek[1]
- Nyugati újlatin nyelvek[2]
- Iberoromán nyelvek[3]
- Galloromán nyelvek[5]
- okcitán (és dialektusai)
- francia (és dialektusai: vallon, pikárd stb.)
- rétoromán dialektusok (romans, ladin és friuli)
- galloitáliai (északolasz) dialektusok (emilián–romanyol, ligur, lombard, piemonti, velencei)
- Déli csoport
- Itáliai nyelvek[7]
- Nyugati újlatin nyelvek[2]
megjegyzés: Az Ethnologue szerinti csoportosítás némileg eltér a fenti nyelvészeti besorolástól.[9]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A világ nyelvei c. szaklexikon leírása alapján.
- ↑ VNY p. 1469 [újlatin nyelvek]: „Néhány lényeges ponton (pl. főnevek többes száma, latin magánhangzóközi mássalhangzók kezelése) a nyugati ~ együttesen állnak szemben a keletiekkel; a két terület határa a La Spezia és Rimini északolasz városok közé húzható képzeletbeli vonal, amely így az adott szempontokat tekintve, az olasz nyelvterületet is kettéosztja: északira és délire, ill. keletire és nyugatira.”
- ↑ VNY p. 1469: „iberoromán (a római kori Hispánia területén kialakult nyelvek)”
- ↑ A lexikon a „spanyol” címszó alatt tárgyalja mint „aragónai nyelvjárás” (VNY p. 1263: „A ránk maradt első spanyol szövegek ún. Glosszák, azaz egyházi latin kéziratok (prédikációk, bűnbánati előírások) lapszéleire és sorközeibe iktatott ~ nyelvű szómagyarázatok; a legrégebbiek a San Millán-i és silosi kolostorból származnak, és aragóniai-navarrai nyelvjárásban készültek a X. sz.-ban”).
- ↑ VNY p. 1469: „galloromán (galliai) nyelvek”
- ↑ A többes szám, valamint a magánhangzók közötti [p, t, k] zárhangok kezelése tekintetében a nyugati újlatin nyelvekhez sorolandó; egyéb vonatkozásban azonban a dél-itáliai nyelvváltozatokkal (szicíliai, calabriai), valamint a korzikaival mutat egyezéseket.
- ↑ A lexikonban csak „olasz” és „korzikai” bejegyzés található; a többi nyelvváltozatot olasz nyelvjárásként kezeli.
- ↑ Történetileg toszkánai nyelvjárás (ahogy a sztenderd olasz alapja is), hangtanilag azonban a szárdhoz, valamint a dél-itáliai dialektusokhoz áll közelebb.
- ↑ Az Ethnologue szerinti csoportosítás
Források szerkesztés
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973