Iuliu Hossu
Boldog Iuliu Hossu (Nagynyulas község, 1885. január 30. – Bukarest, 1970. május 28.) román görögkatolikus pap, kolozsvár-szamosújvári püspök,[3] vértanú.
| Iuliu Hossu | |
 | |
| Született | 1885. január 30. Nagynyulas község |
| Elhunyt | 1970. május 28. (85 évesen)[1] Bukarest |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Bellu temető |
| kolozsvár-szamosújvári püspök | |
| Vallása | román görögkatolikus egyház |
| Pappá szentelés | 1910. március 27. Róma |
| Püspökké szentelés | 1917. december 4. Balázsfalva |
| Szentelők |
|
| Bíborossá kreálás | 1969. április 28. (in pectore) |
| Hivatal | kolozsvár-szamosújvári püspök (1924-ig szamosújvári) |
| Hivatali idő | 1917–1970 |
| Elődje | Vasile Hossu |
| Utódja | George Guțiu |
| Hivatal | máramarosi apostoli adminisztrátor |
| Hivatali idő | 1930–1931 |
| Elődje | – |
| Utódja | Alexandru Rusu (megyés püspök) |
| Hivatal | nagyváradi görögkatolikus apostoli adminisztrátor |
| Hivatali idő | 1941–1947 |
| Elődje | Valeriu Traian Frențiu (megyés püspök) |
| Utódja | Valeriu Traian Frențiu (megyés püspök) |
| Társszentelt püspökök | |
| Tisztelete | |
| Boldoggá vagy szentté avatási státusz | boldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa) |
| Ünnepnapja | június 2. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iuliu Hossu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
1910-ben szentelték pappá. 1917-től szamosújvári püspökként szolgált. Az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen ő olvasta fel az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt. 1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre. Mivel ellenszegült, letartóztatták, és több püspöktársával együtt a Căldărușani kolostorba hurcolták. 1950-től számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben. Élete végéig különböző kényszerlakhelyeken élt. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.
VI. Pál pápa in pectore bíborossá nevezte ki; a kinevezést csak halála után hozták nyilvánosságra. Ferenc pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta boldoggá hat vértanútársával együtt.
Pályafutása szerkesztés
Szülőfaluja, Nagynyulas Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott. Édesapja, Ioan, görögkatolikus pap, édesanyja Victoria, szül. Măriuțiu volt. Középiskolai tanulmányait a szászrégeni evangélikus gimnáziumban, a marosvásárhelyi római katolikus gimnáziumban, majd Balázsfalván, a görögkatolikus főgimnáziumban folytatta. 1904-ben kezdte a teológiát és rövid időn belül a római Propaganda Fide Pápai Városi Kollégiumba küldték. 1906-ban megszerezte a filozófiai, 1910-ben a teológiai doktorátust.[4] 1910. március 27-én szentelte pappá nagybátyja, Vasile Hossu püspök.[3]
Visszatérve az országba, Lugoson dolgozott teológiai tanárként,[3] levéltárosként, könyvtárosként, majd vikáriusként és püspöki titkárként. 1914–1917 között tábori lelkészi szolgálatot teljesített az osztrák hadseregben szolgáló román katonák mellett.[4]
Püspöki pályafutása szerkesztés
1917. március 3-án IV. Károly király szamosújvári püspökké nevezte ki a Vasile Hossu halálával megüresedett székbe,[3][4] pápai megerősítést április 21-én kapott XV. Benedektől.[3] december 4-én Balázsfalván[3] szentelte püspökké Victor Mihaly de Apșa fogaras-gyulafehérvári érsek, Demetriu Radu nagyváradi és Valeriu Traian Frențiu lugosi görögkatolikus püspök segédletével.
Részt vett az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen, és ő olvasta fel az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt.[4]
1930 októberében, a román konkordátum megkötése után az Apostoli Szentszék a szamosújvári püspökségnek adományozta a kolozsvári minorita templomot. Ezzel egyidejűleg a püspökség székhelyét Kolozsvárra helyezték át, a neve pedig Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye lett.[3][4] A szamosújvári régi püspöki székhelyet Hossu átalakíttatta görögkatolikus tanítóképzővé. Maga a püspök Kolozsváron élt a második bécsi döntés után (1940–1944), illetve a kommunista rendszer első időszakában (1945–1948) is.[4]
1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[5] Miután szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, Hossút még meghagyták hivatalában. Ő azonban határozottan fellépett az erőszakos áttérítési kísérlet ellen: július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel; az október 1-jén kolozsváron 36 görögkatolikus pap részvételével lezajlott, az áttérésről „határozatot hozó” gyűlés résztvevőit Hossu előző nap levélben figyelmeztette, majd ennek sikertelensége után kiközösítéssel sújtotta; október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz; október 25-én pedig pásztorlevélben szólalt fel.[6]
| „ | Ma, amikor a szent pünkösdöt ünnepeljük, más híreket is hallottatok, amiknek nem szabad hitelt adnotok. Az igazság az, hogy felszólítottak az egyesülésre. De hogyan? „Testvériesen.” Hát igen, mi is testvériesen válaszolunk: Mi tudjuk, érezzük és erősen hisszük, hogy Krisztus igazi egyházának a tagjai vagyunk. Ez a mi szent meggyőződésünk. Igaz, ha százalékban akarjuk kifejezni, azt mondhatnánk, hogy a két román egyház 96%-ban hasonlít egymásra. Tehát kevésben különbözünk. De éppoly igaz az is, hogy miénk az igazi hit kincstára. Mert Krisztus egyháza egy és csakis egy. Szent Péter egy volt, és ahol ő volt, ott van Krisztus igazi egyháza. Senki kedvéért nem válunk árulókká. A földön senki kedvéért nem hagyjuk el Róma anyánk hitét. | ” |
| – Részlet Iuliu Hossu 1948-as pünkösdi beszédéből[6] | ||
Mivel ellene szegült a román görögkatolikus egyház úgynevezett visszatérésének (mármint az ortodox egyházba), október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe hurcolták. A kommunista hatóságok és Iustinian Marina pátriárka felajánlották neki a Moldva metropolitája tisztséget, azzal a feltétellel, hogy térjen ki katolikus hitéből. A püspök nem volt hajlandó felvenni az ortodox hitet, ezért először a Căldărușani kolostorba szállították át, majd 1950-ben Máramarosszigetre vitték.[4] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben.[5] 1955-ben átvitték Curtea de Argeșre, 1956-ban a Ciorogârlai kolostorba, majd vissza Căldărușaniba. Itt jelöltek ki neki kényszerlakhelyet és itt maradt élete végéig.[4]
1969. április 28-án VI. Pál pápa in pectore bíborossá nevezte ki. A kinevezést csak halála után hozták nyilvánosságra.[3][4] A bukaresti Colentina kórházban hunyt el,[4] sírja a Bellu temető katolikus részében található. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.[5]
Emlékezete szerkesztés
A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Iuliu Hossu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[5][7][8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/RanglistenHeeres_1918/?pg=1664&layout=s
- ↑ a b c d e f g h Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.
- ↑ a b c d e f g h i j Cardinalul Iuliu Hossu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ a b c d Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ a b Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ Ferenc pápa boldoggá avatta a hét mártír görögkatolikus püspököt Balázsfalván. eletmod.transindex.ro (2019. június 2.) (Hozzáférés: 2019. június 2.)
- ↑ Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
Források szerkesztés
- Ioan M. Bota, Istoria Bisericii Universale și a Bisericii românești de la origini până în prezent, Casa de Editură „Viața Creștină”, Cluj-Napoca, 1994
- Sergiu Grossu, Calvarul României Creștine, „Convorbiri Literare” & ABC DAVA, Chișinău, 1992 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 5885861074}
- Silvestru Augustin Prunduș (editor), "Memoriile Cardinalului Dr. Iuliu Hossu", Cluj, 2003
- Memoriile Cardinalului Doctor Iuliu Hossu, editura Viața Creștină
- Alexandru Mircea, Pamfil Cârnațiu, Mircea Todericiu, Biserica Română Unită, Madrid, 1952, p. 318.
- Anton Moisin, Minciuna „trecerii” la ortodoxie a românilor uniți, greco-catolici, în anul 1948, Partea I, Victoria, 1998, p. 46. helytelen ISBN kód: 973 98401 3 1
További információk szerkesztés
- Bishop Iuliu Hossu, Catholic-Hierarchy (angol)
- Részletes életrajza a görögkatolikus egyház honlapján
- Román teológusok lexikona
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Iuliu Hossu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
