Wikipédia

Jánossy Dénes (levéltáros)

(1891-1966) magyar levéltáros, történész, az MTA levelező tagja
Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Jánossy Dénes (egyértelműsítő lap).

Jánossy Dénes (teljes születési nevén: Jánossy Dénes Antal) (Baja, 1891. szeptember 25. – Budapest, 1966. január 22.) levéltáros, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1940). A Kossuth-emigráció történetének kiemelkedő jelentőségű kutatója, 1942 és 1949 között a Magyar Országos Levéltár főigazgatója volt.[1][2]

Jánossy Dénes
Született1891. szeptember 25.
Baja
Elhunyt1966. január 22. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásalevéltáros,
történész
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1914)
A Magyar Országos Levéltár igazgatója
Hivatali idő
1942 – 1949
ElődHerzog József
UtódKossányi Béla
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Apja, Jánossy Mihály Máté (1854–1915), királyi törvényszéki bíró, bácskertesi születésű, aki Baján lakott és hunyt el,[3][4] anyja, Scherer Anna gyermeke. Apai nagyszülei Jánosi Antal, bácskertesi kispolgár, és Alaga Mária voltak.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Baján végezte el 1909-ben, majd beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, ahol 1914-ben jogi doktori oklevelet szerzett. 1914–1915-ben a Budapesti Központi Járásbíróságon gyakornokoskodott, majd 1915–1916-ban, az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 1916-ban államtudományi doktorátust is szerzett a budapesti egyetemen, majd elvégzett egy latin paleográfiai tanfolyamot a Bécsi Egyetemen. Még ugyanazon évben a Magyar Országos Levéltár tisztviselője lett, ahol 1919-ben levéltári kezelői, 1922-ben levéltári fogalmazói vizsgát tett. 1923-tól az országos levéltárnoki cím birtokosaként dolgozott az intézményben. Időközben megházasodott, 1918. június 29-én Budapesten, a II. kerületben házasságot kötött Boros Berta Magdolnával, Boros József és Allaga Margit lányával.[5] 1926–1927-ben az Amerikai Egyesült Államokban végzett levéltári kutatásokat és továbbképezte magát a Columbia Egyetemen. 1928-ban levéltári állását feladva elfogadta miniszteri titkári kinevezését a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba. 1930 és 1936 között minisztériumi megbízással előbb osztálytanácsosként, később címzetes országos levéltári osztályigazgatóként bécsi levéltárakban végzett kutatómunkát.

1936-ban hazatért és újra a Magyar Országos Levéltár tisztviselője lett osztályigazgatói poszton, 1941-ben az intézmény címzetes igazgatójává, 1942-ben főigazgatójává nevezték ki. 1945-ben – miközben továbbra is ellátta levéltári főigazgatói munkakörét – a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke lett. 1947-ben politikai nyomásra fegyelmi és büntetőeljárást indítottak ellene. Többek között németbarátsággal vádolták, amire okot szolgáltatott 1943-ban írt, a magyar élettérről (ungarischer Lebensraum) szóló 24 oldalas brosúrája is. Ennek következményeként 1948. december 6-án múzeumelnöki, majd 1949. január 27-én levéltári főigazgatói állásából is menesztették. 1949. március 31-én nyugdíjazták, később pedig társadalmi és tudományos tagságaitól is megfosztották. Noha 1949 májusában a törvényszék az ellene hozott vádakat ejtette, Jánossy hátralévő éveiben tisztséget nem vállalt, magánúton levéltári kutatásokat végzett Magyarországon és külföldön egyaránt.

Felesége és leszármazottjai szerkesztés

Budapesten, 1918. június 19-én vette feleségül Boros Bertha Magdolna Margitot (1895–1962),[1][6] akinek a nagyapja, a bajai lakos, eredetileg Kobelrausch Tóbiás névre hallgatott, atyja, József, pedig már megmagyarosította a vezetéknevét "Boros"-ra. Anyja, Boros Józsefné Allaga Margit volt.[7] A házasságból született:

  • dr. Jánossy Tibor. Neje, Hochenburger Ilona.
  • dr. Jánossy Dénes. Felesége, Kölley Emmy.

Munkássága szerkesztés

Kutatásai főként 1848–1849, illetve az az utáni magyar politika- és diplomáciatörténetre, legfőképp pedig a Kossuth-emigrációra irányultak. E tárgyban megjelent forráskiadványai és ‑feldolgozásai mind a mai napig elengedhetetlenek a korszak tanulmányozásához. Kossuth Lajos 1849 utáni életútjának monografikus feldolgozása érdekében kiterjedt levéltári kutatásokat végzett Európában, sőt, a tengerentúlon is: 1945-ig bécsi, berlini, varsói, washingtoni levéltárak magyar érdekű anyagát dolgozta fel, ezt követően torinói, párizsi és londoni levéltárakban kutatott.

Levéltári tisztviselőként bevezette a róla elnevezett Jánossy-rendszert, amely előírta, hogy az iratanyagról egy alap- és egy ismertető leltár is készítendő. Ennek szellemében irányítása alatt 1942-ben a Magyar Országos Levéltár munkatársai megkezdték az iratanyag átfogó leltározási munkálatait, s kiépítették a központi kutató- és kölcsönzőszolgálatot. 1944-ben, Budapest ostroma alatt beköltözött a levéltár várbeli épületébe, így akadályozta meg, hogy a Vörös Hadsereg elől menekülő németek az országos levéltár anyagát Németországba hurcolják. Az 1930-as évektől sokat fáradozott az országos levéltári hálózat kiépítését és központi irányítását lehetővé tevő törvényi háttér megteremtéséért, de a kitűzött cél elérését az ellene folyó büntetőeljárás meghiúsította.

Több levéltártani kiadványsorozat elindítása fűződik a nevéhez (Levéltári Leltárak, Forráskiadványok, Hatóság- és Hivataltörténet, Levéltártan és Forrástudományok), 1942–1946 között pedig a Levéltári Közlemények főszerkesztője volt.

Társasági tagságai és elismerései szerkesztés

Tudományos eredményei elismeréseként 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza, s levelező tagságát 1989-ben – posztumusz – állították vissza. 1942–1949 között a Magyar Könyvtárosok Egyesülete levéltári szakosztályának elnöke, 1946–1949 között pedig az Osztrák–Magyar Társaság elnöke volt.

Főbb művei szerkesztés

  • A központi ügykezelés vezérfonala, Budapest, 1929.
  • Die russische Intervention in Ungarn im Jahre 1849, in: A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyvei 1931.
  • A szerb politika útjai a berlini kongresszustól a szerb királyság kikiáltásáig, in: Károlyi Árpád emlékkönyv, Budapest, 1933.
  • Die Geheimpläne Kossuths für einen zweiten Befreiungsfeldzug in Ungarn 1849–1854, Pécs, 1936 (Dionys Jánossy néven).
  • Nem állami levéltáraink védelme, Budapest, 1937.
  • Great Britain and Kossuth, Budapest, 1937.
  • Die ungarische Emigration und der Krieg im Orient, Budapest, 1939.
  • A modern aktatermelés és a levéltár, Budapest, 1941.
  • Der ungarische Lebensraum, Budapest, Leipzig, 1943.
  • A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851–52, I–II. köt., Budapest, 1940–1948.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jánossy_Dénes_(levéltáros)&oldid=25168733”