Jakiv Fedorovics Holovackij

ukrán nyelvész, etnográfus, folklorista, költő, pap és pedagógus

Jakiv Fedorovics Holovackij (ukrán betűkkel: Яків Федорович Головацький; Csepeli, 1814. október 17.Vilna, 1888. május 13.) ruszinukrán nyelvész, etnográfus, folklorista, költő, pap és pedagógus.

Jakiv Fedorovics Holovackij
Született1814. október 17.
Csepeli
Elhunyt1888. május 13. (73 évesen)
Vilnius
Állampolgársága
Foglalkozása
TisztségeMember of the Diet of Galicia and Lodomeria
Iskolái
Kitüntetései
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Szent Szaniszló-érdemrend
SírhelyeEuphrosyne Cemetery in Vilnius
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakiv Fedorovics Holovackij témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajzi adatok szerkesztés

1814. október 29-én Galíciában, a mai Ukrajna területén, a Brodi környéki Csepeli faluban született. Apja, a mikolajivi születésü Teodor atya volt. Mikolajivből származott Holovackijék egész családja. Testvére Ivan Fedorovics Holovackij (1816–1899) költő, újságíró.

1831-ben a lembergi gimnázium befejezése után felvették a Lembergi Egyetem Bölcsészettudományi Karára. 1832-ben megszakította tanulmányait, és két éven keresztül beutazta Galícia és Kárpátalja városait és falvait. Érdekes, hogy utazását a Dnyeszter menti Mikolajiv városból kezdte. 1835-ben a kassai akadémián, utána a Budapesti Egyetemen tanult. 18361839 között a lembergi egyetemen folytatta tanulmányait. 1842-ben fejezte be tanulmányait a lembergi egyházi szemináriumban. Görögkatolikus parókusként lelki szolgálatot végezet Mikitinci (1842–1846) és Hmiljova (1846–1848) falvakban. 1848-ban, résztvevője volt az ukrán tudósok Lembergi Gyűlésének. 18581859 között a Lembergi egyetem ukrán Nyelvészeti Karának professzora és Bölcsészettudományi Karának dékánja, 18621864 között pedig rektora volt.

Mihail Petrovics Pogogyin hatása alatt oroszbarát álláspontra tért át, amiért 1841-ben megválasztották a Szentpétervári Akadémia tagjává. 1868-ban áttelepedett Oroszországba, lemondott egyházi tisztségeiről, és áttért görögkeleti ortodox vallásra. Ugyanebben az évben a bécsi archeografiai bizottság, 1871-ben pedig a Vilnai nyilvános könyvtár és múzeum létrehozásával foglalkozó ideiglenes bizottság élére állt. Markija Saskeviccsel és Ivan Vahilevicssel együtt 1831-ben megalapították a galíciai ifjúság hazafias és nemzeti irányzatú, Ruszka trijca (Orosz hármas) nevű körét.

Lembergi tartózkodása idején szoros kapcsolatban állt olyanokkal, mint Usztijanovics, Zubrickij, Vahilevics, levelezési viszonyban volt Pogogyinnal, Bogyanszkijjal, Makszimoviccsal, Kollárral, Šafarikkal, Kaubekkel, Zannal, Zaleszkijjel, később pedig Halkaval, Erbennel és más szlavistával.

Verses műveit a Ruszalka Dnyisztrova (Dnyeszteri sellő) folyóiratban és a Vinok ruszinam na obzsinki (Aratási koszorú a ruszinoknak, Bécs, 1846–1847) nevű almanachban, melynek kiadásában személyesen is részt vett. Nagy számú irodalmi és etnográfiai munkája szétszórtan jelent meg sokféle gyűjteményben, teológiai művei és visszaemlékezései pedig legfőképpen a Naukovij zbirnik Halicko-Ruszkoji matici (A Galíciai-Orosz Anyácska tudományos gyűjtemény). Romantikus időszakában, 1848-ig, abból az álláspontból kiindulva, hogy a nyelv tükrözi a legjobban egy nép lelkét, sok időt szentelt az ukrán nyelvismereti adatok gyűjtésének és feldolgozásának.

Források szerkesztés

  • Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, I. kötet, Lviv, 1993, „Molode Zsittya” Kiadó, ISBN 5-7707-4049-3, p. 394.

Külső hivatkozások szerkesztés