Jan Henryk Dąbrowski
Jan Henryk Dąbrowski (Pierzchowice, 1755, augusztus 29. – Winna Góra, 1818. június 6.) lengyel tábornok és nemzeti hős.
| Jan Henryk Dąbrowski | |
 | |
| Született | Pierzchów |
| Elhunyt | 1818. június 6. (62 évesen)[1][2][3][4] Winna Góra, Greater Poland Voivodeship |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Barbara Florentyna Chłapowska (1807–) |
| Gyermekei |
|
| Szülei | |
| Foglalkozása | katonatiszt |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
 | |
| Jan Henryk Dąbrowski aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Henryk Dąbrowski témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Dąbrowski Szászországban nevelkedett, néhány évig szolgált a szász hadseregben is. Később Drezdai katonai iskolába járt, ahol felkérték, hogy reformálja meg a lengyel lovasságot. 1792-től harcolt az oroszok ellen Lengyelország felszabadításáért. A Tadeusz Kościuszko által vezetett sikertelen felkelés során olyan sikerrel küzdött – többek között Varsó védelmében –, hogy Kościuszko tábornokká nevezte ki, és az összeomlás után maguk az oroszok is katonai rangot ajánlottak neki, amit ő elutasított.
1796-tól képességeivel Bonaparte Napóleont támogatta, akitől Lengyelország felszabadítását remélte. Észak-Itáliában lengyel légiót szervezett, és támogatta Napóleon hadműveleteit. Kiemelkedő szerepe volt az 1799-es trebbiai csatában. Az évek alatt a lengyelekben egyre nőtt az elégedetlenség, amiért hazájuktól távol kell harcolniuk. Az 1801-es lunéville-i béke, mely a franciák és a Habsburg Birodalom között köttetett, annyira felháborította a lengyel légiót, hogy a hadvezetés lázadástól tartva inkább feloszlatta azt. Ezután Dąbrowski az Olasz Köztársaságot szolgálta.
1806-ban ismét csatlakozott Napóleonhoz, és újraszervezte hadseregét, mivel Napóleon Oroszország megtámadását tűzte ki célul. Bár Danzignál és a friedlandi csatában kiválóan harcolt, de kerülte az összecsapást a védekező lengyel alakulatokkal. 1807-ben megalakult a Varsói Hercegség, a Napóleoni Francia Császárság csatlós államaként. Ekkor Dąbrowski visszavonult Poznańba. Józef Poniatowski vezénylete alatt 1808-ban a Habsburg birodalom ellen fordul, s a raszyni csata után bevonulnak Galíciába, és elfoglalják Krakkót. 1812-ben a Grande Armée lengyel alakulatainak élén vett részt a Moszkva elleni támadásban. Az orosz tél által megtizedelt seregeire a végső csapást a Berezina folyónál mérték, ahol Dąbrowski is megsebesült. 1813-ban a Lipcsei csatában még Auguste Marmont marsall vezénylete alatt küzdött, ám a következő évben visszatért Lengyelországba.
Egyike volt azoknak a tábornokoknak, akiket a cár megbízott a lengyel hadsereg megalakításával, ahol vezető tisztségeket töltött be. 1815-ben megkapta a Fehér Sas-rend kitüntetést, mely a legmagasabb elismerést jelentette. A következő évben visszavonult, Poznań melletti Winna Górára, ahol több hadtörténeti művet írt lengyel nyelven. Itt halt meg 1818-ban, 62 éves korában.
Családja szerkesztés
Apja Jan Michał Dąbrowski (1718-1779) ezredes volt, anyja Zofia Maria von Lettow. Fiai Jan Michał (1783-1827), aki tábornoki rangig vitte, és Bronisław (1815-1880).
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Henryk Dąbrowski című lengyel Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b Dąbrowski, Heinrich Johann (BLKÖ)
- ↑ Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ a b c d e https://books.google.com.br/books?id=IGOhdT-w1eIC&pg=PA89&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false, 2018. augusztus 13.
Források szerkesztés
- Encyclopædia Britannica 11. kiadásának azonos szócikke
