Janko Šafarik

Janko Šafarik (Safarik János, Kiskőrös, 1814. november 14. – Prága, 1876. július 19.) orvosdoktor, szlovák származású szerb történetíró, Vojtěch Šafařík egyetemi tanár nagybátyja.

Janko Šafarik
Született	1814. november 14. Kiskőrös
Elhunyt	1876. július 19. (61 évesen) Prága
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos, történetíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Ján Šafárik jószágigazgatónak, a nyelvtudós Pavel Jozef Šafárik idősebb testvérének és Zuzana Lauček fia. 1821-től az újvidéki német iskolában tanult. 1823-ban a szerb gimnáziumot látogatta, melynek igazgatója akkor nagybátyja Pavel Jozef Šafárik volt. 1823-ban bevégezvén a gimnáziumot, Pozsonyba ment, ahol bölcseleti és jogi tanulmányokat hallgatott és megismerkedett a szláv vezérférfiakkal (Hódža, Hurbán, Stur, Skultety és többekkel). 1832-től a pesti egyetemen az orvostudományokat hallgatta és Ján Kollár tót költő házát látogatta. 1834-től 1837-ig Bécsben végezte orvosi tanulmányait és 1838-ban orvosdoktorrá avatták. 1840-ben Újvidéken mint gyakorlóorvos telepedett le; ekkor kezdte a régi délszláv nyelvemlékek ismertetését, így 1840-ben a Danica Ilirskában a régi glagolita iratokat ismertette. 1843-ban Belgrádban a természettan és 1849-ben a történelem tanára lett és rendkívüli érdemeket szerzett a délszlávok régészete és régi történelme körül: okleveleket, régiségeket gyűjtött és ismertetett. 1861-ben a belgrádi múzeum és főiskola könyvtárának őre lett. Sok kitüntetést nyert; a szerb tudós társaság elnöke és több külföldi tudós társaság tagja lett; számos rendjellel is kitüntették. 1869-ben a szerb államtanács tagja lett.

Főbb munkája

• Acta archivi et reliquorum slavorum meridionalium. Belgrad, 1860.

Források

• Milan Horňák 2016: Život a diela Janka Šafárika. Venované 140. výročiu jeho úmrtia. Slovenská archeológia 2016/2.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Margalits Ede: Horvát történelmi repertorium – 1. kötet (1900)
• Prof. dr. Vojislav Maksimović: Janko Šafarik