Wikipédia

Jean-François Stévenin

francia színész, filmrendező, forgatókönyvíró (1944–2021)

Jean-François Stévenin (Lons-le-Saunier, Jura megye, 1944. április 23. – Neuilly-sur-Seine, Hauts-de-Seine megye, 2021. július 27.) francia színész, filmrendező, forgatókönyvíró.[7]

Jean-François Stévenin
A 43. Karlovy Vary-i Filmfesztiválon (2008)
A 43. Karlovy Vary-i Filmfesztiválon (2008)
SzületettJean-François Pol Guy Stévenin[1]
1944. április 23.[2][3][4][1]
Lons-le-Saunier[5][1]
Elhunyt2021. július 27. (77 évesen)[6][1]
Neuilly-sur-Seine[6][1]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Gyermekei
  • Sagamore Stévenin
  • Robinson Stévenin
  • Salomé Stévenin
  • Pierre Stévenin
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Prix France Culture Cinéma (2002)
  • Prix Jean Vigo (2018)
SírhelyePère-Lachaise temető (2021. augusztus 4. – )
Színészi pályafutása
Aktív évek1968–2021
Tevékenységszínész, filmrendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-François Stévenin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Származása, tanulmányai szerkesztés

A párizsi HEC Kereskedelmi Főiskolán (École des hautes études commerciales) végzett 1967 tavaszán.[8] Diplomamunkáját a filmkészítés közgazdasági kérdéseiről írta. Gyakorlati képzésre Kubába utazott, ahol a tejtermelésről készítettek oktató- és dokumentumfilmet.[9]

Itt kitanulta az összes filmkészítési feladatot, a műszaki teendőktől a segédrendezőig. Rövidesen rendezőasszisztensként működött Alain Cavalier rendező Françoise Sagan könyvéből készített Szívdobbanás (La Chamade) című 1968-es filmjének forgatási munkáiban.

Filmes alkotói munkája szerkesztés

Segédrendezőként, rendezőasszisztensként, majd önálló filmrendezőként és forgatókönyvíróként is dolgozott. Társrendezőként működött közre több film készítésében François Truffaut, Jacques Rivette, Jacques Rozier, Szabó László és Luigi Comencini filmrendezők mellett.[9] Három olyan mozifilmet rendezett önállóan, melyek később hazájában „kultuszfilmmé” váltak: a Passe montagne-t (1978), a Double messieurs-t (1986) és a Mischka-t (2002).[10] E filmek forgatókönyvét is ő maga írta.

Színészi pályájának kezdete szerkesztés

Miközben Jacques Rivette és Peter Fleischmann mellett rendező-asszisztensként dolgozott, belekóstolt a színészi munkába is.[9] Szerepelt Jacques Out 1 : Noli me tangere c. 1970-es filmjében, majd François Truffaut három filmjében is, így az 1970-es A vad gyerek-ben, az 1972-es Egy olyan szép lány, mint én-ben és az 1973-as Amerikai éjszakában is. Nagy áttörést jelentett számára Truffaut 1976-is Zsebpénz című filmdrámájában a főszereplő iskolaigazgató, Richet úr eljátszása. A film sikere lökést adott Stévenin karrierjének. Neves francia rendezők hívták meg jelentős filmjek főbb szerepeire: François Truffaut, Jacques Rivette, André Téchiné, Jean-Pierre Mocky, Bertrand Blier, Robert Enrico, Laetitia Masson, Yves Boisset).

1978-ban először fogott önálló rendezésbe, Passe montagne c. filmjében, amelyben az egyik főszerepet is maga vitte, a másik főszereplő, Jacques Villeret társaságában. 1980-ban John Irvin rendező meghívására az Egyesült Államokba utazott, hogy nemzetközi sztárcsapat tagjaként, Christopher Walken, Tom Berenger, Colin Blakely és Paul Freeman társaságában szerepeljen A háború kutyái című akciófilmben. Hasonlóan, nemzetközi csapatban szerepelt John Huston 1981-es Menekülés a győzelembe c. háborús filmdrámájában, Michael Caine, Sylvester Stallone, Pelé, Tim Pigott-Smith, Gera Zoltán, Max von Sydow és mások társaságában. A filmet Magyarországon forgatták.

Színészi pályája csúcsán szerkesztés

Az 1980-as évek elejére Stévenin a francia filmművészet meghatározó alakjai közé emelkedett. Főleg az ún. „szerzői filmekben” mutatott emlékezetes alakításokat, így Jacques Demy 1982-es Une chambre en ville c. filmjében (Dominique Sandával és Danielle Darrieux-vel), Jean-Luc Godard 1982-es Passiójáték c. vígjátékában (Isabelle Huppert-rel és Michel Piccolival), Bertrand Blier A mi történetünk c. filmdrámájában (Alain Delonnal), és 1988-ban Catherine Breillat Egy kamaszlány c. filmjében. 1986-ban rendezte meg második filmjét, a Double messieurs c. krimit, ahol Carole Bouquet-val adták a két főszereplőt. Patricia Mazuy rendezőnő 1989-es Peaux de vaches (Marhabőrök) c. filmdrámájának főszerepét játszotta, itt szerepelt először együtt leányával, az elsőfilmes Salomé Stéveninnel.

Sokoldalú művész volt, nem hagyta magát beskatulyázni. 1992-ben játszott Alexandre Arcady rendező Le Grand Pardon II. című, algériai feketelábú környezetben játszódó bűnügyi filmjében Roger Haninnel; 1996-ban Jean-Pierre Améris rendező bensőséges érzelmeket mutató Les Aveux de l'innocent c. drámájában, de szerepelt olyan népszerű kosztümös kalandfilmben is, mint Philippe de Broca 1997-es A púpos-a. 2002-ben rendezte harmadik mozifilmjét, a Mischka című „drámakomédiát”, ahol szintén ő maga játszotta a főszerepet is, emellett szerepeltette mindkét gyermekét, Salomét és Robinsont is.

Későbbi pályája során rendszeresen játszotta széles közönségnek szánt, sikeres mozifilmek fontos háttérszerepeit. Christophe Gans 2001-es történelmi horrorfilmjében, a Farkasok szövetségében az egész összeesküvést háttérből mozgató fanatikus papot alakította, Vincent Cassel és Samuel Le Bihan társaságában. Jean-François Richet rendező ugyanebben az évben bemutatott Közönséges szerelem (De l’amour) című filmdrámájában Virginie Ledoyen mellett egy nyugtalanító rendőrt játszott. Patrice Leconte rendező 2002-es A férfi a vonatról című bűnügyi thrillerében Jean Rochefort és Johnny Hallyday mellett egy alkoholista helybélit játszik, aki belekeveredik a nehézfiúk bűncselekményébe. Bernerd Rapp rendező 2003-as Nem nagy ügy (Pas si grave) című tragikomédiájában spanyol bevándorlót, Alfred Lot rendező 2007-es A halál kamrája (La chambre des morts) című misztikus thrillerfilmjében egy állat-preparátort alakított.

Filmkészítői és színművészi életművéért 2018-ban megkapta a Jean Vigo-díjat, melyet Agnès Varda filmrendező-fotográfus-látványtervező nyújtott át neki.[9] Utolsó szerepét a 2021-ben készült A harminc koporsó szigete (L’île aux 30 cercueils) című misztikus drámai tévésorozat két epizódjában játszotta.

Halála szerkesztés

Hosszú betegség után, 2021. július 27-én hunyt el a Neuilly-sur-Seine-i kórházban, 77 éves korában.[11] 2021. augusztus 4-én a párizsi Père-Lachaise temetőben kapott végső nyughelyet. Utolsó útjára felesége, Claire, három gyermekük és Jackie Berroyer(wd) író-dramaturg kísérte, aki Stévenin munkatársa volt több filmje készítésében.[12]

Magánélete szerkesztés

Két házasságából négy gyermeke született, mind a négy színésznek állt.

Első feleségétől, Jacqueline Monnier pszichiáternőtől, aki Florence Stévenin néven szerepelt, 1974-ben egy fia született, Sagamore Stévenin. Az első házasságot az 1970-es évek végén felbontották, az elvált feleség 2008-ban elhunyt.

Második feleségétől, Claire Stévenintől (leánykori nevéről nincs adat), három gyermeke született, Robinson (*1981), Salomé (*1985) és Pierre (*1995). Második felesége 2021-ben meghalt.

Emlékezete szerkesztés

Marc-Édouard Nabe francia író Stévenint tette meg Lucette című 2012-es regényének egyik főszereplőjévé. A regény Lucette Destouches-nak, Louis-Ferdinand Céline francia író özvegyének életét dolgozza fel. Nabe, a regény írója Stévenin személyében egy olyan színész-rendezőt ábrázol, aki a regénybeli Céline író Nord című regényét próbálja filmre vinni.

Édouard Baer rendező Stévenin emlékének ajánlotta Adieu Paris című filmjét, melyet Stévenin halála után néhány hónappal, 2021. október 10-én mutattak be premier előtt, a Lumière Filmfesztiválon.

Munkássága szerkesztés

Filmrendező-asszisztensként szerkesztés

Rendező-forgatókönyvíróként szerkesztés

  • 1978: Passe montagne
  • 1986: Double messieurs
  • 2002: Mischka

Filmszínészként szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  6. ↑ a b Décès de l'acteur et réalisateur Jean-François Stévenin (francia nyelven), 2021. július 28. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
  7. ↑ Fichier des décès: Stévenin Jean Francois Pol Guy (francia nyelven). deces.matchid.io
  8. ↑ HEC Alumni. Hecalumni.fr . (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  9. ↑ a b c d L’acteur et réalisateur Jean-François Stévenin est mort (francia nyelven). Le Monde/AFP (lemonde.fr), 2021. július 29.
  10. ↑ Jacques Mandelbaum: Cinéma: Souvenirs fous d’un tournage flou dans le Jura (Passe-montagne, 1978) (francia nyelven). Le Monde (lemonde.fr), 2017. november 23.
  11. ↑ AFP: Décès de l'acteur et réalisateur Jean-François Stévenin (francia nyelven). Le Figaro , 2021. július 28. (Hozzáférés: 2023. január 23.)
  12. ↑ Émilie Meunier: Obsèques de Jean-François Stévenin : les enfants et l’épouse de l’acteur et réalisateur réunis pour un ultime hommage (PHOTOS) (francia nyelven). www.programme-tv.net , 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2023. január 26.)

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-François Stévenin témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jean-François_Stévenin&oldid=26297423”