Jean Charles Léonard de Sismondi
Sismondi, teljes nevén Jean Charles Léonard de Sismondi (Genf, 1773. május 19. – Genf, 1842. június 25.) svájci közgazdász és történész. A gazdasági romanticizmus egyik képviselője. Az egyensúlyi jövedelem elméletének egyik korai megfogalmazója, az első algebrai növekedési modell megalkotója
| Jean Charles Léonard de Sismondi | |
.png) | |
| Született | Jean Charles Léonard Simonde[1] 1773. május 9.[2][3][4][1][5] Genf[6][1][7] |
| Elhunyt | 1842. június 25. (69 évesen)[3][8][4][1][9] Chêne-Bougeries[1][7] |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | Jessie Allen (1819. április 15. – )[1][10] |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja (1841)[1] |
| Sírhelye | Cemetery of Chêne-Bougeries (Mbis-4)[11] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Charles Léonard de Sismondi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Korában Genf önálló kis köztársaság volt, amelyet laza szövetség fűzött Svájc többi kantonjához. Az ipari forradalom szétzúzta a kistermelést, a kézműves átadta helyét a gyári termelésnek, a saját mesterségére és szerény jólétére büszke, független kézműves pedig a nyomorgó proletárnak. Sismondi a tagja volt annak a tudós és író körnek, amely Madame de Staël írónő körül csoportosult.
Életpályája szerkesztés
Közgazdasági nézetei szerkesztés
Sismondi módszere – A kapitalizmus bírálata szerkesztés
A kispolgári értékek szószólója. Az angliai ipari forradalom társadalmi következményeit látva kiábrándult a laissez-faire elvéből és a kapitalista rendszer bírálója lett. Elméletének középpontjába a piac, a realizálás és a válságok problémáját állította. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tőkés tulajdonviszonyok gazdasági szabadság esetén súlyos bajokat idéznek elő. Tagadja, hogy az egyéni érdekek szabad érvényesülése megvalósítaná a társadalmi jólétet. Úgy képzeli, hogy az államhatalom gazdasági beavatkozása azzal, hogy szembeállítja minden magánérdekkel a közérdeket, kiküszöbölheti a tőkés társadalom ellentmondásait. A Smith-Ricardo iskolával ellentétben, amely a kapitalizmus kulcsproblémájának a felhalmozást tekintette és figyelmen kívül hagyta a realizálást, Sismondi a termelés és a fogyasztás közti ellentmondást és ezzel kapcsolatban a piac- és realizálási problémát állította előtérbe. A gépipar kialakulásának következményeként vezeti le a túltermelési válságok szükségszerűségét, s Malthushoz hasonlóan „harmadik személyek” fogyasztásában látja a kiutat. Csakhogy Sismondi számára Malthustól eltérően ezek elsősorban a kisárutermelők, a parasztok, a kézművesek. A szabad verseny szerinte pusztító gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Ezért a közgazdaságtan fő feladatát abban látja, hogy megvizsgálja, miként kellene a kormánynak a termelést és a forgalmat irányítania és szabályoznia, miként kellene igazságos módon a vagyont elosztania.
A tőkés gazdaság alapvető ellentmondásai Sismondinál szerkesztés
Rámutat arra, hogy a tőkés kizsákmányolja a munkást és célja ezért a termelés állandó fokozása. Emiatt a kapitalizmus fő ellentmondásának a termelés és a piac viszonyát tekintette. Úgy képzelte, hogy mivel a kisárutermelő nem zsákmányol ki senkit, ezért a kisárutermelésnél nincs termelés-piac probléma.
A tőkés felhalmozás folyamatának ábrázolása szerkesztés
Sismondi szerint a konkurenciaharc növeli a munkanélküliséget, a munkanélküliek szaporodása a túlnépesedést. A munkásosztály elnyomorodik, a csökkenő bérek pedig növelik a tőkés nyereségét. A cég üzemszüneti pontjával kapcsolatos tétele szerint rövid távon akkor is érdemes termelni, ha veszteség van, feltéve, hogy ez kisebb, mint az állandó költség.
A válságok szerkesztés
Sismondi elfogadja Adam Smith dogmáját, mely szerint az érték jövedelmekre oszlik, s ezek vásárlóerőt jelentenek a termelés számára, de szerinte a vásárlóerőt a korábbi jövedelmek jelentik. Ezért a gazdasági válságok okát abban látja, hogy a jövedelmek növekedése elmarad a termelés növekedése mögött. (Ha ez így lenne, akkor a kapitalizmusban állandó túltermelési válság lenne. Sismondi és Smith a termelést csak fogyasztási cikkek termelésének tekintette.) A Say-törvény kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik lényeges jószág a szabadidő, amely határt szab a cserére termelt termékek mennyiségének (a jövedelmeknek). Az újratermelés azonban mégis lehetséges, ha léteznek kisárutermelők és külső, nem tőkés országok. Vagyis a tőkés termelés csakis harmadik, kívülálló, nem tőkés személyek létezésével fejlődhet.
Sismondi elmélete a Marx válságelméletének, a tőkés gazdaságban létrejövő periodikus túltermelési válságok magyarázatának egyik kiindulópontja volt.
A Sismondi által ajánlott reformok szerkesztés
Eszményképe az ipari és mezőgazdasági kisárutermelés. A céhek példája nyomán a munkások tőkéssé válásának lehetőségét, illetve a munkanélkülivé, beteggé vált munkások segélyezését akarta elérni. Az állam segítségével a spontán gazdasági erők megfékezését és a technikai fejlődés korlátozását sürgette. Támogatta a protekcionizmust.
A sismondizmus történelmi sorsa szerkesztés
Sismondi nézeteiből kiindulva azonosította Rosa Luxemburg az imperializmust a gyarmathódító politikával, mivel azt vallotta, hogy ezt a politikát a belső értékesítési piacok csökkenése és a realizálási probléma kiéleződése diktálja a tőkés országok számára.
Az orosz liberális narodnyikok szintén Sismondi nézeteire alapozták Oroszország külön, nem kapitalista fejlődési útjának programját.
Sismondi gondolatait felhasználta az angol Hobson is, aki azt kívánta, hogy a termelést és a gazdagságot az „emberi hasznosság” álláspontjáról értékeljék, s olyan társadalmi reformprogrammal lépett fel, amelyben a munkabér minimumának meghatározása mellett megtalálható volt a monopóliumok feletti szigorú állami ellenőrzés is. Hobson szerint is elkerülhetetlenek az általános túltermelési válságok, melyek oka az, hogy állandó a törekvés a túlzott felhalmozásra és ugyanígy állandó a vásárlóképesség elmaradása. Ennek eredménye a tőkefelesleg, valamint a beruházási és fogyasztási cikkek belső, hazai kereslethiánya, ami a külgazdasági expanzió oka.
Művei szerkesztés
- De la richesse commerciale (A kereskedelmi gazdagság), 1803
- Histoire des républiques italiennes du moyen âge (Az olasz köztársaságok története), 1809–1818
- Histoire des Français (A franciák története), 1821–1844
- Études sur l'économie politique, 1837–1838
Magyarul megjelent művei szerkesztés
- Sismondi János: A nemzetgazdaságtan újabb elmélete, 1-2.; ford. Enyedi Lukács, Pólya Jakab; Pallas, Bp., 1893–1894
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g h 016007
- ↑ Andrew Bell: Encyclopædia Britannica (brit angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc.
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ AlKindi
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сисмонди Жан Шарль Леонар Симонд де, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ I12887
- ↑ Geneva cemeteries - history and guide
Források szerkesztés
- Közgazdasági kislexikon. Főszerk. Gyenis János. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 978-963-09-0881-8 (isbn 963-09-0881-6)
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 106. o. ISBN 963-9257-15-X
- A. V. Anyikin: Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó, 1978
- Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976