Wikipédia

Jermaine Jones

német születésű amerikai labdarúgó

Jermaine Jones (Németország, Frankfurt, 1981. november 3. –) egy német születésű, amerikai futball-játékos. Posztja szerint szélső középpályás. 2017 óta nincs csapata, válogatott szinten az amerikai labdarúgó-válogatott sorait erősíti.

Jermaine Jones
Jermaine Jones 2009-ben az FC Schalke 04 színeiben
Jermaine Jones 2009-ben az FC Schalke 04 színeiben
Személyes adatok
Születési dátum1981. november 3. (42 éves)[1][2]
Születési helyFrankfurt am Main, Németország
ÁllampolgárságUSA amerikai
Magasság184 cm
Testtömeg81 kg
Posztszélső
Klubadatok
Jelenlegi klubja-
Mezszám13
Junior klubok
IdőszakKlub
 németország SV Bonames
1994–1995németország FV Bad Vilbel
1995–2000németország Eintracht Frankfurt
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2000–2001németország Eintracht Frankfurt II.31(9)
2001–2003németország Eintracht Frankfurt46(7)
2004–2005németország Bayer Leverkusen II.15(5)
2004–2005németország Bayer Leverkusen5(0)
2005→ németország Eintracht Frankfurt14(3)
2005–2007németország Eintracht Frankfurt24(2)
2007–2014németország FC Schalke 04129(7)
2011→ anglia Blackburn Rovers FC15(0)
2014törökország Beşiktaş JK10(0)
2014–2015USA New England Revolution34(3)
2016USA Colorado Rapids13(3)
2017USA LA Galaxy20(1)
Válogatottság2
2001Németország Németország U208(3)
2008–2009Németország Németország3(0)
2010–USA Egyesült Államok41(2)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2014. május 21.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2014. június 2.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jermaine Jones témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magánélete szerkesztés

Jones Frankfurt-Bonames-ben nőtt fel. Az édesapja afroamerikai katona volt, aki Németországban állomásozott. Még gyermekként, Jones Chigagóban és a mississippi Greenwoodban is élt, mielőtt szülei elváltak, és ő édesanyjával visszaköltözött Németországba.

Jones a többszörös országos bajnok női focista, Steffi Jones jó barátja, aki szintén német-amerikai nemzetiségű, és egy afroamerikai katona gyermeke. Mindketten azonos klubban kezdték pályafutásukat, az SV Bonamesben (habár nem ugyanakkor). Kettőjük között rokoni kapcsolat nem áll fenn.[3]

Klub-pályafutása szerkesztés

Jones ifjúsági karrierjét az SV Bonames-ben kezdte, ezután az FV Bad Vilbelhez került, majd 1994 és 1995 között, 13 éves korában az Eintracht Frankfurt akadémiáján játszott. A következő öt évét tanulással és játéka minőségének javításával töltötte, majd a 2000–2001-es szezonban mutatkozott be az Eintracht Frankfurt II-es csapatánál (U23), s ebben az idényben 25 pályára lépése alkalmával 8 gólt szerzett. Az első számú keretbe 2001-ben került be. 2001 és 2003 között Jones 46 alkalommal lépett pályára a felnőtt csapatban és 7 gólt szerzett, elsősorban középső védekező középpályásként játszatták.

Jó formájának hatására a Bayer Leverkusen alkalmazásába került, ám az első csapatba kerülésre kevés esélye volt. A 2004–2005-ös Bundesliga szezon nagy része folyamán a háttérbe szorult, és a második csapatban kényszerült játszani. Jones, hat hónappal a Bayer Leverkusenhez történt igazolása után, kölcsönbe máris újra-aláírt az Eintracht Frankfurthoz, majd a következő szezonban befejezte a visszatérést a hessei székhelyű csapathoz, a 2005–2006-os szezon előtt. Ugyanakkor a 2005–2006-os szezonban Jones egy műtétet igénylő, súlyos lábsérülést szenvedett el, így nyolc hónapig nem léphetett pályára, mindössze a szezon utolsó meccsének első félidejében léphetett pályára. A következő két idényben Jones kialakította önmagáról a „tini bálvány” képet, s magát minőségi játékossá képezve a csapat kapitánya lett.

2007 márciusában Jones bejelentette, hogy a 2006–2007-es szezon után nem hosszabbítja meg szerződését az Eintracht Frankfurttal.[4] Több szurkolót felháborított, hogy Jones törölte szerződési tárgyalását a klub elnökével, Heribert Bruchhagennel, néhány nappal azelőtt, hogy arra sor került volna. 2006 októberében Jonesnak már egyszer meg kellett védenie magát, amikor elutasított egy ajánlatot, azzal az indokkal, hogy mivel a Sasok vezetősége sokat segített neki a sérülése idején, maradni akart a csapatnál.[5] Ám később mégis a Bundesliga óriáshoz, a Schalke 04-hez csatlakozott.

A következő három idény viszonylag sokrétű volt a Schalke-nél, Jones karrierjét újabb sérülések hátráltatták, köztük egy hajszálrepedéses izomsérülés, amelynek köszönhetően kihagyásra kényszerült a 2009–2010-es szezon nagy részében. Ám mégis 70-szer lépett pályára a három szezon alatt, így rendszeres játéklehetőséget élvezhetett. A 2010–2011-es szezon eleje azonban újra játékhiányban telt, miután összetűzésbe keveredett Felix Magath vezetőedzővel, és az átigazolható játékosok listájára került.

2011. január 14-én kiderült, hogy az angol Premier League-beli csapat, a Blackburn Rovers érdeklődést mutatott Jones kölcsönbe való igazolásához, azzal a céllal, hogy Jones-szal szerződést köthessenek a 2010–11-es szezon végére. A Rovers játékos Vince Grella rendszeres sérülésekkel küszködött, így a Roversnek új védő szerepkörű játékos után kellett néznie, és az új Rovers menedzser, Steve Kean újonnan alakuló legénységébe Jones tökéletesen illeszkedett.[6] Január 15-én Kean megerősítette, hogy a megállapodásra a jövő héten kerül sor.[7]

2011. január 18-án a klub által megerősítést nyert, hogy Jones a szezon végéig kölcsönbe aláírt a Rovers-hez.[8] Jones a Premier League-ben 2011. január 23-án mutatkozott be egy hazai, az Ewood Parkban játszott, West Bromwich Albion elleni 2–0-ra megnyert mérkőzésen, ahol a meccset végigjátszva a klubban való első szereplésekor a „meccs emberévé” választották. 2011. április 30-án Jones újból a meccs embere lett 90 percet játszva a Bolton Wanderers elleni 1–0-ra megnyert meccs alkalmával az Ewood Parkban. Jones 2011. május 7-én az Upton Parkban, a West Ham United-dal játszott 1–1-es döntetlen alkalmával is a teljes játékidő alatt a pályán volt. 2011. május 14-én Jones a kezdőcsapatban volt a Manchester United ellen az Ewood Parkban, s egy sárga lapot is elkönyvelhetett Phil Dowd bírótól, majd a 73. percben David Dunn érkezett a helyére. 2011. május 22-én a Wolverhampton Wanderers elleni, a Molineux-ban játszott meccsen szintén 90 percet töltött a pályán, a szezonzáró 3–2-es Rovers győzelemmel zárult. A Barclays Premier League-ben összesen 15 alkalommal szerepelt a kezdőcsapatban és összesen 8 sárga lapot gyűjtött.

A válogatottban szerkesztés

Miután Jones betört az Eintracht Frankfurt csapatába, meghívót kapott Németország nemzeti U21-es labdarúgó-válogatottjába, és a szurkolók kedvence lett, némileg külső megjelenése okán is.[9]

Bár Jones négy alkalommal is játszott a német U21-es válogatottban, a felnőtt csapatból általában kiszorult, kivéve néhány barátságos meccs cserejátékosi szerepét.[10] 2009 júniusában Jones a médiának kijelentette, hogy elérhető lesz az Egyesült Államok férfi labdarúgó-válogatottja részére, miután számára világossá vált, hogy az akkor német vezetőedző, Joachim Löw nem számít rá a német csapat tagjaként. Jones-nak lehetősége volt erre egy új FIFA-döntés alapján, miszerint egy játékos válthat nemzeti labdarúgó-válogatottat, ha azelőtt még nem játszott a felnőtt csapat tagjaként hivatalos FIFA meccsen, a szabály szerint a junior meccsek nem számítanak. Jones jogosult lehetett, köszönhetően édesapja amerikai állampolgárságának.[11][12] 2009. október 20-án a FIFA jóváhagyta Jones csatlakozását az amerikai nemzeti csapathoz.[13] Az amerikai nemzeti csapattal 2010 márciusában találkozott először, s Tim Howard szerint „remekül” beilleszkedett.[14] Végül Jones nem épült fel időben a világbajnokságra való szereplésre.

2010. augusztus 4-én Jones meghívót kapott a nemzeti válogatottba, az augusztus 10-ei, Brazília elleni meccsre.[15] Azonban a következő napon Jones visszalépett a csapatban való szerepléstől, erőnléti aggályaira hivatkozva, az előző évi sérüléséből kifolyóan.[16] Jones szerepelt azon a listán, amelyen az októberben Lengyelország és Kolumbia ellen játszott barátságos mérkőzéseken részt vevő játékosok voltak megtalálhatóak. Az Amerikai labdarúgó-válogatottban Lengyelország ellen mutatkozott be, ahol a 13. percben szerzett Jozy Altidore gól gólpasszát adta. Jones első válogatottbeli gólját látszólag 2011. június 19-én szerezte a Jamaica elleni CONCACAF-aranykupa negyeddöntő meccsen, ám a gólt később egy jamaicai védő öngóljának ítélték. 2012. január 21-én Jones a csapatkapitány volt a Venezuela ellen 1–0-ra megnyert barátságos mérkőzésen. Az amerikai média mind Jones csapatkapitányi kinevezése, mind Jürgen Klinsmann döntése ellen szavát emelte.[17]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ transfermarkt.com (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ As (spanyol nyelven). Grupo PRISA
  3. ↑ „Zwei von uns”, ZDF, 2006. május 21.. [2007. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. október 21.) (német nyelvű) 
  4. ↑ „Nichts als die Wahrheit”, Eintracht Frankfurt bulletin board, 2007. március 13.. [2007. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 16.) 
  5. ↑ „Jones lehnt Vertragsangebot ab”, Eintracht Frankfurt bulletin board, 2006. október 8.. [2007. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. október 21.) (német nyelvű) 
  6. ↑ Rovers in for Jones – US ace set for Ewood switch. SkySports.com, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  7. ↑ Kean hopes for Jones deal. SkySports.com), 2011. január 15. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  8. ↑ Jones completes Rovers move. rovers.co.uk), 2011. január 18. [2011. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 18.)
  9. ↑ Fußball-Weltverband genehmigt Jones-Wechsel (német nyelven). transfermarkt.de, 2009. október 21. [2010. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  10. ↑ Matthias Arnhold: Jermaine Jones - International Appearances. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2011. július 15. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
  11. ↑ US-Coach Bradley plant mit Schalker Jones (német nyelven). transfermarkt.de, 2009. október 21. [2009. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  12. ↑ Jones turns back on Germany to play for USA. ESPN, 2009. június 12. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
  13. ↑ Jones Cleared To Play For U.S.. Goal.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  14. ↑ Tim Howard on Jermaine Jones. usa.worldcupblog.org, 2010. március 11. [2010. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  15. ↑ Fourteen Players from 2010 FIFA World Cup Squad Highlight U.S. Roster Against Brazil. USsoccer.com, 2010. augusztus 4. [2010. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 4.)
  16. ↑ Altidore and Gonzalez Added to U.S. Roster. USsoccer.com, 2010. augusztus 5. [2010. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  17. ↑ Klinsmann macht Jones zum Kapitän - unter Protest! (német nyelven). kicker.de, 2012. január 22. (Hozzáférés: 2012. január 22.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jermaine Jones című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jermaine_Jones&oldid=25689300”