Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja

Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja (oroszul: Евфросиния Антоновна Керсновская, Orosz Birodalom, Odessza, 1908. január 8. – Oroszország, Jesszentuki, 1994. március 8.) orosz nő, aki 12 évet töltött a Gulágon mint politikai elítélt, majd büntetése letelte után mint száműzött, ugyanott dolgozott nyugdíjazásáig. Az 1960-as években megírta visszaemlékezéseit.

Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja
Született	1908. január 8. Odessza
Elhunyt	1994. március 8. (86 évesen) Jesszentuki
Állampolgársága	orosz (–1917) orosz (1991–) Orosz Köztársaság (1917–1917) Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (1917–1922) szovjet (1922–1991)
Foglalkozása	író földbirtokos festőművész
Sírhelye	Jesszentuki
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Kersznovszkaja orosz nemesi családban született Odesszában, de ősei között görögök is voltak. Az oroszországi polgárháború alatt Besszarábiába költöztek, ahol gazdálkodással foglalkoztak. Besszarábiát hamarosan Romániához csatolták. 1940-ben a területet elfoglalta a Szovjetunió, és Kersznovszkaját és anyját, mint földbirtokosokat elűzték az otthonukból, apja ekkor már nem élt. 1941-ben kitelepítették Szibériába, ahol egy fakitermelő telepen kellett dolgoznia. 1942-ben megszökött, de néhány hónap múlva elfogták és halálra ítélték. Elutasította, hogy kegyelmi kérvényt nyújtson be, ám ennek ellenére büntetését 10 év kényszermunkára változtatták, melyet a Norillágon kellett eltöltenie, túl az északi sarkkörön.

A Norillagon dolgozott Norilszk város építkezésein, a helyi kórházban mint ápolónő, boncmester, majd bányába került, ahol nehéz fizikai munkát végzett. A bányából rövid időre ismét visszakerült a kórházba, de, hogy büntetését rövidítse, nehéz vasúti munkákat (árurakodást, pályakarbantartást) is elvállalt. A kényszermunka letelte után sem térhetett haza, mivel örökös száműzetésre ítélték, amit kitelepítésének eredeti helyén, a fakitermelő telepen kellett volna eltöltenie, ahonnan annak idején megszökött.

Azonban sikerült Norilszkban maradnia, ahol nyugdíjazásáig ismét a bányában dolgozott fizikai munkásként. Ebben az időszakban bátor kiállása miatt a KGB látókörébe is bekerült. Nyugdíjazása után édesanyjával együtt Jesszentukiban telepedett le, ahol 1964 és 1968 között megírta emlékiratait. 1994-ben hunyt el.

Emlékiratai

Emlékeit 12 füzetben örökítette meg, 2 200 000 karakterben, a szöveghez 680 rajzot készített.

Művéből 3 példányt készített. 1968-tól szamizdatként kezdett terjedni, a gépelt lapok hátoldalán a képekkel. 1990-ben az Ogonyok és a Znamja lapokban kivonatokat tettek közzé a műből, akárcsak a The Observerben 1990 júniusában, majd később német és francia részleges kiadások következtek.

2001-ben jelent meg a teljes mű 6 kötetben Oroszországban, azóta több nyelvre lefordították, magyarul „Mennyit ér egy ember?” címmel jelent meg 2012-ben.

Magyarul

• Mennyit ér egy ember?; ford. Balkó Ágnes; M-érték, Bp., 2012

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Eufrosinia Kersnovskaya című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Jefroszinyija Kersznovszkaja: Mennyit ér egy ember?, Mérték kiadó, 2012, ISBN 978 615 511 3314
• gulag.su (angolul) (oroszul)