Johann Wilhelm Ludwig von Luce
Johann Wilhelm Ludwig Luce, 1795-től von Luce[3], észt nyelven: Johann Willem Luddi Ludse (Hasselfelde (ma Oberharz am Brocken város része), Braunschweig–Lüneburgi Hercegség, 1756. augusztus 25. – Arensburg, ma Kuressaare, Észtország, 1842. május 23.) német evangélikus pap, orvos, író, helytörténész és numizmatikus.
| Johann Wilhelm Ludwig von Luce | |
 | |
| Született | 1756. augusztus 25. Hasselfelde[1] |
| Elhunyt | 1842. május 23. (85 évesen) Kuressaare[2] |
| Állampolgársága | orosz |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Wilhelm Ludwig von Luce témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1769-ban a halberstadti egyházi iskolába járt, ahol szülei kívánságának megfelelően, ám saját hajlandósága ellenére teológiai tanulmányokra kellett készülnie. 1774-től a Göttingeni Egyetemen, 1776 és 1777 közt a Helmstedti Egyetemen hallgatott teológiát. 1781-ben Saaremaa szigetén lett magántanár, 1783-ban Püha lelkésze lett.[4] Nem kedvelte a papi munkát, emiatt depresszióban szenvedett, s már 1785-ben feladta lelkészi állását, s egy lahetagusei kúriába vonult vissza. Ezekben az években több verseskötete jelent meg. Nem sokkal első felesége 1788-as halála után 1789-ben visszatért Németországba, ahol a göttingeni és az Erfurti Egyetemen 1792-ig orvosi tanulmányokat folytatott. Ezután Szentpéterváron át visszatért Livóniába. Itt többek közt orvosként is tevékenykedett, ő volt Saaremaa első kórházának megalapítója. 1795. március 8.-án Bécsben nemességet kapott.[5] 1804 és 1820 közt az arensburgi tankerület tanfelügyelője volt.
1817-ben Arensburgban megalapította az Estnische Gesellschaft-ot (Észt Társaság). Ez volt az első társaság a mai Észtország területén, amely az észt nyelvet népszerűsítette.[6][7] A Gesellschaft für Geschichte und Alterthumskunde der russischen Ostsee-Provinzen (Orosz Baltikumi Tartományok Történeti és Régészeti Társasága) alapító tagja volt. Numizmatikával is foglalkozott, 1839-ben gyűjteménye egy részét az Gelehrten Estnischen Gesellschaft-nak (Észt Tudományos Társaság) adományozta. Tagja volt a szentpétervári Kaiserlichen Pharmazeutischen Gesellschaft-nak (Birodalmi Gyógyszerészeti Társaság) és a Kaiserlichen Freien Ökonomischen Gesellschaft-nak (Birodalmi Szabadgazdasági Társaság) is. Levelező tagja volt a Kaiserlichen Philanthropischen Gesellschaft-nak (Birodalmi Filantropikus Társaság). Az orosz Bibliatársaság arensburgi fiókja alelnöke is volt.
Luce számos német és észt nyelvű gazdasági, orvosi és történelmi esszé szerzője volt, ezekben többek közt a jobbágyság beszüntetése mellett kampányolt. Munkáit a Monatsschrift für Geist und Herz című kiadványban publikálta. Észt nyelvű művei közül legjelentősebbnek Geschichten, dem Volke zu Nutzen und Freude, bereitet vom Schulrat Johann Willem Ludse című kötetét tartják.[8]
Első felesége Johanna Luise von Vietinghoff (1765. október 11. – 1788. augusztus 27.) volt. Második felesége Auguste Christine von Aderkas (1772. június 18. – 1817. október 31.), Gotthard Emanuel von Aderkas nővére volt, tőle született fia Friedrich Gotthard von Luce (1798-1881).[9][10]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
- ↑ Stammbuch des blühenden und abgestorbenen Adels in Deutschland. Band 2: G – L. Manz, Regensburg 1863, S. 384.
- ↑ Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. de Gruyter, Berlin u. a. 2006, ISBN 3-11-018025-1, S. 166, (Digitalisat).
- ↑ Adelslexikon. Band 8: Loe – Mes (= Genealogisches Handbuch des Adels. Bd. 113). C. A. Starke, Limburg (Lahn) 1997, ISBN 3-7980-0813-2, S. 79.
- ↑ Jörg Hackmann: Von der „Gelehrten Estnischen Gesellschaft“ zu „Õpetatud Eesti Selts“. Verein und Nation in Estland. In: Norbert Angermann, Michael Garleff, Wilhelm Lenz (Hrsg.): Ostseeprovinzen, Baltische Staaten und das Nationale. Festschrift für Gert von Pistohlkors zum 70. Geburtstag (= Schriften der Baltischen Historischen Kommission. 14). LIT, Münster 2005, ISBN 3-8258-9086-4, S. 185–211, hier S. 188, (Digitalisat).
- ↑ Jaan Undusk: Adressat und Sprache im deutschbaltischen Literaturraum. In: Ulrich Obst, Gerhard Ressel (Hrsg.): Balten – Slaven – Deutsche. Aspekte und Perspektiven kultureller Kontakte. Festschrift für Friedrich Scholz zum 70. Geburtstag (= Veröffentlichungen des Slavisch-Baltischen Seminars der Universität Münster. 1). LIT, Münster u. a. 1999, ISBN 3-89473-726-3, S. 347–361, hier S. 353, (Digitalisat).
- ↑ Henno Jänes: Geschichte der estnischen Literatur (= Stockholm Studies in History of Literature. 8, ISSN 0491-0869). Almqvist & Wiksell, Stockholm 1965, S. 26.
- ↑ Genealogisches Handbuch der Oeselschen Ritterschaft (1935), Seite 541.
- ↑ Biografie (estn.). [2022. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 8.)
Források szerkesztés
- Oldala az EEVA adatbázisban
- Ernst Laurentz: Johann Wilhelm Ludwig von Luce. megjelent: Tähtsad mehed. Band 5 = Eesti Rahwa-Biblioteek. Band 30, 1884, S. 3–24, Online változat
- Johann Friedrich von Recke, Karl Eduard Napiersky: Allgemeines Schriftsteller- und Gelehrten-Lexikon der Provinzen Livland, Esthland und Kurland. Band 3: L – R. Steffenhagen und Sohn, Mitau 1831, 112–119. oldalak, Online változat
- Carola L. Gottzmann, Petra Hörner: Lexikon der deutschsprachigen Literatur des Baltikums und St. Petersburgs. Vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Band 2: H – M. de Gruyter, Berlin u. a. 2007, ISBN 9783110193381, 857–858. oldalak
- Oldala a BBLD – Baltisches biografisches Lexikon digital adatbázisban
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Wilhelm Ludwig Luce című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.