John F. Huenergardt
John Friederick Huenergardt (1875–1955) oroszországi német származású adventista misszionárius, lelkész, a délkelet-európai adventizmus egyik úttörője.
| John F. Huenergardt | |
| Született | 1875 Oroszország |
| Elhunyt | 1955 (79-80 évesen) |
| Foglalkozása | misszionárius |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Oroszországi német családban született, majd szüleivel gyermekként emigrált Amerikába.[1] Kivándorlásuk összefüggésben állt az ottani németek tömeges elvándorlásával.
1892-ben keresztelkedett meg.[2] 1897-ben érkezett az Egyesült Államokból Németországba misszionáriusként,[2] majd onnan az egyház 1898-ban a Kárpát-medencébe küldte, hogy ott kezdje meg missziós munkáját.[1] Megtanult magyarul, és 1902-ben a magyar és a balkáni államok missziós területének felügyelője lett,[1] majd az 1907-es magyar konferencia és az 1912-es budapesti székhellyel rendelkező ún. „Duna-unió” konferencia elnöke lett. Ez a konferencia lefedte Románia, Bulgária, Jugoszlávia és Magyarország területét.[1]
A Német adventista unió éves közgyűlésein gyakran beválasztották Huenergardtot a konferencia valamelyik bizottságába és misszióterületi és egyesületi vezetőként vett részt az Európai Generál Konferencia, majd a Generál Konferencia ülésein, majd pedig unióelnökként az Európai Divízió bizottságának tagjaként is tevékenykedett.[2]
Missziómunkásokat és könyvevangelistákat képzett, és kiadványokat adott ki a régió nyelvein.[1] 1910-ben német evangélisták érkeztek a segítségére.[1]
1919-ben visszaköltözött az Egyesült Államokba. Illinoisban a Broadview Főiskola és Teológiai Szeminárium munkájában vett részt.[1] 1925 és 1929 között az Általános Konferencia Házi Missziói Irodájának asszisztens titkára.[1]
Majd újra Európába ment és az 1930-as évek elején a Jugoszláv (adventista) Unió elnöke lett.[1] 1935-ben visszatért az Egyesült Államokba, ahol egy évvel később nyugdíjba ment. Haláláig Kaliforniában a német nyelvű gyülekezetek lelkésze volt.[1]
Magyarországon szerkesztés
1898 nyarán ülésezett az adventista Német Egyesület konferenciája, ahol elhatározták az Európai Uniókonferencia megalapítását. Itt felbuzdulva Wilhelm Tentesch kelet-európai missziós eredményein és a fogarasi gyülekezet megalapításán, úgy döntöttek, hogy a fiatal Huenergardtot Kolozsvárra küldik.[3]
Huenergadt 1898 augusztusában érkezett Bécs felől Budapestre. Itt találkozott Szabó Miklós Annával,[megj. 1] az egyik első budapesti adventistával, akit még Conradi keresztelt meg Kolozsvárott,[4] majd továbbutazott Erdélybe.
Erdélyben szerkesztés
Kolozsváron lakott Rottmayer János és családja, akik szintén adventisták lettek. Bár Fogarason volt az első gyülekezet, Kolozsvár volt az ideális helyszín az erdélyi misszió központjának.[4]
Huenergardt először is magyarul kezdett tanulni. Majd mintegy másfél év múlva már tolmács nélkül kezdett előadásokat tartani: „Megértették, mert azt mondták, hogy többé ne merjek tolmács által beszélni.” – írta egy levelében.[5]
Kolozsvár mellett más erdélyi városokban is dolgozott. A századvégi erdélyi Magyar Ujság szerint Fogarason már 1898-ban tekintélyes számban voltak olyan — többnyire szász — családok, „amelyek többé nem a vasárnapot, hanem a szombatot szentelik meg”.[6]
1898 decemberében írta a Pesti Napló fogarasi levelezője: [7]
- A harminc éves, herkulesi külsejű, megnyerő modorú férfiú sok ügyességgel és szerencsével kezdte meg működését. Az itteni nazarénus szektának egy töredékét csakhamar megnyerte a maga eszméinek ama nyilvános és hatósági előadásaival, melyeket hetenkint kétszer-háromszor rendezett nagyszámú hallgatóság előtt...
Majd 1899 februárjában a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap: [8]
- Az adventisták, a kiknek a Németországból ideszakadt Huenergardt a prófétájuk, sikertelenül próbálkoznak az erdélyi szászok között. Huenergardt legutóbb Nagyszebenbe tette át székhelyét Fogarasról, abban a reményben, hogy itt fogja felépíttetni az első adventista imaházat. Előadásokat tartott: a cirkumspektus szászok meg is hallgatták, de bizony az új evangéliumot nem vették be. Huenergardt azonban nem csügged, s kijelentette, hogy bejárja az egész Királyföldet, s megbolygatja az összes evangélikus gyülekezeteket. Jó lesz a pásztoroknak ébren lenni...
1901-re már gyülekezetek jöttek létre Aradon, Brassóban, Kolozsváron, Segesváron is.[4] Amikor Kolozsváron lakott, tudjuk, hogy házról-házra is járt és Biblia-órákat tartott.[4] Munkája eredményes volt, mert az ideérkezése idején (1898) csak 4-5 fő hívő volt a városban, de 1900 decemberére már 41 fő volt az itteni taglétszám. Itt csatlakozott a felekezethez Ősz B. Mihály és felesége 1901-ben, akiknek aztán jelentős szerepe a mai Magyarországon az adventista úttörők között.[4]
Hatósági fellépések is történetek ellene: 1903/04 telén Nagyszeben nem csak a város területéről, hanem az egész ország területéről kitiltotta. Vádként „a nyugalom megzavarása” szerepelt.[2] A támadások mögött az főleg az ott domináns szerepet játszó ortodox egyház állt. Huenergardt végül a mai Magyarországon elfogadhatóbb vallásszabadsági viszonyokat talált.[2]
A mai Magyarországon szerkesztés
1902-től kezdve az egyik legfontosabb vezetői feladatát Magyarországon az általa vezetett egyházterületi egységekben az összejövetelek körüli teendők alkották, valamint a hatósági engedélyek biztosítása.[2]
Már az első általános magyarországi adventista összejövetelen megjelent ötven személy négy nemzetiséghez tartozott: magyar, szász, román, szerb.[2] Majd a 20. század elején a békéscsabai gyülekezet megszervezésével az első szlovák ajkú adventista közösség alakult meg.[9] Ennek a közösségnek az alapítása is Huenergardt nevéhez kapcsolódik.[10]
1910-ben Gyula területéről tiltották ki öt évre, és a határozatot a gyülekezeti tagok kérésére sem függesztették fel.[2]
1912-ben létrejött az ún. Dunai Unió, amely magába foglalta a magyar, bolgár és román missziós területeket is, és amelynek élére Huenergardt került.
Az első világháború idején válságot élt át az adventista misszió. A lelkipásztorokat nagy számban küldték frontszolgálatra, a külföldi származásúakat kiutasították az országból. 1916 körül jelentkezett a pacifista elveket valló szakadár őrálló-mozgalom.[11]
Az őrálló-mozgalom hívei különösen Huenergardt felelősségét hangsúlyozták a gyülekezet tagjainak katonai szolgálatával kapcsolatban.[2] Nehézséget jelentett, hogy az egyház felső vezetése és Ellen G. White nem adott egyértelmű útmutatást a kérdésben.[2]
Huenergardt felesége már a háború során kérte a Generál Konferenciát, hogy férjét helyezzék vissza az Egyesült Államokba, mert öt gyermekük felnevelését és iskoláztatását nem tudják biztosítani az itteni fizetésből. A feleség 1914-től munkát is vállalt egy katonai kórházban. Végül a család 1919 elején hagyta el Magyarországot.[2]
Magyarul megjelent művei szerkesztés
A neve alatt megjelent művek:
- J. F. Huenergardt–Balázs Géza: Kik a hetednapi adventisták?; szerzői kiadás, Bp., 1922
- Huenergardt János: A szeretet uralma; Gyarmati, Bp., 1941 (Időszerű gondolatok könyvtára)
Kapcsolódó cikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g h i j peoplepill.com: About John. F. Huenergardt: Missionary (1875 - 1955) | Biography, Facts, Career, Wiki, Life (angol nyelven). peoplepill.com. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ a b c d e f g h i j k Rajki Z.: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója (2004)
- ↑ Zions-Wächter, 1898. aug., 61. p.
- ↑ a b c d e Rajki Z. - Szigeti J.: Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig (2012)
- ↑ Huenergardt J. F. levele Sohlmann Károlyhoz. 1938. szept. 25.
- ↑ Magyar Ujság, 1898-12-01
- ↑ Pesti Napló, 1898. december (49. évfolyam, 332-361. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ Protestáns egyházi és iskolai lapok – 42. évfolyam – 1899. | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ Spicer, W. A.: Misszióterületeink áttekintése (Arató, 1905)
- ↑ Több mint 100 éves a Hetednapi Adventista Egyház békéscsabai gyülekezete – Békéscsabai Adventista Gyülekezet (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. március 7.)
- ↑ Rajki - Szigeti : Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig (2012)
- ↑ Férje, Nagy György után – Huenergardt – Nagy Annaként említi
További információk szerkesztés
- Rajki Zoltán: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója. John Friederick Huenergardt élete és korának adventizmusa; Lucidus, Bp., 2004 (Kisebbségkutatás könyvek)