Wikipédia

John Hughes (filmrendező)

amerikai filmrendező, producer (1950-2009)
Ez a szócikk a filmrendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: John Hughes (egyértelműsítő lap).

John Wilden Hughes, Jr. (Lansing, Michigan, 1950. február 18. – New York, 2009. augusztus 6.) amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer.

John Hughes
SzületettJohn Wilden Hughes, Jr.
1950. február 18.
Lansing, Michigan, USA
Elhunyt2009. augusztus 6. (59 évesen)
New York, New York (állam), USA
MűvészneveJohn Hughes
Edmond Dantes
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
HázastársaNancy Ludwig (1970–2009, Hughes haláláig)
Foglalkozásafilmrendező, forgatókönyvíró, producer
Iskolái
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeLake Forest Cemetery[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz John Hughes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nevéhez olyan 1980-as és 1990-es évekbeli sikerfilmek kötődnek, mint Családi vakáció, Meglógtam a Ferrarival, Különös kísérlet, Nulladik óra, Valami kis szerelem, Tizenhat szál gyertya, Álmodj rózsaszínt, Repülők, vonatok, autók, Beethoven, Belevaló papapótló, Fogd a nőt és ne ereszd!, 101 kiskutya, Reszkessetek, betörők!, Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkban és Reszkessetek, betörők! 3., melyeknek többségét rendezőként jegyezte.

A tinédzserfilmek királyaként ismert Hughes szárnyai alól olyan színészek kerültek ki, mint Michael Keaton, Bill Paxton, Matthew Broderick, John Candy, Molly Ringwald vagy a Brat Pack-ként emlegetett feltörekvő, fiatal színészek.

Élete szerkesztés

Hughes 1950. február 18-án, Lansingban született. Anyja önkéntes volt egy segélyszervezetnél, apja, idősebb John Hughes pedig kereskedelmi alkalmazott volt.[2] Tizenkét éves koráig Grosse Pointe-ban élt.[3] Egy interjúban önmagát csendes gyerekként jellemezte.[4]

„Olyan környéken nőttem fel, ahol inkább lányok és öreg emberek éltek. Nem igazán voltak korombeli fiúk, ezért sok időt töltöttem egymagamban, elképzelve dolgokat. Amint kezdtük megszokni valahol, elköltöztünk. A hetedik osztályban életem kezdett jó lenni, aztán elköltözünk Chicagóba. Egy nagy középiskolába kerültem, ahol senkit sem ismertem. Aztán jött a Beatles, és megváltoztatta az egész életem. Amikor Bob Dylan Bringing It All Back Home című lemeze megjelent, nagyon megváltoztam. Csütörtökön egy személy voltam, pénteken már egy másik. Dylan, John Lennon és Picasso voltak a hőseim, mert mindegyikük egy adott művészeti ágat előrébb vittek, és amikor egy olyan pontra értek, hol jól érezték magukat, mindig továbbléptek.”

[4]

1963-ban Hughes családja Northbrookba, Chicago egyik külvárosába költözött, ahol apja tetőfedő anyagokat árult.[3] A Glenbrook North Középiskolába járt, és az ott eltöltött évek inspirálóan hatottak későbbi filmjeire.[5]

Családja szerkesztés

Feleségével Nancy Ludwig-al, akit a középiskolában ismert meg, 1970-ben házasodtak össze. Két fiuk, és négy unokájuk volt.[6][7][8]

Pályafutása szerkesztés

Miután kirúgták az Arizonai Egyetemről (University of Arizona),[9] befutott humoristáknak (Rodney Dangerfield, Joan Rivers) kezdett vicces szövegeket írni.[10] 1970-ben, vicceit felhasználva a chicagói Needham, Harper & Steers reklámcégnél,[11] majd 1974-ben a Leo Burnett Worldwide reklámügynökségénél dolgozott szövegíróként. Ezalatt az idő alatt készítette az Edge borotvahab híressé vált bankkártyás borotválkozós tesztjéről szóló reklámot.

Amikor a Virginia Slims cigarettamárka kampányával bízták meg gyakran utazott New Yorkba, a Philip Morris székhelyére. New York-i útja alkalmat adtak arra, hogy meglátogassa a National Lampoon humormagazin irodáit is.[3] Amikor megírt egy gyerekkori családi nyaralás által ihletett történetet, a magazin munkatársává választották.[10] A „Vakáció '58” című történetéből készült később a Családi vakáció című film. A Lampoonban megjelent egyéb művei mellett az áprilisi tréfának íródott „Az én péniszem” és „Az én vaginám” című történetekben már kirajzolódott Hughes érzékenysége a kamaszok életének jellemzőire és beszédmódjára.

Első forgatókönyvét (Haláli buli) a magazin munkatársaként írta, azonban ez a film nem vált sikeressé. Következő forgatókönyve, az 1983-as Családi vakáció sikerének köszönhetően a Lampoon újra visszakerült a filmgyártás térképére.

Rendezői debütálása, a Tizenhat szál gyertya 1984-es bemutatása szinte csak dicséretet kapott, melyben annak is szerepe volt, hogy a felső középosztálybeli középiskolások életét őszintébben mutatta be, mint az 1982-es Malackodókból inspirálódó korabeli tinédzserfilmek. A Tizenhat szál gyertya volt az első a középiskolai életről szóló Hughes-filmek sorában.

Hogy elkerülje a tinifilmek rendezőjeként való beskatulyázást, Hughes 1987-ben megrendezte a bombasikerű Repülők, vonatok, autók című filmet, melynek főszereplői Steve Martin és John Candy voltak. Későbbi rendezései már nem bizonyultak annyira sikeresnek, de a Belevaló papapótló viszonylag népszerű volt. Pénzügyileg legsikeresebb filmje a Reszkessetek, betörők!, melynek forgatókönyvírója és producere volt. A film egy karácsonykor véletlenül otthon felejtett gyerekről szól, aki önmagát és házukat védi két botcsinálta betörőtől. A film 1990 legjövedelmezőbb filmje volt, és azóta is minden idők legsikeresebb valós felvételű (live-action) vígjátékának számít. Rendezőként utolsó filmje az 1991-es Huncutka volt.

Forgatókönyveket is írt Edmond Dantès álnév alatt, mely nevet Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényének főhősétől kölcsönzött. Edmond Dantès álnév alatt többek között az Álmomban már láttalak és a Fúrófej Taylor című filmeket írta.[10]

1994-ben visszavonult a nyilvánosságtól és visszaköltözött Chicago környékére. Jelentősen megviselte John Candy az évben történt hirtelen halála. Vince Vaughn, Hughes egyik barátjának elmondása szerint: „Sokat beszélt arról, mennyire szerette volna, ha John Candy tovább él. Azt gondolom, hogy akkor John több filmet rendezett volna.”[3] A következő években Hughes ritkán adott interjúkat, kivéve egy néhányat 1999-ben, amikor az általa írt, A szerelem rabja (Fogda bújócska) című film zenei albumát kellett népszerűsíteni.[12] Az albumot fia, John Hughes III állította össze, és annak chicagói lemezkiadójánál, a Hefty Records-nál jelent meg.[13] 1999-ben felvett egy audiokommentárt a Meglógtam a Ferrarival DVD-kiadásához.[14]

Filmjeinek jellegzetességei szerkesztés

Hughes filmjeinek többsége Chicago északi részének külvárosaiban játszódik. Bizonyos filmekben a helyszín a kitalált Shermer nevű városka, mely Northbrook egykori nevére Shermerville-re utal. Filmjeinek másik következetesen fennmaradó eleme a popzenei elemek hangsúlyos megjelenése. Gyakran alkalmazott olyan filmes eszközöket mint a negyedik fal áttörése egyes szereplők által; a stáblista közben bevágott jelenetek; nemlineáris montázsok; befagyasztott kép alkalmazása a film végén, a stáblista előtt.

Halála szerkesztés

Hughes 2009. augusztus 6-án szívrohamban halt meg Manhattanban, ahol éppen családját látogatta meg.[15][16][17] Azon a reggelen Hughes a manhattani Nyugati 55. utcán érte a szívroham. Az eszméletlen rendezőt a St. Luke's-Roosevelt Kórházba szállították, és később halottá nyilvánították.[18]

Az 59 éves rendezőt augusztus 11-én Chicagóban búcsúztatták, majd a Lake Forest-i temetőben helyezték örök nyugalomra.[19]

Az NBC Balfékek (Community) című sorozatának pilot epizódját (2009. szeptember 17.) Hughes emlékének szentelték. Az epizódban számos jelenet utal a Nulladik órára, és a végén elhangzik a Don't You (Forget About Me) egyik feldolgozása is.[20] A Tuti gimi 7. évadjának „Don't You Forget About Me” című része hasonlóan végződik mint a Tizenhat szál gyertya, és Hughes többi filmjére való utalásokat is tartalmaz.[21] 2011-ben a Bob burgerfalodája animációs komédia „Sheesh! Cab, Bob?” című része ugyancsak a Tizenhat szál gyertya előtt tiszteleg.

Tisztelgés az Oscar-gálán szerkesztés

2010. március 7-én, a 82. Oscar-gála keretein belül megemlékeztek a nemrégiben elhunyt rendezőről. Az esemény alatt Hughes filmjeiből vetítettek jelenteket, és az egykori szereplők (Molly Ringwald, Matthew Broderick, Macaulay Culkin, Judd Nelson, Ally Sheedy, Anthony Michael Hall, Jon Cryer) megemlékeztek a rendezőről és munkásságáról.[22][23]

Filmjei szerkesztés

Év Cím Rendező Producer Forgatókönyvíró Megjegyzés
1979 Delta House
 
 Tévésorozat
1982 Haláli buli
 
1983 At Ease
 
 Tévésorozat
A kispapa
 
Családi vakáció
 
Kincs a kannibálok szigetén
 
1984 Tizenhat szál gyertya
 
 
1985 Nulladik óra
 
 
 
Európai vakáció
 
Különös kísérlet
 
 
1986 Álmodj rózsaszínt
 
 
Meglógtam a Ferrarival
 
 
 
1987 Valami kis szerelem
 
 
Repülők, vonatok, autók
 
 
 
1988 Drágám, terhes vagyok!
 
 
 
A nagy kiruccanás
 
 
1989 Belevaló papapótló
 
 
 
Karácsonyi vakáció
 
 
1990 Reszkessetek, betörők!
 
 
1991 Fogd a nőt és ne ereszd!
 
 
Mama pici fia
 
Az agyamra mész!
 
Huncutka
 
 
 
1992 Beethoven
 
Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkban
 
 
1993 Dennis, a komisz
 
 
1994 Szabadnapos baba
 
 
Csoda New Yorkban
 
 
1996 101 kiskutya
 
 
1997 Flubber - A szórakozott professzor
 
Reszkessetek, betörők! 3.
 
 
1998 A szerelem rabja (Fogda bújócska)
 
 
2001 Reszkess, Amerika!
 
2002 Álmomban már láttalak
 
2008 Fúrófej Taylor
 

Gyakori szereplők szerkesztés

 
John Candy nyolcszor szerepelt Hughes filmjeiben
 
Molly Ringwald Hughes egyik felfedezettje volt
 
A Reszkessetek, betörők!-ben híressé vált Macaulay Culkin 1991-ben

Számos színész többször is feltűnik Hughes különböző filmjeiben. A csúcstartó John Candy, aki mindenkinél többször, nyolc alkalommal játszott Hughes filmjeiben. Gyakori szereplők:

Könyv szerkesztés

  • The National Lampoon Sunday Newspaper Parody (1978) (P. J. O'Rourke-al közösen)

Don't You Forget About Me szerkesztés

A Don't You Forget About Me (Ne felejts el) egy 2009-es dokumentumfilm, melyben négy kanadai rendező Hughes keresésére indul, miután az 1990-es évek elején kikerült a rivaldafényből. A filmben Hughes egykori szereplői is megszólalnak.[24] A dokumentumfilm címe utalás a Nulladik óra himnuszának is számító Simple Minds dalra.

2007-ben Jaime Clarke szerkesztésében, Ally Sheedy előszavával jelent meg a Don't You Forget About Me című antológia, melyben kortárs írók John Hughes filmjeiről írnak.[25]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Find a Grave (angol nyelven)
  2. ↑ John Hughes életrajza (1950-). Filmreference.com. (Hozzáférés: 2012. november 27.)(angolul)
  3. ↑ a b c d David Kamp: Sweet Bard of Youth. Vanity Fair, 2010. március 1. (Hozzáférés: 2012. november 27.)(angolul)
  4. ↑ a b Molly Ringwald interjúja John Hughes-al. Seventeen Magazine, 1986 [2009. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)(angolul)
  5. ↑ Michael Joseph Gross: Amikor a vesztesek utalták a tinifilmeket. The New York Times, 2004. május 9. (Hozzáférés: 2012. november 28.)(angolul)
  6. ↑ John Hughes életrajza. [2013. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.)(angolul)
  7. ↑ Kristóf Norbert: Erre az útra nem kísérhet el senki. Origo, 2009. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. november 29.)
  8. ↑ Dean Goodman; Bob Tourtellotte, Peter Cooney: Szívrohamban elhunyt a „Brat Pack”-rendező, John Hughes. Reuters, 2009. augusztus 6.[halott link](angolul)
  9. ↑ Gyászjelentés: John Hughes. The Guardian, 2009. augusztus 7. (Hozzáférés: 2015. április 26.) (angolul)
  10. ↑ a b c Pat Saperstein: 59 éves korában elhunyt John Hughes rendező. Variety, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés: 2012. november 29.)(angolul)
  11. ↑ Dennis McLellan: 59 éves korában elhunyt John Hughes, a 80-as évek tinifilmjeinek alkotója. Los Angeles Times, 2009. augusztus 7. (Hozzáférés: 2012. november 28.)(angolul)
  12. ↑ Julio Diaz: John Hughes. Ink 19, 1999 [2012. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.)(angolul)
  13. ↑ Patrick Goldstein. „John Hughes emlékezete megmarad. Hollywood még mindig tiszteli, de mi történt a tinik királyával?”, Los Angeles Times, 2008. március 24. (angolul)
  14. ↑ Megléptem a Ferrarival - DVD adatok. Internet Movie Database. [2005. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.)
  15. ↑ Varga Ferenc: Meghalt John Hughes, a nyolcvanas évek tinifilmjeinek királya. Origo, 2008. augusztus 7. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
  16. ↑ „Elhunyt John Hughes vígjátékrendező”, BBC News, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés ideje: 2012. november 25.) (angolul)
  17. ↑ Tod Leopold. „59 éves korában elhunyt a Tizenhat szál gyertya és a Nulladik óra rendezője, John Hughes”, CNN, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés ideje: 2012. november 25.) 
  18. ↑ A hely ahol elveszítettük John Hughes-t. movieline.com, 2009. augusztus 13. [2011. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)(angolul)
  19. ↑ Mark Caro. „John Hughes temetése”, Los Angeles Times, 2009. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2012. november 27.) (angolul)
  20. ↑ A Balfékek pilot epizódját Hughes emlékének ajánlják. tampabay.com, 2009. szeptember 22. [2015. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)(angolul)
  21. ↑ A Tuti gimi Hughes előtt tiszteleg. SOAPnet. [2012. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)(angolul)
  22. ↑ BuzzSugar: Tisztelgés John Hughes emléke előtt a 2010-es Oscar-gálán. Popsugar.com, 2010. március 7. (Hozzáférés: 2012. november 25.)(angolul)
  23. ↑ 2010-es Oscar: John Hughes-ra emlékeztek a díjkiosztón. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)(angolul)
  24. ↑ „Hughes Doc Finds Distributor”, The Film Stage, 2009. augusztus 11.. [2009. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. november 25.) (angolul)
  25. ↑ Don't You Forget About Me: Contemporary Writers on the Films of John Hughes. amazon.com. (Hozzáférés: 2012. november 25.)(angolul)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Hughes_(filmrendező)&oldid=26378712”