Johnny Cecotto

venezuelai autó- és motorversenyző

Johnny Alberto Cecotto Persello (Caracas, 1956. január 25. –) venezuelai autó- és motorversenyző.

Johnny Cecotto
Cecotto 1978-ban
Cecotto 1978-ban
Életrajzi adatai
Született1956. január 25. (68 éves)
Caracas
NemzetiségeVenezuela venezuelai
Pályafutása
KategóriaGyorsaságimotoros-világbajnokság
Aktív évei1975 - 1980
CsapataYamaha
Nagydíjak száma48
Világbajnoki címek1975 - 350cc
1978 - Formula–750
Győzelmek14
Dobogós helyezések26
Első rajtkockák22
Leggyorsabb körök7
A Wikimédia Commons tartalmaz Johnny Cecotto témájú médiaállományokat.

Pályafutása szerkesztés

Motorversenyzés szerkesztés

1973-ban és 1974-ben megnyerte a venezuelai gyorsaságimotoros-bajnokságot.

1975-ben a Yamaha venezuelai importőre támogatásával részt vett a Daytona 200-on egy Yamaha TZ750-esel. A futamot az utolsó rajthelyről kezdte meg, a célban viszont harmadikként zárt, Gene Romero és Steve Baker mögött.[1]

A daytonai versenyt követően a világbajnokság futamain vett részt. Az egész év során párhuzamosan indult a 250- és a 350cc-es géposztályban. Debütáló versenyén, Franciaországban mind a két kategóriában győzött, majd további négy futamgyőzelmet szerzett az idényben. A 250-esek között negyedik lett a pontversenyben, a 350-es géposztályban pedig megnyerte a bajnokságot. Tizenkilenc éves korával a valaha volt legfiatalabb világbajnok lett a sportágban.[2]

Az 1976-os évet egy győzelemmel kezdte. Ezúttal megnyerte a Daytona 200-at, ahol a későbbi világbajnok, Kenny Robertsszel küzdött az elsőségért.[3] A világbajnokságon leginkább a 350-es kategóriára koncentrált, de elindult több versenyen az 500-asok között is. A kisebb géposztályban nem sikerült számára a címvédés; az olasz Walter Villa-val szemben maradt alul.

1977-ben megnyerte hazája világbajnoki versenyét a 350-es géposztályban, majd az osztrák nagydíjon súlyos balesetet szenvedett.[1] Sérülései miatt ki kellett hagynia a szezon nagy részét. Visszatérése után két futamgyőzelmet is szerzett az 500-asok mezőnyében. 1978-ban a Formula–750-es sorozat bajnoka volt, valamint harmadikként zárt az 500 cc-esek közt a világbajnokságon.

Az 1979-es osztrák nagydíjon újabb komoly baleset érte, ami miatt több futamon nem tudott részt venni az évben. 1980-ban még több alkalommal állt a dobogón, valamint győzött az olasz nagydíjon, a későbbiekben viszont nem szerepelt a világbajnokságon, és áttért az autóversenyzésre.

Autóversenyzés szerkesztés

1980-ban kezdte autóversenyzői pályafutását. Ebben az évben az európai Formula–2-es bajnokság három versenyén állt rajhoz. A következő szezonban már a sorozat tíz futamán szerepelt. Négy alkalommal végzett pontszerző helyen, és tizennegyedikként zárt a pontversenyben. 1982-ben a March Racing versenyzője lett. Három futamgyőzelmet szerzett, és további ötször állt dobogóra. A szezon egészén Corrado Fabival küzdött a bajnoki címért. Az olasz az utolsó futamon győzött, és egy ponttal megelőzte Cecottot, aki így második lett.

 
1984-ben a Dallasi nagydíjon

1984-ben a Formula–1-es világbajnokság futamain indult. Ettore Chimeri után ő lett hazája második Formula–1-es versenyzője. A Nyugat-amerikai nagydíjon hatodikként ért célba, amivel egy pontot szerzett. A következő évet Ayrton Senna csapattársaként kezdte a Toleman alakulatánál. A brit nagydíj időmérőedzésén súlyos balesetet szenvedett, melyben mindkét lába eltörött.[1] A baleset véget vetett formulaautós karrierjének, és felépülése után már leginkább túraautó-versenyeken indult.

1986-ban megnyerte a túraautók versenyét a makaói nagydíjon. 1987-ben az olasz Gianfranco Brancatellivel a túraautó-világbajnokságon indult. Egy abszolút, és két bajnoki futamgyőzelmet szereztek az évben; végül nyolcadikak lettek az összetettben. 1988 és 1992 között a német túraautó-bajnokságban szerepelt, emellett 1989-ben megnyerte az olasz sorozatot. 1990-ben nagy esélye volt a német bajnokság megnyerésére. A szezon utolsó versenyhétvégéje előtt 18 pontos előnye volt a második helyen álló Hans-Joachim Stuck előtt. A hockenheimi hétvége első futamán Michael Schumacherrel ütközött, majd a második futamon csak negyedik lett. Stuck tizenkét ponttal került elé és megnyerte a bajnoki címet.[4][5]

1994-ben és 1998-ban megnyerte a német Super Túraautó-Kupát. 2004-ig több nemzeti és nemzetközi sorozatban szerepelt, majd visszavonult. Jelenleg fia, Johnny Cecotto, Jr. pályafutását kezeli.

Eredményei szerkesztés

Teljes világbajnoki gyorsaságimotoros eredménylistája (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Kategória Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Pont Helyezés Győzelmek
1975 250cc Yamaha FRA
1
ESP
Hn
GER
Hn
NAT
2
IOM
-
NED
Hn
BEL
1
SWE
Hn
FIN
2
CZE
Hn
YUG
-
54 4. 2
350cc Yamaha FRA
1
ESP
2
AUT
Hn
GER
1
NAT
1
IOM
-
NED
5
FIN
1
CZE
Hn
YUG
-
78 1. 4
1976 350cc Yamaha FRA
2
AUT
1
NAT
1
YUG
Hn
IOM
-
NED
8
FIN
Hn
CZE
Hn
GER
2
ESP
4
65 2. 2
500cc Yamaha FRA
2
AUT
Hn
NAT
Hn
IOM
-
NED
Ni
BEL
-
SWE
-
FIN
-
CZE
-
GER
-
12 19. 0
1977 350cc Yamaha VEN
1
GER
Sér
NAT
Sér
ESP
Sér
FRA
Sér
YUG
Sér
NED
Sér
SWE
Hn
FIN
Hn
CZE
1
GBR
Hn
30 9. 2
500cc Yamaha VEN
4
AUT
Sér
GER
Sér
NAT
Sér
FRA
Sér
NED
Sér
BEL
Sér
SWE
2
FIN
1
CZE
1
GBR
Hn
50 4. 2
1978 500cc Yamaha VEN
Hn
ESP
4
AUT
2
FRA
Hn
NAT
Hn
NED
1
BEL
Hn
SWE
6
FIN
3
GBR
7
GER
2
66 3. 1
1979 500cc Yamaha VEN
Hn
AUT
Hn
GER
Sér
NAT
Sér
ESP
Sér
YUG
Sér
NED
Sér
BEL
Ni
SWE
Hn
FIN
7
GBR
Hn
FRA
5
10 20. 0
1980 350cc Yamaha NAT
1
FRA
2
NED
20
GBR
Hn
CZE
Hn
GER
3
37 4. 1
500cc Yamaha NAT
4
ESP
6
FRA
9
NED
6
BEL
Hn
FIN
-
GBR
5
GER
6
31 7. 0

Teljes eredménylistája az európai Formula–2-es bajnokságon (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Helyezés Pont
1980 Mike Earle with March Racing March 802 BMW THR
HOC
NÜR
VAL
PAU
SIL
Ki
ZOL
9
MUG
- 0
Minardi Minardi GM75 ZAN
15
PER
MIS
HOC
1981 Minardi Minardi BMW SIL
14
HOC
Ki
THR
4
NÜR
Ni
VAL
Ki
MUG
DNA
14. 6
Horag Hotz Racing March PAU
7
PER
Ki
SPA
Ki
DON
6
MIS
6
MAN
6
1982 March March BMW SIL
Ki
HOC
4
THR
1
NÜR
3
MUG
2
VAL
Ki
PAU
1
SPA
2
HOC
6
DON
2
MAN
1
PER
3
MIS
15
2. 56

Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
1983 Theodore Racing Team Theodore N183 Ford Cosworth DFV 3.0 V8 BRA
14
USW
6
FRA
11
SMR
Ki
MON
Nek
BEL
10
DET
Ki
CAN
Ki
GBR
Nk
GER
11
AUT
Nk
NED
Nk
ITA
12
EUR
RSA
19. 1
1984 Toleman Group Motorsport Toleman TG183B Hart 415T 1.5 L4T BRA
Ki
RSA
Ki
BEL
Ki
SMR
Hn
- 0
Toleman TG184 FRA
Ki
MON
Ki
CAN
9
DET
Ki
DAL
Ki
GBR
Nk
GER
AUT
NED
ITA
EUR
POR

Le Mans-i 24 órás autóverseny

Év Csapat Autó Csapattárs Csapattárs Helyezés
1981   BMW France BMW M1   Philippe Alliot   Bernard Darniche 16.
1996   Team Bigazzi SRL McLaren F1 GTR   Nelson Piquet   Danny Sullivan 8.
1998   Team BMW Motorsport BMW V12 LM   Pierluigi Martini   Joachim Winkelhock Kiesett

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c 8W - What?. //8w.forix.com, 1983. március 27. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  2. 50 Years Of Moto Grand Prix (1. kiadás). Hazelton Publishing Ltd, 1999. ISBN 1-874557-83-7
  3. 1976 Daytona 200, American Motorcyclist, May 1976, Vol. 30, No. 5, ISSN 0277-9358. Books.google.com. Hozzáférés ideje: 2010. május 3. 
  4. Mi lesz itt? Megint verseny?. belsoseg.blog.hu, 2010. október 18. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  5. http://www.driverdb.com/standings/25-1990/ Az 1990-es német túraautó-bajnokság végeredménye. driverdb.com. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

További információk szerkesztés