Julija Mihajlovna Lezsnyeva
Julija Mihajlovna Lezsnyeva (oroszul Юлия Михайловна Лежнева; Juzsno-Szahalinszk, 1989. december 5. –) orosz énekművész, koncert- és operaénekes, szoprán, mezzoszoprán.
| Julija Mihajlovna Lezsnyeva | |
 | |
| Lezsnyeva 2018-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Julija Mihajlovna Lezsnyeva |
| Született | 1989. december 5. (34 éves) Juzsno-Szahalinszk[1] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | énekhang, zongora |
| Hang | |
| Tevékenység | énekes, operaénekes |
| Kiadók | Decca |
| Julija Mihajlovna Lezsnyeva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Julija Mihajlovna Lezsnyeva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete, munkássága szerkesztés
Julija Lezsnyeva a Szahalin szigeten fekvő Juzsno-Szahalinszk városában született 1989-ben. Szülei zenekedvelő geofizikusok voltak, akik ötéves korában zongorázni és énekelni kezdték taníttatni. Hétéves korában a család Moszkvába költözött, és Lezsnyeva a Grecsanyinov Zeneiskolában folytatta tanulmányait. Itt már 11 éves korában kiderült különleges énekesi képessége. Alapfokú tanulmányai után 14 éves korában a Moszkvai Konzervatóriumban folytatta énekesi és zongorista tanulmányait. Itt mutatkozott be énekesként színpadon: tizenhat évesen Mozart Requiemjének egyik szólistája volt. Mindössze 17 éves volt, amikor megnyerte a nemzetközi Jelena Obrazcova által szervezett operaénekes-versenyt. A zsűriben olyan nagyságok szerepeltek, mint Christa Ludwig, Marton Éva és Teresa Berganza. Ezt követően meghívást kapott a pesarói Rossini Operafesztiválra, ahol Juan Diego Flórezzel lépett fel a fesztivál nyitó hangversenyén, és énekelt Rossini Stabat Materében. 2008-ban kitüntetéssel végzett a konzervatóriumban, és zongora diplomát is szerzett. Ebben az évben vett részt első lemezfelvételén: a Marc Minkowski által vezényelt Bach h-moll misében énekelt. Ezután egy támogatási program segítségével 2010-ig a Cardiff International Academy of Voice-on Dennis O’Neill vezetésével tanult tovább, és több mesterkurzuson is részt vett. 2009-ben első díjat nyert a helsinki Mirjam Helin Nemzetközi Énekversenyen, a rá következő évben pedig a Párizsi Nemzetközi Operaverseny első helyezettje lett, mint a verseny történetének legfiatalabb győztese. 2010-ben Kiri Te Kanawa támogatásával a londoni Guildhall Zene- és Drámaiskolába került. Obravcován és O’Neillen kívül tanárának, mentorának számít még Yvonne Kenny, Alberto Zedda, Richard Bonynge és Thomas Quasthoff.[2][3][4]
Első lemezeit a Naïve adta ki, de 2011-ben szerződést kötött a Decca lemezkiadóval. Fellépésein, lemezfelvételein minden zeneértő csodálja hangját, kiforrott technikai tudását és azt, hogy milyen könnyen vált a mezzoszoprán és a koloratúrszoprán hangfekvés között. Már első Rossini-lemezén is váltakozik a szoprán és a mezzo hang. Maga erről a legnagyobb természetességgel nyilatkozott. Főleg technikai képességei miatt sokan az új Cecilia Bartolinak tartják. Ő maga ezt elhárítja: „Azt gondolom, minden művész igyekszik megtalálni a személyiségét a művészetén keresztül, miközben nagyon fontos, hogy önmaga maradjon. Megtisztelő számomra az összehasonlítás, de úgy gondolom, már a saját utamat járom.” Azt azért nem tagadja, hogy Bartoli Vivaldi-lemeze nagy hatással volt rá.[5][4]
Koncerténekesként (például Mozart: Nagy c-moll mise, Bach: Magnificat, vagy Pergolesi: Stabat Mater) és operaénekesként (például Rossini A tó asszonya, Händel: Tamerlán, Mozart: Don Giovanni) is fellép, de azt nyilatkozta, hogy „Sokkal több koncertszerű, mint szcenírozott előadásban vettem részt. Nagyon élvezem a koncertszerű előadásokat, mert így kizárólag a zenére koncentrálhatok”.[4]
Miközben fellépései során bejárja a világot, többször fellépett Magyarországon is. Először 2013-ban járt Budapesten, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Händel Il trionfo del Tempo e del Disinganno című oratóriumában énekelt a Giovanni Antonini által vezényelt Il Giardino Armonico kíséretével. 2016-os fővárosi fellépéséről Csengery Kristóf Hasonlíthatatlan címmel írt kritikát: „Az énekesnő vokális adottságai is különlegesek, ám szopránjának színénél, erejénél és mozgékonyságánál is fontosabb, amit e hanggal véghezvisz: a rendkívüli technikai tudás, a virtuozitás … átlényegül érzelemmé és indulattá; a koloratúrák megtelnek tűzzel és szenvedéllyel”.[6]
Felvételei szerkesztés
Főleg a Decca Records nyilvántartása alapján.[7]
| Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó |
|---|---|---|---|
| 2009. március 21. | Bach: Mass in B minor | Lucy Crowe, Joanne Lunn, Blandine Staskiewicz, Nathalie Stutzmann,… Les Musiciens du Louvre Grenoble, Marc Minkowski |
Naïve |
| 2011. április 26. | Rossini: Arias | Sinfonia Varsovia, Marc Minkowski | Naïve |
| 2012. szeptember 10. | Händel: Alessandro | Max Emanuel Cencic, Karina Gauvin, Armonia Atenea, George Petrou | Decca |
| 2012. szeptember 24. | Vivaldi: L'Oracolo in Messenia | Vivica Genaux, Ann Hallenberg, Romina Basso, Franziska Gottwald, Magnus Staveland, Xayier Sabata, Europa Galante, Fabio Biondi |
Virgin Classics |
| 2013. március 11. | Julia Lezhneva – Alleluia; Händel, Mozart, Porpora, Vivaldi: 4 Motetten | Il Giardino Armonico, Giovanni Antonini | Decca |
| 2013. szeptember 27. | Vivaldi: Ottone in Villa | Marina Bartoli, Veronica Cangemi, Roberta Invernizzi, L'Arte dell'Arco, Giovanni Antonini | Naïve |
| 2013. október 28. | Pergolesi: Stabat Mater, Laudate pueri Dominum, Confitebor tibi Domine | Philippe Jaroussky, Coro della Radiotelevisione Svizzera, Diego Fasolis | Warner Classics |
| 2014. november 3. | Hasse: Siroe, Re di Persia | Max Emanuel Cencic, Mary-Ellen Nesi, Franco Fagioli, Lauren Snouffer, Juan Sancho, Armonia Atenea, George Petrou |
Decca |
| 2015. november 6. | Julia Lezhneva – Händel | Il Giardino Armonico, Giovanni Antonini | Decca |
| 2017. április 14. | Graun Arias – Lezhneva: Graun: Opera arias | Concerto Köln, Mikhail Antonenko | Decca |
| 2018. január 12. | Nicola Porpora: Germanico in Germania | Hasnaa Bennani, Max Emanuel Cencic, Dilyara Idrisova, Mary-Ellen Nesi, Juan Sancho, Capella Cracoviensis, Jan Tomasz Adamus |
Decca |
| 2018. március 13. | Vivaldi: Gloria, Nisi Dominus, Nulla in Mundo Pax Sincera | Franco Fagioli, I Barocchisti Coro della Radiotelevisione Svizzera, Diego Fasolis | Decca |
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Decca: Lezhneva, Julia: Biography. deccaclassics.com. (angolul) Decca (2012) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
- ↑ Royal OH: Julia Lezhneva Soprano: Biography. roh.org.uk. (angolul) Royal Opera House (Hozzáférés: 2020. május 5.)
- ↑ Primavera: Julia Lezhneva soprano. artsprimavera.com. (angolul) Primavera (Hozzáférés: 2020. május 5.)
- ↑ Kling: Kling József: Julia Lezsnyeva az új Cecilia Bartoli. origo.hu. Origo (2016. április 8.) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
- ↑ Csengery: Csengery Kristóf: Hasonlíthatatlan: Julia Lezsnyeva és a La Voce Strumentale. magyarnarancs.hu. Magyar Narancs (2016. április 14.) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
- ↑ DCatalogue: Lezhneva, Julia: Catalogue. deccaclassics.com. (angolul) Decca (2018) (Hozzáférés: 2020. május 5.) arch
További információk szerkesztés
- Hivatalos weblap. www.julialezhneva.com (angolul) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
- Ian Stephens: Julia Lezhneva (Soprano). Bach Cantatas Website (angolul) (2009) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
