Julije Rorauer
Julije Rorauer (Zengg, 1859. április 11. – Bécs, 1912. december 4.), horvát író, műfordító, szinikritikus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.
| Julije Rorauer | |
| Született | 1859. április 11. Zengg |
| Elhunyt | 1912. december 4. (53 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Mirogoj temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és munkássága szerkesztés
1888-ban Zágrábban szerzett jogi doktorátust. A kormány vezető jogi tisztviselőjeként dolgozott, 1906-tól a jogi kar rendes tanára, 1910–11-ben a Zágrábi Egyetem rektora. A Népi Haladás Pártjának (magyar orientációjú) tagjaként 1911-ben képviselő volt a budapesti parlamentben. Az irodalomban 1883-ban a francia „pièce bien faite” mintájára készült „Maya” című szalondrámájával és a Dubrovnik múltjáról szóló prózai „Jegjupčanin” című monodrámájával jelent meg. Ezt követte az „Olynta” (1884) című dráma, amely egzotikus spanyol környezetben játszódik.[1]
Leggyakoribb témái a szalonélet és a házasságtörés volt, kozmopolita környezetben, kalandos hősnőkkel. A „Naši ljudi” (1889) című darab műsorelőszavában, amelyben keresztmetszetet adott a horvát társadalomról, következetesen unionista (magyar) politikai opciókat követve egyértelműen a horvát nemzeti, politikai és kulturális hagyományok ellenfelének vallotta magát. A „Sirena” (1896) című darab a horvát „pièce bien faite” legjobb drámai dialógusával tűnik ki.[1]
Szalonintrikákkal teli naturalista drámái álarisztokratikus atmoszférában és bővelkedve a paráznaságban, a hivatalos kritikusok és a közvélemény elítélését váltották ki, ugyanakkor ügyesen utánoztak ismert európai tematikai és dramaturgiai rendszereket. Operakritikákat publikált a „Pozor”ban. Elindította és szerkesztette az „Arhiv za šalu i satiru” (1885–86) című humoros félhavi folyóiratot, amelyet franciából fordítottak. Irodalmi munkássága mellett művészi fényképezéssel foglalkozott.[2] A nemzetgazdaságtan professzoraként jelentette meg a „Potreba: kritičko-ekonomska študija” (1903) című szakmai szöveget.[1]
Élete utolsó időszakában súlyos idegrendszeri zavarokkal küzdött. Idegeinek kezelésére a zágrábi szanatóriumban és a stenjevaci ideggyógyászati intézetében keresett menedéket. A kezelést a bécsi Loew szanatóriumban folytatták. Itt tartózkodott, amikor 1912. július 21-én öngyilkosságot kísérelt meg. Állapota átmentileg javult, de a nyakán borotvával ejtett seb miatt december 4-én életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta, mely sikertelen volt. Négy nappal később a Mirigoj temető családi árkádjában helyezték örök nyugalomra.[3]
Főbb művei szerkesztés
- Maja (1883)
- Olynta (1884)
- Naši ljudi (1889)
- Sirena (1896)
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Egyetem: Julije Rorauer. www.hosting.unizg.hr (Hozzáférés: 2022. március 27.)
- ↑ Fabrio: Nedeljko Fabrio: Deset pristupnih varijacija na temu Julije Rorauer in:Dani Hvarskog kazališta: eseji i građa o hrvatskoj drami i teatru (szerk. Marin Franičević). Zagreb: (kiadó nélkül). 1979. 285–332. o. Hozzáférés: 2022. március 27.
- ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Rorauer, Julija. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. március 27.)