Justus Henning Böhmer

német jogtudós, jogász

Justus Henning Böhmer (Hannover, 1674. január 29.Halle an der Saale, 1749. augusztus 23.) német jogtudós.

Justus Henning Böhmer
Született1674. január 29.[1][2][3]
Hannover
Elhunyt1749. augusztus 23. (75 évesen)[1][2][3]
Halle
Állampolgárságanémet
Gyermekei
  • Johann Samuel Friedrich von Boehmer
  • Karl August Böhmer
  • Georg Ludwig Böhmer
  • Philipp Adolph Böhmer
Foglalkozása
  • jogász
  • egyetemi oktató
Tisztségetitkos tanácsos
Iskolái
SírhelyeStadtgottesacker
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Henning Böhmer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1710-ben a hallei egyetemen rendes jogtanár lett. 1743-ban a magdeburgi hercegség kancellárjává választották. Böhmer főleg az evangélikus egyházjogra nézve bír fontossággal. 1747-ben kiadta a Corpus Juris canonicit két kötetben függelékkel e címen: Corpus juris canonici Gregorii XIII. rec. Justus Henning Böhmer Halle-Magdeburg, 1747. Nagyobb munkái: Jus ecclesiasticum Protestantium usum modernum juris canonici juxta seriem decretalium ostendens et ipsis rerum argumentis illustrans, 1714-1737, 5 kiadást ért meg. Ennek kivonata; Institutiones juris canonici 1738, 1741, 1747, 1770; Jus parochiale 1701., a 6. kiadás 1760-ból van. Kiadta továbbá Petrus de Marca munkáját De concordia sacerdotii et imperii Lipcse és Frankfurt, 1700. jegyzetekkel. Ezenkívül még nagyszámú munkát írt és adott ki. A magánjog terén is tevékenyen munkálkodott.

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)