Wikipédia

Kárpát-medencei rovásírás

A Kárpát-medencei rovás Európában egyedülálló írásrendszer, elsősorban a mássalhangzós rövidítési módja miatt. Az egyik legfontosabb jelenleg ismert rovásos régészeti leleten, a nagyszentmiklósi kincsen is megtalálható az írás, amely Vékony Gábor régész szerint a székely-magyar rovásírás közvetlen elődje.[1] A Kárpát-medencei rovás a magyar írások közé, valamint a rovás íráscsaládba tartozik.

Kárpát-medencei rovás
Balról jobbra olvasva: sávor iecnedem-tápráK
Balról jobbra olvasva: sávor iecnedem-tápráK
Típusábécé
Nyelvekmagyar, ogur, szláv, alán
IdőszakKr. u. 7–11. sz.
Felmenő írásrendszerekugariti
   föníciai
    korai arám
     birodalmi arám
      korai steppei
       protorovás
Leszármazott írásrendszerekSzékely–magyar rovásírás
Unicode-tartományNincs (lásd a legutolsó indítványt)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpát-medencei rovás témájú médiaállományokat.
A Kárpát-medence
A kincs 9. és 10. számú tálkájának rajza Hampel 1894-es publikációjából.
A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó négy oldalán, összesen 59 betűből álló rovásfelirat látható, ez az írás lényegében azonos az 1799-ben talált nagyszentmiklósi kincs edényein megfigyelhető rovásírással

Jelentősége szerkesztés

A Kárpát-medencei rovással kapcsolatban számos – gyakran igen eltérő – vélemény létezik. Azonban a nagyszentmiklósi kincs felfedezése óta kétségbevonhatatlan tény magának az írásnak a létezése. Az ezzel az írással készült emlékek a székely–magyar rovásírásos emlékek túlnyomó többségénél korábbiak, és a Kárpát-medence 7–11. századi történetére vonatkozóan forrásértékűek. Ezért a Kárpát-medencei rovás ismerete a régészet, a történettudomány, a nyelvtörténet és a nyelvészet szempontjából is fontos értékkel bír.

Ugyanakkor az a tény, hogy – legalábbis Vékony Gábor régész-történész kutató elmélete alapján[2] – a legkorábbi magyar szövegemlékek Kárpát-medencei rovással készültek, a magyar művelődéstörténet szempontjából is kiemelt jelentőségűvé teszi ezt az írást.

A Kárpát-medencei rovással kapcsolatban még nagyon sok nyitott kérdés van, amelyek valószínűleg csak akkor jutnak el a mindenki számára elfogadható megoldásig, ha újabb régészeti leletek előkerülnek. De amit eddig tudunk erről az írásról, az is méltóvá teszi arra, hogy megismerjük és megbecsüljük.

A székely–magyar rovásírás valószínűleg a Kárpát-medencei rovásból alakult ki a 8. sz. fordulóján a Nyugat-Dunántúlon,[3] de onnantól kezdve önállóan fejlődött. Így kétségtelen tény, hogy a Kárpát-medencei rovás és a székely-magyar rovás két önálló írás, amelyek egyik közös tulajdonsága, hogy feljegyeztek velük magyar szövegeket, így mindkettő magyar írás is.

Története szerkesztés

A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó és a nagyszentmiklósi aranykincs leletről szóló könyvtárnyi irodalom a kincset a 8. századi avarokhoz, a 9. századi bolgárokhoz, vagy a honfoglaló magyarokhoz köti. A fejedelmi étkészlet koráról 200 éve folyik a vita. A Kárpát-medencén kívül még nem találtak olyan régészeti leletet,[4] amely Kárpát-medencei rovással készült volna. Ezt a rovást a régészeti leletek alapján (kivétel: Aethicus Ister ábécéje,[5] amely nem régészeti lelet) tehát kizárólag a Kárpát-medencében használhatták a 7-től a 11. századig.[6]

Ha Vékony Gábor régész és nyelvész, egyetemi docens, a történettudományok kandidátusa, az ELTE Régészeti Tanszékének tanárának megfejtési kísérletéből indulunk ki, akkor a megtalált emlékeken lévő feliratok nagy része magyarul van (pontosabban ősmagyarul), de kisebb részben ogur nyelvű, valamint két szláv és egy alán (ászi) nyelvű felirat is előbukkant.[1] Azonban más olvasati kísérletek is léteznek.

A környei avar sírok feltárásakor került elő egy 7. századból származó íj fogórészét borító szarulemez, melyen a hosszúkás jelek a lemez alakjához igazodnak és a 15 rovás jelből álló írás vegyes jelrendszere megnehezítette a megfejtését. Vékony Gábor szerint a türk nyelvű olvasata a következő: „Te íjat lődd nyíllal ellen”.

Vékony Gábor elmélete alapján a Kárpát-medencei rovással rokon a kazáriai rovás (steppei rovás), illetve a Kárpát-medencei rovás leszármazottjának tekinthető a székely-magyar rovás.[7] Bár nem mindenki fogadja el ezt az elméletet, általában a magyar kutatók a steppei rovást, a Kárpát-medencei rovást és a székely-magyar rovást egymással szoros rokonságban álló írásnak tekintik.

Történelmi emlékekben szereplő karakterek szerkesztés

Kárpát-medencei rovás[8]
Kárpát-medencei rovásbetű Betűnév Történelmi hangérték Előfordulás
  VILLÁS A /a/ Nagyszentmiklós
  B /b/ Aethicus ábécéje, Szarvas, Nagyszentmiklós
  CS /tʃ/ Aethicus ábécéje
  HEGYES D /d/ Környe, Aethicus ábécéje, Szarvas, Nagyszentmiklós
  ÁTLÓS E /*ɛ/a/ Aethicus ábécéje
  VILLÁS E /a/,/ɛ/ Szarvas, Nagyszentmiklós
  NYITOTT F /f/ Aethicus ábécéje, Szarvas
  VILLÁS G /g/ Aethicus ábécéje
  EGYSZERŰ G /g/ Szarvas
  HEGYES H /*xx/ vagy /*xβ/ Nagyszentmiklós
  HEGYES CH /x/ Nagyszentmiklós
  SZÖGLETES I /i/ Szarvas
  ÍVES I /i/ Nagyszentmiklós
  KÖRVÉGŰ I /i/ Aethicus ábécéje
  BEZÁRT J /j/ Szarvas
  NYITOTT K /k/ Aethicus ábécéje, Szarvas, Nagyszentmiklós
  HEGYES K /k/ Torjai Cseréptöredék
  KÜ /ky/ Nagyszentmiklós
  VILLÁS L /l/ Szarvas
  EGYSZERŰ L /l/ Környe
  LY /j/ʎ/ Aethicus ábécéje
  NYITOTT M /m/ Szarvas, Nagyszentmiklós
  N /n/,/ɲ/ Szarvas, Nagyszentmiklós
  HEGYES N /n/ Nagyszentmiklós
  NG /ŋ/ Jánoshidai tűtartó
  NYITOTT O /o/,/u/ Aethicus ábécéje, Nagyszentmiklós
  GH /ɣ/ Környe, Aethicus ábécéje, Szarvas, Nagyszentmiklós
  P /p/ Aethicus ábécéje
  EGYSZERŰ P /p/ Kiskőrös
  ÍVES Q /q/ Aethicus ábécéje, Nagyszentmiklós
  BEZÁRT R /r/ Szarvas, Nagyszentmiklós
  BEZÁRT S /ʃ/ Aethicus ábécéje, Nagyszentmiklós
  SZ /s/ Jánoshida, Ozora, Aethicus ábécéje, Szarvas, Nagyszentmiklós
  BEZÁRT T /t/ Szarvas, Nagyszentmiklós
  NYITOTT T /t/ Kunágota, Ozora, Környe, Kiskőrös, Aethicus ábécéje
  HEGYES U /w/ Nagyszentmiklós
  VILLÁS U /ɔ̃/ Nagyszentmiklós
  ÍVES Ü /y/ Jánoshida, Aethicus ábécéje, Szarvas, Nagyszentmiklós
  NYITOTT V /β/ Környe, Szarvas, Nagyszentmiklós
  NYITOTT Z /z/ Aethicus ábécéje, Szarvas, Nagyszentmiklós

Legfontosabb emlékek szerkesztés

Kárpát-medencei rovás emlékei
Emlék neve Kor Nyelv Megjegyzés Illusztráció
Kunágotai ezüstkorsó 7. sz. eleje köztörök (valószínűleg avar)
Ozora-tótipusztai ezüstedény 7. sz. utolsó harmada ogur (valószínűleg onogur)
 
A közép avar korból származó leletegyüttes
Jánoshidai tűtartó 7. sz. utolsó harmada ogur (valószínűleg onogur)
Kiskőrös-vágóhídi kehely 7. sz. utolsó harmada ogur (valószínűleg onogur)
Környei íjmarkolatlemez 7. sz. vége magyar (ősmagyar) Az első ismert magyar nyelvű felirat
Aethicus ábécéje 8. sz. közepe rovásábécé latin nyelvű leírásban Az eredeti kézirat nem maradt fenn, csak annak többszörösen másolt és kalligrafikusan torzult változatai[5]
Szarvasi rovásfelirat 8. sz. második fele magyar (ősmagyar) Vékony Gábor olvasata alapján Róna-Tas András által készített olvasat török nyelvű. A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó négy oldalán, összesen 59 betűből álló Kárpát-medencei rovásfelirat látható. Ez az írás azonos az 1799-ben talált nagyszentmiklósi kincs edényein megfigyelhető Kárpát-medencei rovásírással.[9]
Nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratai 9–10. sz. Túlnyomó többségében magyarul van Vékony Gábor olvasatai alapján Róna-Tas András által készített olvasat török nyelvű
Békés-Povádzug 10. sz. ogur (valószínűleg onogur)
Torjai edénytöredék 11. sz. magyar (ősmagyar)

Vitatott emlékek szerkesztés

Vitatott írásemlékek
Emlék neve Kor Nyelv Megjegyzés Illusztráció
Tordasi fekete korong Késői neolitikum Vinča kultúra Mindkét oldala vésett, 19 rovásjel van rajta. A Korongot Torma Zsófia találta s naptárkőnek vélte. 1941-ben Roska Márton halászháló nehezéknek tulajdonította. A második világháború kezdetén jelzés nélkül összecsomagolták egyéb leletekkel, de 1968-ban Nicolae Vlassa újra felfedezte, ő 13 jelet azonosított rajta mint kezdetleges írásjelet. A neolitikus írások és a Kárpát-medencei rovás kapcsolata nem bizonyított.

Kísérlet a Kárpát-medencei rovás jelenkori használatára szerkesztés

2009-ben egy kísérlet történt a Kárpát-medencei rovás újraélesztésére. Ennek célja az, hogy ezt az írást közelebb hozza a rovásírás iránt érdeklődőkhöz nem titkolva azt a tényt, hogy itt egy 1000 évvel ezelőtt kihalt írásról van szó, így ennek íráshagyományai a 11. században megszakadtak. Ez a kísérlet egyrészt Vékony Gábor által adott hangértékeken alapul, másrészt a 11. és 21. század. között eltelt nyelvi fejlődést igyekszik figyelembe venni egyes Kárpát-medencei rovásjelek már nem használt eredeti hangértékének újra való cseréjével. Ennek során a Kárpát-medencei rovás fennmaradt emlékek alapján felismerhető hagyományait, valamint a magyar nyelvtörténet által felismert törvényszerűségeket messzemenőkig figyelembe veszi. Ugyanakkor tény, hogy a mai napig csak szórványos próbálkozások történtek a Kárpát-medencei rovás jelenkori használatára.[10][11]

A Kárpát-medencei rovás alapjelei, amelyek a mai feliratokban használatosak az alábbi képen láthatók. A Kárpát-medencei rovásírás jelenleg még nem része az Unicode-nak, 2011 óta létezik egy előterjesztés, amely szerint helyet fog kapni benne. Számítógépes alkalmazása mégsem teljesen megoldatlan: a megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbiek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8 bites kódolású Rovás Kárpát-medencei betűtípus).[12]

 
A Kárpát-medencei rovás jelenkori használatú betűi

Számítástechnikai megjelenítése szerkesztés

Betűkészlet szerkesztés

Ingyenesen letölthető a Kárpát-medencei rovás helyről. A hozzá tartozó kódtáblázat a Kárpát-medencei rovás kódtáblázat helyről érhető el.

Unicode előterjesztések szerkesztés

Legutóbbi:

Korábbi:

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Bihari Anna – Pócs Éva: Képes magyar néprajz, Corvina, 1985
  • Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei, 1963
  • Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás történetéhez, 1966
  • Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése, 1970
  • Erdélyi István (Ишван Эрдели): Разгадана ли тайна золотого клада? [Az aranykincs titka megoldódott?] Almaty, Shygys, 2005, No. 1, 180–184. o.
  • Erdélyi István: Scythia Hungarica – A honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékei. Ser.: Régészeti tanulmányok. Budapest, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, (2008) ISBN 9789638033437
  • Élő Előd: Egy kis bogarászás a bogárjelek világában, Turán , 1999
  • Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig, Buenos Aires, 1975
  • Fischer Károly Antal: A hun magyar írás és annak fennmaradt emlékei, Budapest, 1889
  • Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, Antológia Kiadó, 1994
  • Für Zoltán: A magyar rovásírás ábécés könyve, Püski, 1999
  • Hosszú Gábor: Heritage of Scribes. The Relation of Rovas Scripts to Eurasian Writing Systems. (2011, első kiadás, angolul), Budapest, Rovás alapítvány, ISBN 978-963-88437-4-6, (online elérés a Google Bookson
  • Kéki Béla: Az írás története, Gondolat, 1971
  • Libisch Győző: Tanuljunk róni, ÓMT, 1998
  • Németh Gyula: A magyar rovásírás, Budapest, 1934
  • Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe., 1996, Budapest, Balassi Kiadó, ISBN 963-506-106-4
  • Róna-Tas András: Hungarians and Europe in the Early Middle Ages – An Introduction to Early Hungarian History, Budapest, CEU Press, (1999) ISBN 979-963-9116-48-0
  • Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Budapest, 1915.
  • Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás, Budapest, Püski, 1999
  • Telegdi János: Rudimenta, Kísérlet a hunok régi nyelvének elemeiről..., 1598
  • Varga Csaba: Jel Jel Jel, Fríg Kiadó, 2002, ISBN 9789630084604
  • Varga Csaba: A számjelek és a számírás története [History of the numeral symbols and the numeral scripting]. Budapest, Fríg Kiadó (2012) ISBN 978-963-9836-23-5
  • Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, 1993
  • Vásáry István: A magyar rovásírás kutatás, Keletkutatás, 1974
  • Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok, In: Életünk (1985) Vol. XXII. No. 1, 71-84. o.
  • Vékony Gábor: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében, Szombathely-Budapest, Életünk szerkesztősége, (1987) ISBN 978-963-025-132-7
  • Vékony Gábor: Spätvölkerwanderungszeitliche Kerbinschriften im Karpatenbecken, In: Acta Acheologica Hungarica, (1987) Vol. 39, 211-256. o.
  • Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története, 2004, Budapest, Nap Kiadó, ISBN 963-9402-45-1

További információk szerkesztés

Kárpát-medencei rovásírásra átíró szövegszerkesztők szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kárpát-medencei_rovásírás&oldid=26060652”