Kékfülű vöröslóri
A kékfülű vöröslóri (Eos cyanogenia), korábban csak kékfülű lóri,[1] a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[2][3]
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Eos cyanogenia Bonaparte, 1850 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kékfülű vöröslóri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfülű vöröslóri témájú médiaállományokat és Kékfülű vöröslóri témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben.[4]
Előfordulása szerkesztés
Indonézia endemikus madara. Új-Guinea partjához közel fekvő Biak, Numfor, Manim és Mios Num apró szigetein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 30 centiméter.[6] Tollazata vörös, háta és szárnyának orma fekete. A kis szárnyfedők barnás árnyalatúak, az evezőtollak csúcsa teljesen fekete. Jellegzetes a fején levő nagy kék folt a szemek körül és a fültájékon.
 |
Életmódja szerkesztés
Természetes élőhelyén gyümölcsökön él, fogságban megeszi a tejbe áztatott zsemlét, kétszersültet is. Füttye igen éles, néha kellemetlen.[7]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma pedig csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5] Szerepel a vadon élő állatok kereskedelmi forgalmát szabályozó CITES lista második mellékletében is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 72. o. (1987). ISBN 963 233 126 5
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- Hivatalos magyar neve
