Kényszerítés
| Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A büntetőjogban a kényszerítés a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények közé tartozó valódi szubszidiárius bűncselekmény.[1] A kényszerítés bűntettét az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz.[2] Az 1978. évi IV. törvényben ez volt az egyetlen valódi szubszidiárius bűncselekmény.
A magyar szabályozás szerkesztés
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény különös része XII. fejezetének III. címében foglalt 174. § szerint "Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."[3] A 2012. évi C. törvény ezt a törvényi tényállást változatlan formában tartalmazza,[4]
Ez a bűncselekmény csak szándékosan valósítható meg.
Elkövető szerkesztés
A bűncselekmény elkövetője tettesként bárki lehet.
Passzív alanya szerkesztés
A kényszerítés passzív alanya, azaz a bűncselekmény elkövetési tárgya, bármely természetes személy lehet.
Elkövetési magatartás szerkesztés
Az elkövetési magatartás maga a kényszerítés, ami az elkövető olyan külső ráhatása a passzív alanyra, amely a őt a cselekvési szabadságától megfosztja, vagy abban korlátozza.[5]
Elkövetési mód szerkesztés
A kényszerítést erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával lehet elkövetni.
Eredménye szerkesztés
A kényszerítés eredménye jelentős érdeksérelem kell, hogy legyen. A bűncselekmény akkor lesz befejezett, ha a jelentős érdeksérelem bekövetkezik, egyébként pedig kísérlet marad.
Szubszidiárius jelleg szerkesztés
Az idézett különös részi törvényi tényállásban az amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg arra mutat, hogy ez a tényállás csak más bűncselekmény hiányában alkalmazható, ebből következően ez a bűncselekmény nem állhat alaki halmazatban egyetlen más bűncselekménnyel sem. A szubszidiárius bűncselekmény funkciója az, hogy kisegítő, kiegészítő szerepet játsszon azokban a tényállásokban, ahol más törvényi tényállást nem sikerül megállapítani, de a tettes magatartása jogellenes és büntetőjogilag büntetendő. ilyen más bűncselekmény pl. a kényszervallatás.
Hivatkozások szerkesztés
- Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része, HVG-ORAC, Budapest, 2009, ISBN 978-963-258-067-8
- Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. Különös rész, HVG-ORAC, Budapest, 2014, ISBN 978-963-258-254-2
- Karsai Krisztina, Szomora Zsolt, Vida Mihály: Anyagi büntetőjog Különös rész I., Iurisperitus Bt., Szeged, 2013, ISBN 978-963-08-7070-2
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Megjegyzendő, hogy a büntetőjogi fogalom a kényszerítés köznapi jelentésénél szűkebb értelmű fogalom.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 174. §
- ↑ 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 14.)
- ↑ 2012. évi C. tv.: "195. § Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
- ↑ Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog különös része, 131. old.