Kövér porcsin

növényfaj

A kövér porcsin avagy portuláka[1] (Portulaca oleracea) a porcsinfélék családjába tartozó növényfaj.

Kövér porcsin
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Porcsinfélék (Portulacaceae)
Nemzetség: Portulaca
Faj: P. oleracea
Tudományos név
Portulaca oleracea
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kövér porcsin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kövér porcsin témájú médiaállományokat és Kövér porcsin témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

Ázsiában őshonos, de Európa, Afrika és Amerika mérsékelten meleg területein is előfordul. Magyarországon elterjedt, gyakori növény. Szántóföldi kultúrákban gyomnövényként tartják számon.[2]

Jellemzése szerkesztés

Csupasz, 30 cm magas, egynyári növény, húsos, kúszó szárral. Pozsgás, fényes levelei sötétzöld színűek, tojásdad alakúak. Virágainak 5-6 szirma van. Kellemesen savanykás íze miatt főzve fogyasztják.

Felhasználása szerkesztés

Belsőleg a kövér porcsin a szívproblémák, illetve a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére ajánlott. Mint állítólagos megelőző szert "az öregedés folyamatának lassítására" alkalmazzák. Külsőleg izomgörcsök fellazítására használatos.

Gyógyhatása szerkesztés

A kövér porcsin az omega-3 zsírsavakban leggazdagabb növény. E zsírsavak egyébként még például a halolajakban, chiamag olajban, dióban és a lenmag olajban fordulnak elő jelentős mennyiségben. Innen származik gyulladásgátló és véralvadást gátló (vérkeringést serkentő, érelmeszesedés kialakulásának veszélyét mérséklő) tulajdonsága. Magas C- és E-vitamin, valamint béta-karotin és glutationtartalmának köszönhetően antioxidáns és immunerősítő hatást fejt ki. A vér koleszterin- és cukorszintjére kifejtett hatásával védi az artériákat. Ásványi sókat is tartalmaz: kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort. Mézgája lágyító hatású, frissítő, sebgyógyító, víz- és féreghajtó. Elrágva erősíti a foggyökereket és megszünteti a fogínyvérzést.[3]

A friss növény megfőzve mai ismereteink szerint semmilyen problémát nem okoz.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Balázs Sándor − Filius István − Hodossi Sándor. 1987. Zöldségkülönlegességek. Mezőgazdasági Kiadó. budapest. 104.
  2. Bartha D.— Király G. — Schmidt D. — Tiborcz V. — Barina Z. — Csiky J. — Jakab G. — Lesku B. — Schmotzer A. — Vidéki R. — Vojtkó A. — Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. — Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.
  3. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 136. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források szerkesztés