Közönséges magyal

növényfaj

A közönséges magyal (szúrós magyal, téli magyal, Ilex aquifolium) az Aquifoliales rendben a magyalfélék (Aquifoliaceae) magyal (Ilex) nemzetségének típusfaja.

Közönséges magyal
Ilex aquifolium
Ilex aquifolium
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Aquifoliales
Család: Magyalfélék (Aquifoliaceae)
Nemzetség: Magyal (Ilex)
Alnemzetség: Ilex
Fajcsoport: Ilex
Faj: I. aquifolium
Tudományos név
Ilex aquifolium
L., 1753
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges magyal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges magyal témájú médiaállományokat és Közönséges magyal témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

Nyugat- és Dél-Európából származik. Magyarországra dísznövénynek hozták be, de helyenként kivadult. Elsősorban bükkösökbe és tölgyesekbe települ be, de az erdőszéleken is képes meggyökerezni.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Cserje vagy ritkán legfeljebb 8 m magasra megnövő, tövétől ágas, örökzöld, kúp alakú fa. Fiatal hajtásai zölden pelyhesek, az idősebb ágak szürkék. Ágrendszere erősen elágazó.

Tojásdad, fényes, bőrnemű, sötétzöld, hullámos szélű leveleinek nyele rövid. A hullámosan fogas leveleken a fogak hegye tüskés — mindez azonban elsősorban a fiatalabb példányok földközeli leveleire érvényes: az idősebb bokrokon és a magasabb ágakon többnyire egyszerű, ovális levelek nőnek.

Kétlaki, apró, fehér virágai a levelek hónaljából nőnek:

  • a porzósak háromvirágú bogernyőben,
  • a fehér termősök többnyire magánosan, csak ritkán többesével.

A virágok sok nektárt termelnek.

Termése élénkpiros, 8–10 mm hosszú bogyó, aminek a csúcsa bemélyed.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Eredeti élőhelyén az erdők cserjeszintjében nő, ezért a tűző napot nem kedveli. A legjobb félárnyékba ültetni. Lassan növő, de kimondottan hosszú életű faj: többnyire mintegy száz évig él, de az ötszáz éves példányok sem túl ritkák. Fagytűrő és a metszést is jól viseli, emiatt sövénynek ideális.

Május–júniusban nyílik. Az első komolyabb fagyok után a bogyók megpuhulnak, és ezután földre hullva több madárfaj kedvelt táplálékává válnak.

Felhasználása szerkesztés

Látványos, piros bogyói miatt dísznövénynek, szúrós levelei miatt elsősorban sövénynek ültetik. Télen is díszlő bogyói miatt a karácsonyi dekoráció kedvelt eleme.

Bogyói az ember számára mérgezőek. A teljes növény fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.[1]

Kertészeti változatok szerkesztés

  • Ilex aquifolium ‘Ovata Aurea’ – nőivarú fajta. Bőven terem; sárga szélű levelei nagyon dekoratívak.
  • Ilex aquifolium ‘Alaska’ – nőivarú fajta; ágai viszonylag sűrűn állnak. 3–4 méter magas, karcsú, kúp formájú fácskává cseperedik. Fénylő, feketészöld levelei az alapfajéinál kisebbek. Sok élénkpiros bogyót terem.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés