Közvágóhíd (Budapest)
A közkeletű nevén Közvágóhíd, teljes nevén a Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat egy nagy múltú, mára már megszűnt budapesti élelmiszeripari létesítmény, amely a Soroksári út – Vágóhíd utca – Mester utca – Máriássy utca által határolt nagy méretű telken helyezkedett el.
| Budapesti Marhaközvágóhíd | |
._-_Budapest.JPG) | |
| A Közvágóhíd főkapuja a Soroksári út felől 2016-ban (a létesítmény épületei ekkor még álltak) | |
| Település | Budapest IX. kerülete |
| Cím | 1095 Budapest, Soroksári út 58. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1870–1872[1] |
| Bezárás | 1984 |
| Lebontás éve | 2019 |
| Lebontás oka | lakópark épült a helyén |
| Építési stílus |
|
| Védettség | egyes részei műemléki védettség alatt állnak |
| Tervező |
|
| Építész(ek) | Julius Hennicke |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | vágóhíd |
| Elhelyezkedése | |
 Budapesti Marhaközvágóhíd
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 28′ 12″, k. h. 19° 04′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 12″, k. h. 19° 04′ 32″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti Marhaközvágóhíd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A Budapest IX. kerületében, a Soroksári út 58. szám alatt jegyzet 14 hektáros birodalmi–eklektikus stílusú épületkomplexum 1872-ben nyílt meg, hogy a közegészségügyileg veszélyes korábbi mészárszékek és magánvágóhidak helyett egységesen ellenőrzött húsfeldolgozás váljon lehetségessé a nagyvárosban. Nagyságát mutatja, hogy egyszerre 600 szarvasmarha befogadására volt alkalmas, és az első évben 185 000 állatot vágtak le benne. Tervezője Hermann von der Hude,[2] kivitelezője Julius Hennicke volt.[3] Kismarty-Lechner Jenő szerint „rendeltetéséhez képest, túlzott mértékben impozáns művészeti alkotás”nak épült.[4]
Önálló üzemként az 1960-as évekig működött, majd más üzemekkel összevonva még két évtizeden át volt használatban. 1984-ben zárt be, épületeinek egy része 1994-ben műemléki védettség alá került. A közvágóhíd állapota idővel leromlott, hasznosítására, az épületek részleges elbontására, a terület rendezésére számos terv született. 2019-ben végül egy Orbán Viktorral és családjával, valamint Recep Tayyip Erdoğannal, Törökország elnökével baráti viszonyban lévő török vállalkozó, Adnan Polat cége a magyar állam jelentős összegű támogatása mellett szinte teljes mértékben lerombolta, miután a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügynek minősítette az épületegyüttes lebontását.[5] A tervek szerint az épületegyüttes helyén lakópark, luxusszálloda és irodaházak épülnek majd.[6]
Érdekesség, hogy a közvágóhídhoz a szomszédságában marhavásártér csatlakozott 5000 szarvasmarha, vagy 10 000 aprómarha ideiglenes elhelyezésére, illetve a Máriássy utca túlsó oldalán (Máriássy út 5-7.) 1927-ben felépült egy Borjúvásárcsarnok is.[7] (Ez utóbbi épületet az ezredforduló után felújították, és irodaházként üzemel.)
Az évtizedek alatt lepusztult épületeket a főkapu, a bálterem és a víztorony kivételével 2019-ben rombolták le.[8] A bejáratnál álló, Reinhold Begas belga szobrász két szobrát (bivalyt vezető férfi, bikával küzdő férfi) szintén nem bontották el.[9]
Képtár szerkesztés
-
Régi fénykép (1890 körül) -
Régi képeslap (1903) -
Torony -
Férfiszobor bivallyal a bejáratnál -
Férfiszobor szarvasmarhával a bejáratnál -
Kapuépület -
A kapuépület részlete -
Épületmaradvány (Soroksári út) -
Saroképület (Vágóhíd utca) -
Épületrészlet (Máriássy utca) -
Falrészlet (Máriássy utca) -
Műemléki épületek a torony mellett -
Emléktábla -
A bontási munkálatok -
A Borjúvásárcsarnok
._Tower._-_Budapest.JPG)
._-_Budapest.JPG)
._Copy_of_a_Reinhold_Begas_work_(1874)._-_Budapest.JPG)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gönczi, i. m.
- ↑ Somorjai Ferenc: Budapest, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-243-766-7, 201. o.
- ↑ http://www.ilyenisvoltbudapest.hu/ilyen-is-volt/kilencedik-kerulet-ferencvaros/item/1800-as-evek-vege-koezvagohid
- ↑ Kismarty-Lechner Jenő: Építőművészetünk a XIX. század második felében, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1945, 110. o.
- ↑ https://greenfo.hu/hir/orban-asszisztalasaval-pusztitottak-el-a-kozvagohid-muemleket/#.Xk38caN7l2t
- ↑ Sajó Dávid - Zsuppán András: Ledózerolták majdnem az egész védett Közvágóhidat, (Index.hu, 2019. december 2.)
- ↑ https://epiteszforum.hu/borjuvasarcsarnok-uj-borben
- ↑ https://epiteszforum.hu/csak-a-viztorony-es-a-kapu-maradt-a-kozvagohidbol--galeriaval
- ↑ Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet, Helikon Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963-207-595-1, 201. o.
Források szerkesztés
- Közvágóhíd Archiválva 2020. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. Budapestcity.org
- Bontják az egykori Közvágóhidat – Galériával. Epiteszforum.hu. 2019. okt. 8.
- Bartha Dorka: Mi lesz veled, Közvágóhíd? – a terület múltja és jövője. Welovebudapest.com. 2017. aug. 17.
- Arold Péter: A közvágóhíd halála (Fotókkal) Archiválva 2019. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Fovarosunk.info. 2019. okt. 23.
- Tari Tamás: Elképesztő érveléssel hagyta jóvá a Kormányhivatal Orbán török haverjának, hogy lebontsa a Közvágóhíd 39 épületét. Alfahir.hu. 2019. dec. 4.
- https://welovebudapest.com/cikk/2018/9/11/lerombolhatjak-a-muemleki-vedelem-alatt-allo-kozvagohid-jelentos-reszet-a-latvanytervek-alapjan
- Gönczi Ambrus: A Marhavágóhíd emlékére – 150 éve készült el a főváros egyik húsipari központja (pestbuda.hu, 2022. jún. 30.)
Filmfelvételek szerkesztés
Magyar gyárak a millennium korában – Közvágóhíd – Youtube.com- Budapest, elhagyatott Közvágóhíd – Youtube.com (a Vágóhíd belseje fél évvel az elbontása előtt, 2019. júl. 15-én)
További információk szerkesztés
- Breuer Albert – Gulyás Károly: A Budapest székesfővárosi közvágóhíd és marhavásár ötvenéves története 1872–1922, A Székesfővárosi Házinyomda Kiadása, Budapest, 1928
- (összeáll.) Pártényi József: A budapesti közvágóhidak és állat-vásárok 1873–1903, Pesti könyvnyomda, Budapest, 1903
- Vincze Miklós: Kész a Közvágóhíd egyik megmaradt épületének felújítása, mögötte már látszik a projekt valódi mérete (24.hu, 2023. márc. 19.)