Kúszó fajdbogyó

növényfaj

A kúszó fajdbogyó, vagy latinul Gaultheria procumbens (keleti teabogyó, dobozbogyó, fogolybogyó, szarvasbogyó, henye fajdbogyó, vagy amerikai fajdbogyó) a fajdbogyók egy faja, mely Észak-Amerika északkeleti területein őshonos Új-Fundlandtól nyugatra egészen Manitoba délkeleti területeiig és dél felé Alabamáig.[1] A hangafélék családjába tartozik.[2]

Kúszó fajdbogyó
Gyümölcse
Gyümölcse
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Áfonyaformák (Vaccinioideae)
Nemzetség: Fajdbogyók (Gaultherieae)
Alnemzetség: Gaultheria
Fajcsoport: Gaultheria
Faj: G. procumbens
Tudományos név
Gaultheria procumbens
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kúszó fajdbogyó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kúszó fajdbogyó témájú médiaállományokat és Kúszó fajdbogyó témájú kategóriát.

Méret és habitus szerkesztés

A kúszó fajdbogyó egy törpecserje és jellemzően 10–15 cm magasra nő. Levele örökzöld, tojásdad, ovális alakú, 2–5 cm hosszú, 1–2 cm széles, olajmirigyekkel, amikből a fajdbogyóra jellemző "télizöld" azaz, édes-mentás igazi hamisítatlan téli-tea hangulatú illat árad. Virága harang alakú, 5 mm hosszú, fehér és fürtben, illetve különállóan nyílik. Nyáron virágzik. Bogyós gyümölcse van, ami egy 6–9 mm átmérőjű száraz kapszulában foglal helyet és húsos csészelevelek veszik körül.[3]

Savas kémhatású talajt kedvelő acidofil növény. Főleg erdei fenyő és keményfa erdők alkotta társulásokat kedveli, bár inkább csak a naposabb területeken hoz bő termést.[4]

A kúszó fajdbogyó hosszú rizómái segítségével "kúszik" a talajon. Ezek a rizómák a talaj felső 20–30 mm-es rétegében találhatóak. A sekély talajban rejtőző rizómák miatt ugyan a legtöbb erdőtüzet nem éli túl, de a rövid ideig tartó, illetve enyhe lefolyású erdőtüzek sértetlenül hagyhatják a rizómát, amelyből a növény képes újranőni akkor is, ha a föld feletti részeket teljesen elemésztette a tűz.[4]

Felhasználása szerkesztés

 
XIX. századi illusztráció

Gyümölcse ehető, menta ízű.[5] A levelekből és a törpecserje zsengébb hajtásaiból finom gyógyteát készítenek a szokásos szárítási és egyedényes főzési folyamat során. Annak érdekében, hogy a levelekben minél több metil-szalicilát maradjon, néhány nappal a fogyasztás előtt meleg vízben erjesztik.[6]

A kúszó fajdbogyó, vagy ahogyan sokfelé hívják: teabogyó ízét fagylaltok és rágógumi ízesítéséhez is felhasználják.

Szerepe az ökoszisztémában szerkesztés

A kúszó fajdbogyó ugyan nem játszik meghatározó szerepet egyetlen faj életében sem, mégis az a tulajdonsága, hogy segíti rendszeresen növelni az őt körülvevő ökoszisztéma biomasszáját, megnöveli az ökoszisztémában játszott szerepét. Gyümölcse egész télen át fennmarad és fogyasztható. Egyike azon kevés táplálékforrásnak, amelynek a levele zöld marad télen is. A fehérfarkú szarvas minden részét előszeretettel fogyasztja, és egyes területeken a kúszó fajdbogyó jelenti az egyik fő téli táplálékforrását. Más állatoknak is táplálékul szolgál, mint például: a vadpulyka, hegyesfarkú fajd, virginiai fogasfürj, fácán, fekete medve, fehérlábú egér, valamint a vörös róka. A keleti mókus egyik kedvenc tápláléka a kúszó fajdbogyó, míg Virginiában a szürke mókus számára a növény zöld levelei jelentenek téli kiegészítő táplálékforrást.[7]

Köznyelvben elterjedt nevei szerkesztés

Egyéb gyakori nevei közé tartozik: kanada-tea, szarvasbogyó, őrölt bogyó, hegyibogyó, hegyi tea, fogolybogyó, illatbogyó, illatos fajdbogyó, tavaszias fajdbogyó, viaszklaszter,[8] és teabogyó.

Bár ezt a növényt is gyakran nevezik fogolybogyónak,[9] valójában ezen a néven inkább a talajtakaró tulajdonságú Mitchella repens - valódi fogolybogyó ismert.

Lásd még szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Germplasm Resources Information Network: Gaultheria procumbens
  2. Dwelley, Marilyn J.. Summer & Fall Wildflowers of New England. Down East Enterprise, Inc., 60. o. (1977). ISBN 0-89272-020-4. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 10. [halott link]
  3. Yü-Liang Chou 1952. Floral morphology of three species of Gaultheria: Contributions from the Hull Botanical Laboratory. Botanical Gazette 114:198–221 First page free
  4. a b Gaultheria procumbens, Fire Effects Information System
  5. Borealforest: Gaultheria procumbens Archiválva 2010. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. Gibbons, Euell. "Stalking the Healthful Herbs." New York: David McKay Company. 1966. pg. 92.
  7. This section incorporates text from Gaultheria procumbens, Fire Effects Information System, a public domain work of the US government.
  8. Lust, John. The Herb Book. Bantam Books, 404. o. (1974). ISBN 0-553-26770-1. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 10. 
  9. Hall, Joan Houston. Dictionary of American Regional English. Harvard University Press, 47. o. (2002). ISBN 0-674-00884-7. Hozzáférés ideje: 2007. november 16. 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaultheria procumbens című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.